Fejezet

  1 1 |                     bankár lesz valaha.~Egy meg a konyha szentélyébe tört
  2 1 |                   még terhet soha.~– Ki üli meg ezt a szamarat? – veté oda
  3 1 |                  megmaradt a hátán, az alól meg olyan szépen ki tudott ugrani
  4 1 |                    vemhe nem szabadulhatott meg tőle. Hasztalan rúgott fel,
  5 1 |               emelkedett.~– Ne ítéljétek őt meg most! – csitítá Ince nyugodt
  6 2 |                     occisus.” S utoljára is meg kellett vásárolniok a birtokukat
  7 2 |             hűbériség járma alól. A jelenet meg van örökítve a képtárban,
  8 3 |             küldetésre. Csupán egy vallotta meg nyíltan az apátúrnak, hogy
  9 3 |                     végigsikamlani; ő tette meg azt, hogy a kastély keskeny
 10 3 |               őrizkedőt. Gedő testvér kapta meg a himlőt a legveszélyesebb
 11 3 |              cseréppel vakarni.~– Nyugodjál meg, testvér.~A beteg féldelíriumban
 12 3 |                    össze: egy szép leányon, meg egy rút leányon. A szép
 13 3 |            refektórium, azután ott maradjon meg aszkétának!~– Tekints magad
 14 3 |                  megrontanom a testemet, ha meg akarod menteni a lelkemet.
 15 3 |                    istenhez, hogy gyógyítsa meg testedet és lelkedet.~–
 16 3 |                  Ezt én találtam ki. Tanuld meg tőlem te is, hogy azután
 17 3 |                   érintik ujjaikkal? Tanuld meg tőlem: A: a fül, auris.
 18 3 |                   Olcsón adta. Alig kereste meg vele a napszámot. Azért
 19 3 |                drótféreg: a tiedet nem eszi meg. Négy lovon jársz. Még majd
 20 3 |                kolostori napirend így jelöl meg: 12 túl XII-ig. (Ez a különbözet
 21 3 |          kérdeztelek, adós maradtál, felelj meg: mire jó hát ez az élet,
 22 3 |                     az nem holt kincs, száz meg százfelé elosztom, s elosztva
 23 3 |                    elbukottakat, én térítem meg a vétkezőt; én állok az
 24 3 |                    nyugalom malasztját adja meg neked is a Mindenható: én
 25 4 |                   valami parasztszekér állt meg a kolostor előtt. A fuvarosgazda
 26 4 |                tanít, s a híveknek beénekel meg kiénekel. Akad azért erre
 27 4 |                   mindig ember, s a dudaiak meg vannak az állapotjukkal
 28 4 |             bemutatás, hogy első tekintetre meg lehessen benne ismerni a
 29 4 |                    a szép zöld pázsiton. De meg azután – khm, rhm (ez a
 30 4 |                hanem a tiszteletes asszonyé meg a leányáé.~– S az nem az
 31 4 |                  aki iskolába jár, egy tyúk meg tizenkét tojás; minden szekeresgazdátul
 32 4 |                együttvéve „kevés”.~– De hát meg lehet ebből élni?~– Bizony
 33 4 |                    lévitában jó adag maradt meg a „bennlakói” mórióskodásbul,
 34 4 |                     Veszprémbe is. Kérdezze meg csak a püspöktől!~Ince azt
 35 4 |                   neki a kényes gyanúsítás, meg nem is. Hízelgett a férfiúi
 36 4 |                  templomába, azzal büntette meg a lévitát, hogy vizet töltött
 37 4 |              csontot a húsban.~– Annálfogva meg kellene a balhelyzetet váltani
 38 4 |               lábbal kellene átlépnie.~Ince meg volt felőle győződve, hogy
 39 4 |                   hogy azt minden bizonnyal meg is fogja tenni Sós Mártonért,
 40 4 |                    állt két vaskos foliáns, meg egy nagyon elnyűtt kötet,
 41 5 |                     a maga egyszerűségében. Meg akará mutatni a szerzetesnek,
 42 5 |                   palástjával s azt mondá: „meg van bocsátva neki az, hogy
 43 5 |                önöket többé, az isten áldja meg az eddig velünk tett jókért…!~(„
 44 5 |               Rokonaim! Földieim! – szólító meg őket.~A szénégetők annyit
 45 5 |           sziklájánál. Templomosaink védték meg a tatárpusztítás ellen oltárainkat,
 46 5 |                    üdvöz leányom!~A kurátor meg volt illetődve. Egyfelől
 47 5 |                     már nem engedem. Ha már meg kell lenni, isten neki.
 48 5 |              Ugyebár, tiszteletes úr?” – Ez meg félvállrul Sós Mártonhoz
 49 5 |                    kurátor a papkisasszonyt meg a szerzetest belépni a házba
 50 5 |               Leszálltok onnan az eperfáról meg a kerítésről mindjárt! –
 51 5 |                   Incének, ki nem tagadhatá meg, hogy azt ne mondj a neki:~–
 52 5 |                   tett eleget a kánonnak is meg az anyai szeszélynek is,
 53 5 |                gitárodat is, a puskádat is, meg a fagunyhódat is, és ki
 54 5 |                      abból is hamisan idéz; meg ami ráragadt az iskolában,
 55 6 |                  neki:~– Egy fogadalmad már meg van törve: a szegénység.~
 56 6 |               ragadták. Sokszor ott virradt meg a kolostor udvarára néző
 57 6 |                 ismét ugyanazon szekér állt meg a kolostor előtt, mely egyszer
 58 6 |                  ismét odaküldeni! Ha ismét meg kell őt látnia! A szenvedőt,
 59 6 |                     omló zuhatagokkal tölté meg a völgyvágányokat: a kis
 60 6 |                nyomorúság, hontalanság lepi meg egyszerre. Gyászruhája is
 61 6 |                  kérdé a rabló.~– Nézzen ön meg jól: szerzetes vagyok.~–
 62 6 |                     a kérdésre, úgy Incének meg kellett volna mondania;
 63 6 |                    volna lennem.~– Erősítsd meg szívedet. És mondd el, mi
 64 6 |                    övé már halott. Én öltem meg azt.~– Hogyan? Mi módon?~–
 65 6 |                   el. Mert én nem gyónhatom meg bűnömet önnek. És bűnbocsánatlan
 66 6 |                    A nő erőszakosan ragadta meg a lelkész kezét, mely bűnbocsátólag
 67 6 |                     férfit onnan. Nem halok meg addig. Félek a haláltól.
 68 6 |                 nyugodt, leányom, nyugodjál meg az Úr rendeleteiben – szólt
 69 6 |                    ágyára.~– Hiszen ha csak meg kellene halnom, ha csak
 70 6 |                     Mindentudó Isten. Őrizz meg minket a szívünkben lakó
 71 6 |        szenvedélyeinket leküzdenünk. Segíts meg minket erős fogadásunkban,
 72 6 |                  előtt lehetetlen. Hallgass meg, és légy irgalmas hozzánk,
 73 6 |              szemeit. Elkezdett mosolyogni, meg volt halva.~Serena érzé,
 74 6 |                      magának aligha tartott meg annyit, hogy kocsin mehessen
 75 6 |               megszólító:~– Atyám! Engedjen meg egy kérdést.~– Szólj, leányom.~–
 76 6 |                   bűn, mit Isten nem bocsát meg soha.~Az elszörnyedés kettős
 77 6 |                    lesztek!” Önlelkét feddé meg e felkiáltással.~A leány
 78 6 |                   bizonyos tudattal állta-e meg a helyét, hogy ott kínhalálát
 79 6 |                   Az áldozat hekatombéjában meg van szentelve az önkereste
 80 6 |                   csendes éjei.~Ott virradt meg, hol lefeküdt, zokogva,
 81 6 |                  eszmékre.~Nem vigasztalták meg régi barátai, a könyvek,
 82 7 |                 démonok tábora mindennap új meg új borzalmakat fuvallt szét
 83 7 |                   apró démonok mindennap új meg új szelet fúttak át az országon.
 84 7 |                   volt már bele.~Nem védett meg ellene a fehér talár.~(Mondtad
 85 7 |               kitalálja az ő szívében a még meg nem született gondolatot
 86 7 |               töpreng és tusakodik, azalatt meg is tegye azt, amit neki
 87 7 |                    megkapták.~Este érkezett meg az a nemzetőri csapat, melynek
 88 7 |                  apátúr éjfélben kondíttatá meg a „matutinát”, mint az őskeresztény
 89 7 |                Áldorfai Ince tanórája nyitá meg a napot.~Az ifjú tanár a
 90 7 |                      mikor ellenség támadta meg hazájukat?”~„1241-ben. A
 91 7 |               halállal, vérükkel pecsételve meg a haza földje és az Isten
 92 7 |             Egyetlen névtelen ordítás tölté meg a tantermet e szavakra.
 93 7 |                    neki. Aki a csatában hal meg, a paradicsomban ébred föl;
 94 7 |                      Igaz; de azt nem tiltó meg az Úr tanítványainak, hogy
 95 7 |                     míg ez el nem hangzott. Meg volt igézve tőle.~Azután
 96 7 |                    Hajh, sok veszendő ember meg fogja keserülni azt még,
 97 8 |                 szuronyaik hegyét aranyozák meg sugárai.~A kolostor vénei
 98 8 |                    öreg gvárdián maga tömte meg tarisznyájukat vele, s a
 99 8 |             kolostor legjobb boraival tölté meg kulacsaikat.~Utoljára falatoztak
100 8 |                     képlet. „Ezt Pius oldta meg, a legjobb számvető. Senki
101 8 |                  pipatóriumban ott találják meg longissimáikat, hegedűiket,
102 8 |                 könny már kihullt, s azt te meg nem történtté többé nem
103 9 |                    a haza” rivallás, s száz meg száz ember jön elő cséphadaróval,
104 9 |                   gazdagságát, s aztán maga meg átment a túlsó partra, s
105 9 |                   nem terem búza: hanem hal meg szárcsa.~Aki itt élelmezni
106 9 |               valami névtelen hőség támadta meg agyát. Láz volt az. A vérnek
107 9 |                    akarná meggyógyítani. Az meg is gyógyítá: meghalt.~…Ez
108 9 |                     vétett! Hazáját támadta meg.~Ince odatérdelt a hulla
109 10|                  volnék a pusztában; azután meg annyit sem ér már ez az
110 10|                   hanyatlott.~– No hát tudd meg. A hadjárat kezdetén a kormány
111 10|               történt vele? Az Isten. De az meg nem mondja. Én már csak
112 10|                   benn voltak a sebesültek, meg az ápolónők; akkor meggyújtották
113 10|                 Felebarátom, ki ismerné azt meg, mikor a tűz elhamvadt,
114 10|                     meghalva. De hát legyen meg a te akaratod.~Ince „fuvarosai”
115 10|               puskát és tölténytartót, azon meg is osztoztak szépen. A novitiusok
116 10|               Serena felől. Talán nem ölték meg? Talán magukkal vitték!
117 10|                    fogva. Egy öreg kapitány meg egy fiatal hadnagy volt.~
118 10|                megmondtam, hogy nem nyúznak meg bennünket!~Akkori időkben
119 10|             kapitány erre bosszúsan vakarta meg a füle környékét, s nem
120 10|                    egy hajszála sem görbült meg. Ők nem voltak a szentmihályiak.
121 10|                   elment azt keresni, talán meg is találta már. És Ince
122 10|                sokkal nagyobb diadalfényben meg sem látszott az övék. Azalatt
123 10|              vezérét, azzal állt alkuba: az meg föltétlen megadást követelt.~
124 11|                     jó szerencsétül, azután meg az ellenfél slendriánjátul.~
125 11|                    Az igazi ellenfél jelent meg a harcban, s kezdődik a
126 11|                   az idegen földön vívatott meg.~A távol láttérben látható
127 11|                    kedvenc házi kutya kapja meg ma, aztán mesélnek, nagyokat
128 11|                   állhatni érte bosszút.~Ők meg voltak kímélve e hosszú
129 11|                     az utána jövő nem rémül meg a vértől. Szuronyszegezve
130 11|                vágtatnak előre.~Az ellenfél meg van lepve a roham által.
131 11|                 hogy a kettő közül egyiknek meg kell semmisülni. Az ellenfél
132 11|               szoríták, s hasztalan kísérté meg a szabadulást e sírból;
133 11|                    ellenfél új erővel jelen meg. A támadó sereg is ágyúkkal
134 11|                     mintha gyönge nesz ütné meg füleit. Vagy csak a kínhaláltól
135 11|               akarják, a lábunkat sem ütjük meg a kőben”, mondjuk szent
136 12|                    nevét dicsérettel említé meg a hadi bulletin.~A nagyszombati
137 12|                  tétováztak, ő maga ragadta meg az egyik hordágy rúdjait,
138 12|               viszonyok. A rábízott pénz is meg volt mentve: egy fillér
139 12|                    szeretők harcolnak.~Ince meg volt rettenve, hogy őt elveszíti!
140 12|                 Lábbeteg vagyok.~– Az orvos meg fogja vizsgálni bajodat,
141 12|                     Akkor ítélje el ön száz meg száz tiszttársát, ki hasonlóul
142 12|               asszony vakmerőségével ragadó meg a lovag paripájának zabláját
143 12|                     ellenségtől körös-körül meg tudta védeni imádata bálványképét:
144 12|                 mívelsz, bajtárs? – szólító meg őt Ince.~– Meghajigálom
145 13|                  rábízta magát. Nem ijeszté meg a rágalom, hogy őt Ince
146 13|                  most tudják. Ma bizonyosan meg fogják azt egymásnak mondani.
147 13|                     reggel pedig meghalnak. Meg is halnak bizonyosan, ha
148 13|                    halnak bizonyosan, ha én meg nem találom azt, amit keresek.
149 13|                     seregeknek ura, segítsd meg e magányban a te szolgádat!
150 13|              varázskép tüneménye, elevenült meg szemei előtt. A szürke felhőalakok
151 13|                     profundis” éneke zendül meg végigrepülve a fehér forgatagban: „
152 13|                    a piacon korbácsoltatott meg. S ha elvesz a férfi, ki
153 13|                    bűnbánó, ki azért gyónja meg bűneit, hogy magát a papot
154 13|                     dobogástól, hát szűnjön meg verni. Ha nem akar az arc
155 13|                      nincs üdv. Ereklyémtől meg akarok válni. Szólj, fogod-e
156 13|                     órájában nem tilthatták meg szíveiknek, hogy egymáshoz
157 14|          eltorlaszolt állásukból.~– Csókold meg ezt is – szólt Ince, kivont
158 14|                 vetélytársa kezét.~– Legyen meg a te akaratod.~A leány pedig
159 14|              Egyrészt azért; mert te jobban meg tudod azt őrizni, mint én:
160 14|                   az. Még a dobot se üttesd meg érte. Nevetség az nekünk.~
161 14|               bizony mondom néktek, hogy ma meg nem halunk; sem senki nem
162 14|                     elkeseredett katonát.~– Meg vagyunk szabadítva – kezdé
163 14|                utána ered: miért ne tehetné meg azt a csodát a bércfallal
164 14|               visszatérő lábnyomaim a hóban meg fogják mutatni az utat.
165 14|                  Intézkedjél. És szabadítsd meg azokat a kincseket, amik
166 14|                  földrendítő dördülés rázta meg a sárfalakat; s amint a
167 15|                     hajóbul e kötelességet; meg lett tagadva a hit, hogy
168 15|                    lett tagadva a hit, hogy meg legyen óva a női becsület.
169 15|                    hitté. Hitt a csodákban. Meg volt nyugodva felőle, hogy
170 15|            egyesíteni tudta, őket egymásnak meg is tudja tartani. Nem gondolt
171 15|                   nemcsak az élvezetben van meg, az elválásban is él az.
172 16|               csúnya ember vagy! Ne csókolj meg!~– Miért?~– Először azért,
173 16|                minket itt hagysz; másodszor meg azért, hogy – nem tudtál
174 16|                    fognak tartani.~– Hát az meg nem igaz.~– Olyan könnyű
175 16|                    vagy nálam.~Alig kívánta meg, már itt is volt.~A közeli
176 16|                 külön fogalommal ismertette meg a közönséget.~A legelső
177 16|               láthatatlanokká lettek. Mikor meg vége volt a verekedésnek,
178 16|                     ez a felfogás magyarázá meg azt a törekvést, hogy ők
179 16|                  még akkor sem mondta volna meg, hogy ő kicsoda, ha Leó
180 16|                 mert a háziasszony érkezett meg.~Ő is azzal a szándékkal
181 16|                      Stomfai Gideon (csitt, meg ne hallja, hogy így nevezzük,
182 16|                 óvakodott, hogy a férfiakat meg ne bántsa, s a nőnek nagyon
183 16|                    magát, hogy minden étele meg van mérgezve. De annyira
184 16|                   egyetlen egy sem sebesült meg. S ez a legnagyobb hadvezéri
185 17|                  Egy kis tévedés~Walter Leó meg sem mozdult a helyéről.~
186 17|                      Nem ön maga vallotta-e meg nekem, két tanú jelenlétében,
187 17|                 legjobb védelem.~– Ne ijedj meg, néném. Nem látod, hogy
188 17|                akkor már nem változtathatom meg a véleményemet.~– Adja ön
189 17|                      Hol van tárcája?~– Azt meg éppen nem fogom megmondani.~–
190 17|           Brandlerné kétségbeesetten ragadó meg Gideon kezeit.~– Uram: Az
191 17|              Nagyságos asszonyom. Bocsásson meg nekünk az elkövetett tréfáért.
192 17|                    Brandlerné elé. – Verjen meg, taposson reám. Bort ittam
193 17|               csókolt neki.~– Szabadítsa ön meg férjemet!~– Asszonyom. Ön
194 17|                  önök mind a ketten ígérjék meg nekem, hogy nem fogják őt
195 17|                 fekszik az ő hátára, mintha meg akarná akadályozni az ő
196 17|              vértesek szemközt vonultak rá. Meg lehetett őket számlálni,
197 17|              haragudjék az ügyetlenségeért: meg foga téríteni a kárt, amit
198 17|                fejem.~Nem is volt csoda; de meg nem is volt ő nagy barátja
199 17|              csapatvezér: itt a nyaka, fogd meg, akaszd fel, hát akkor éppen
200 17|                     cifra lovarkomédiásnét, meg egy paraszt szolgálót.~A
201 17|                   van a vésztörvényszék, az meg fogja vizsgálni az ügyet,
202 17|                     katonákat. „Árulás van! Meg akarják szöktetni az árulót,
203 17|               közénk lépni, ha férjem engem meg akar fenyíteni. Lépjen vissza
204 17|                  Lépjen vissza közülünk. Ha meg akar verni, hadd verjen
205 17|                     akar verni, hadd verjen meg; ha meg akar ölni, hadd
206 17|                  verni, hadd verjen meg; ha meg akar ölni, hadd öljön meg:
207 17|                   meg akar ölni, hadd öljön meg: itt vagyok!~S eléje térdelt.~
208 18|                  panaszos fél lett: a vádló meg sem jelent. Hanem azt a
209 18|                  elvész is, más nem találja meg. De az keserített nagyon,
210 18|                   nemcsak életemet mentette meg; hanem vagyonomat is. Engedje
211 18|                     melyet együtt találtunk meg. Ön hasznot tehet vele az
212 18|                     írva; mert nem jutalmaz meg érte senki, én áldozok érte
213 18|                    hordok, s aki nem szűnik meg fölöttem ítélni. Én elhagytam
214 18|                     ágyúdörgésben esküdtünk meg; nyomorban éltük át mézesheteinket,
215 18|                     Méltán, mert ő mentette meg számodra.~– S ő büszkén
216 18|                   mosolygott.~– És én mégis meg fogom tudni őt jutalmazni.
217 18|                     Serenát, s éjjel utazva meg is hozta őt, mire Ince Gödöllőrül
218 18|                     egy gyermek. Hogy senki meg ne botránkozzék a csókon,
219 18|                   az apácafejedelem-asszony meg szokta azt csókolni, a megváltás
220 18|                    Serenának, hogy csókolja meg a gonosztevő homlokát: hadd
221 18|           gonosztevő homlokát: hadd javítsa meg az életét.~– No, ez jó volt
222 18|                ajánlatot tettem, hogy ossza meg velem vagyonomat, nagy ügyetlenséget
223 18|            tisztikarból csak azokat tartják meg, akik a keretek felállítására
224 18|                arcokon.~– És most hallgassa meg ön azt, amit én csábításnak
225 18|                   pénz méreg annak, aki azt meg nem szokta. Ritkaság, mint
226 18|                   embert keresek én régóta, meg egy ilyen asszonyt hozzá.
227 18|                 Minden úgy van és úgy lehet meg, ahogy ön mondá. És mi mégis
228 18|                 nevét a dicsőség koszorúzta meg, azok kérdezzék: „Mi lesz
229 18|                   kérnem; de te egyedül azt meg nem adhatod.~– Szóljon,
230 18|                    amit én megígérhetek, de meg nem adhatok.~– Azt a kis
231 18|                   hogy ígérek valamit, amit meg nem adhatok. Az imént hallád,
232 19|                 szoruljanak: Horvátországig meg sem állnak. De ami nehéz
233 19|              gondolatait, s magában felelni meg azokra.~Mind a két szobának
234 19|             felhívta Serenát, hogy tekintse meg a kolostor helyiségeit.~
235 19|                  miről imádkozik?~– Bocsáss meg nekem, hogy felszentelt
236 19|                felelet volt:~– Isten hallja meg gondolatomat: én nyertem
237 19|                   vergődött, ahol szerelmét meg kellett vallania.~A kolostor
238 19|                     lelkem terheit nálatok. Meg akarom gyónni bűnömet, mely
239 19|                  szent helyeknek. Halljátok meg azt mindannyian, és oldjatok
240 19|                    akkor? Azt mondtad, hogy meg ne kóstoljam, mert mérges.~
241 19|                   hurok, akkor kegyelmezték meg. Azóta nem megy sehová.
242 19|                szaporítsa vele.~– Mondjátok meg neki, ti őrtálló virágocskák!
243 19|              őrtálló virágocskák! mondjátok meg neki, ti örök fűszálak!
244 19|                    örök fűszálak! Mondjátok meg neki, ti soha el nem múló
245 19|                  megdicsőülve. Nyugtassátok meg szelíden alvó porszemek,
246 19|                   dicsekedése támadt. Halld meg, te drága por a földben,
247 19|                 büszkébb nő a földön. Halld meg, te csillagsugárrá váló
248 19|                  törülhetné el többé. Halld meg: és imádkozz érettem odafenn.
249 19|              fejedelmi pompával szaporodott meg. Teleszőtték a pókok selyem
250 19|              ellenséget három mérföldnyiről meg lehet látni; mások azt mondták,
251 19|                    valaki felnyitni. Azután meg az elszörnyedés hangja tört
252 19|                   egyenruhájának.~– A barát meg a papkisasszony – dörmögé
253 19|                    csóválta a fejét, s újra meg újra elolvasó, s aztán szótagolta
254 19|              fehér-fekete palástjában, s én meg nem akartam beereszteni
255 19|                   eskette őket össze. És ez meg meghalt. Csodálatosak az
256 19|                   asszony a háznál. Valljuk meg az igazat, férfi sincs a
257 19|                   Hogy annak a lévitának is meg kellett halni!~Pedig légátus
258 19|                  csókolni Serenának, mit az meg nem engedett neki.~– Hisz
259 19|                     elvette, azért is áldja meg az Isten. De hogy katonává
260 19|                     az ellenségnél a katona meg az ágyú, hogy azt meg nem
261 19|                katona meg az ágyú, hogy azt meg nem lehet számlálni. Csak
262 20|                    oly feladatokkal küzdött meg, amik nem ígértek sikert.
263 20|                kardot vette a kezébe, akkor meg abban telt kedve, hogy elfoglalhatlannak
264 20|         álláspontokat ostromoljon és vívjon meg. S most, midőn társai az
265 20|              körös-körül dörgő ágyúk szavát meg ne hallja! Futárjai beszéltek
266 20|          hősköltemény paródiájában örökítse meg: legyen egy második nagyidai
267 20|                felkiáltással téged választa meg országgyűlési képviselőjének.
268 20|                útfélen, mint véletlen lepje meg?~Nem kötelesség-e azt elfogadni?
269 20|                     dicsőségeért. Hagyjátok meg az én mentsváramnak azt
270 20|                    körülem kerít. Hagyjátok meg kezemben ezt a zászlót,
271 20|                    dobszó, a trombita indít meg, és megállít. A katonát
272 20|            dicsőségnek, melyet nem érdemelt meg. Megretten tőle! Nyomja
273 21|        tizenkétfontos ágyú, hatos fogattal, meg egy töltényszekér.~Ez az
274 21|                 szűrdolmányt nem hazudtolta meg.~Nem szerették egymást.~
275 21|         félrecsaptunk a dülő útra; reggelig meg sem pihentünk. Két nap két
276 21|                   nap két éjjel nem álltunk meg máskor, csak mikor valahol
277 21|                    vert huszasokbul töltsék meg a borjúikat és tölténytartóikat.
278 21|              valamennyien, s abban egyeztek meg, hogy egy közülünk ébren
279 21|                    nem.~– Az ország kincse? Meg vagy te bolondulva? Ami
280 21|           leguléjuskodásoddal sem ijesztesz meg. Ez nem tartozik a közönséges
281 21|                        Mit akarsz?~– Bomolj meg! Ha neked nem kell a pénz,
282 21|               remegve nézik, mikor jelennek meg üldözőik a mehádiai szoros
283 21|                 elől, mellyel ezt a szorost meg kell védelmeznem?~– Hogy
284 21|                   vagy nekem?~– Ne kísértsd meg a kiáltást – szólt Ince
285 21|                elmaradnak is, csak nem eszi meg őket az ellenség. Mit hordasz
286 21|                      Ezredes úr! – szólítja meg hadsegéde. (Az utolsó napon
287 21|          parlamenternek:~– És most nézze ön meg azt az erőt, amely önökkel
288 21|                       Azt elfogadom. Mondja meg neki, hogy üdvözlöm. Most
289 21|                  dicsőséget, hogy az kezdje meg az ellenségeskedést. Ő idézte
290 22|                   Óh, barátom, Ince! még ha meg nem nősültél volna, sem
291 22|                   gyilkos „is” mennybe jut, meg a megölt is. Hogy férnek
292 22|                    is. Hogy férnek azok ott meg? Egyedüli ésszerű dogmája
293 22|            fásultság közepett alig jegyezte meg magának az alakot. Talán
294 22|                Gideon volt? Hogyan menekült meg? Hozott-e el valamit a félre
295 22|               szorítá. Senkit sem ijesztett meg vele. Talán meg sem volt
296 22|                   ijesztett meg vele. Talán meg sem volt az töltve.~Ince
297 22|                     magát, az nem teszi azt meg.~– S te nem beszélsz róla!~–
298 22|                   itt maradtok, osztozzatok meg rajtuk.” S ha nincs miért
299 22|                    magához.~– No hát, mondd meg őexcellenciájának, hogy
300 22|                  Áldorfait, s nem látogatta meg többet.~Hanem ez időtől
301 22|                   Megmutogatja a fegyvereit meg a tulipánjait, kiszívsz
302 22|                     révészével úgy alkudott meg, hogy elébb az Alligatorra
303 22|             elhozzák ismét a hajóra. Serena meg volt elégedve azzal, hogy
304 23|                   költött. Ha ő most e száz meg száz hajó között nem találná
305 23|                     hajó között nem találná meg azt a gályát, melyen nejét
306 23|                    hagyta!~Ő nem is találná meg bizonnyal; de a kaikdzsi
307 23|        letartóztatni: annálfogva nyugodjunk meg a malaproposban. Van önnek
308 23|                   tett, mint aki szerfölött meg van lepetve azon hír által,
309 23|                      hogy Ince nem érkezett meg az Alligatorra; rögtön ugrott,
310 23|                   ostoba müzülmánnak inglis meg frenki, mindegy „gyaur köpek”.
311 23|                tudta, hogy mi az a „Schiff” meg az a „gefangen”. Csak a
312 23|                  melyet az ember ellen soha meg nem szűnt érezni.~– Mit
313 23|                     célokra is szolgál még? Meg is láthatja legközelebb.
314 23|                   egy talizmángyűrűt látott meg ujjamon. Megtetszett neki,
315 23|                 mely őket a selyemzsinórtól meg szokta szabadítani. E titkát
316 23|                kísértet jelenlététől. „Tedd meg! Ne tétovázz!” mondá az
317 23|                taszít, te ugorjál!” – „Tedd meg. Dacolj!” suttogá a másik; „
318 23|                utolsó reggelijük mellett, s meg akarta mutatni, hogy ő sem
319 23|                   ám. (Éppen akkor érkezett meg a hajófödélre Vely bég.)~–
320 24|                    Hálaérzettel emlékezzünk meg mind a kettőrül. Ez is jólesett.
321 24|             érthetően társalogni: őt bízták meg a szövetség tagjai az értekezlettel.~
322 24|                 olyan hahotára fakadt, hogy meg lehetett számlálni a fogait
323 24|                    drága ott, mint a hagyma meg a káposzta. Kínából hajóteherszámra
324 24|               bogyókat hozott; de azok soha meg nem értek. Ami bogyókat
325 24|                    úgy tette, hogy még csak meg sem lehetett neki köszönni.
326 24|                   angolul tudjanak. Anélkül meg nem élnek. Itt van mistress
327 24|                    jött, melyen a szalonban meg kellett jelennie, hogy az
328 24|               előadásnak, addig nem engedte meg a fejének, hogy szédüljön;
329 24|                   bajtársai, hogy rövidítse meg a tanórát, és feküdjék le
330 24|              természet bújósdit játszik; de meg engedi fogni magát. Rájött
331 24|                    a dohányzásról leszokni. Meg is kerülték a tilalmat olyanformán,
332 24|                    Aztán pedig nem állhatja meg az ember, hogy mikor bor
333 24|                egyedül: az isten szaporítsa meg az ő házuk táját!~Incének
334 24|                      de magának a háznak is meg fogja hozni virágait. Koccintsunk
335 24|                     ez új haza földén látja meg először az eget.~Ince szemei
336 24|            intervencióra. Az európai háború meg van indítva.~Hajh, milyen
337 24|                 káposztákat ehette a hernyó meg a csiga. A nagy lapos fejek,
338 24|             mondogatták egymásnak: „Nem lát meg minket a mi gazdánk.”~Serena
339 24|                 négyszáz dollárt havonkint, meg az útiköltséget, ha vállalkozik
340 24|                 férj levelet kap. S jó férj meg szokta azt mondani a feleségnek,
341 24|                 férfinak, akit szeret: hogy meg tudta magát fosztani attól,
342 24|                   sírja vár-e reá? És mégis meg tudta tartani azt, hogy
343 24|                     új élet kezdődött volna meg számára. Az első visszatérésekor
344 24|                     föld”. Ezt meghódítá új meg új alakban, s hódításait
345 24|                volna ő is! – ahogy a többi.~Meg volt magával elégedve, hogy
346 24|                     az „asszony” érdeme.)~– Meg, hogy fiam van.~(Az is.)~ ~
347 25|                       Maradj ülve! Ne halld meg a jó emberek hívását! Izend
348 25|                   jó emberek hívását! Izend meg nekik, hogy meghaltál. Nem
349 25|               visszatérni Európába, mutatta meg Serenának az apátúr levelét,
350 25|                   Serenát egyszer sem lepte meg a tengeri betegség; még
351 25|            háromárbocos födélzetén pillantá meg ezt a nem-szeretem-világot.~
352 26|             bölcsességed szavát hallgatod-e meg? Hallgat mind a kettő. Lelkesedés,
353 26|             telenőve magas szálfákkal.~Majd meg mintha titáni lépcsők volnának
354 26|                    építészi stílben alakult meg, rétegesen kiegyesülve fel
355 26|                hölgyet cseh nyelven szólítá meg.~Azt mondá neki, hogy foglalja
356 26|              országgyűlés lesz, melyre ő is meg van választva képviselőnek:
357 26|                  két hely közül őtet illeti meg a rosszabbik hely. Nem biz
358 26|                istennőnek.~Ince nem ölhette meg magában azt a gondolatot,
359 26|                    mellette csak bátyja.~De meg nem szólította volna azért.
360 27|                     a bőröndök akadályozták meg, hogy szét nem zúzta a fejét
361 27|        meggyulladtak a gép tüzétől: itt még meg is lehet majd égni.~Csakhogy
362 27|                   az. – Bátyámat szabadítsa meg.~Ince visszament az összegyökönt
363 27|                Henrik! Ébredj fel! Nem halt meg! Segítsenek rajta! Hiszen
364 27|       Vénusz-szobornak, hanem az, hogy mint meg fogja ez hűteni magát. Siet
365 27|             eltemetve). Ez az ember ránézve meg van halva.~Ince mindezt
366 27|                    neki, hogy ez a fenyítés meg van érdemelve. Szépen letette
367 27|                  hosszú Himmalaja-sáljával, meg sem csókolta, meg sem könnyezte –
368 27|       Himmalaja-sáljával, meg sem csókolta, meg sem könnyezte – mikor látták.~
369 27|                    nem az ő fájdalmát lopta meg; saját fájdalma tört ki
370 27|                     írószerekkel, hogy írja meg, ahova akarja, izenetét.~
371 27|                     a grófnő, hogy én írjam meg helyette a táviratot? –
372 27|                    Leó csak holnapután kapa meg a táviratom. Én rendőri
373 28|             Schindel sind auf dem Dach.~Ezt meg már Ince nem mondhatta el
374 28|               teljes beleegyezésével nyerte meg. Schmerling többször ajánlotta
375 28|                    Szegény Henrik! – jegyzé meg rá a bankár. – A mamát ez
376 28|              elcsempészek a közeléből, hogy meg ne tudja Henrik halálát.
377 28|                     Csak később tudja ő azt meg; csak úgy sejtse elébb,
378 28|                   megy célja felé; nem ijed meg, enyeleg a veszéllyel! hideg
379 28|                   ötletei szoktak lenni. De meg azt is nehéz elhinni, hogy
380 28|               intézve szavait. – Ő mentette meg 49-ben az életemet és egész
381 28|                 hozzám, s azt mondta: nézze meg ön, uram, nem hiányzik-e
382 28|                    a honvédruhában! „Tartsa meg a sajátját, uram, mi az
383 28|                   volt! De én nem elégedtem meg vele. Nem tréfálok én, uram,
384 28|                  köszönöm mindenemet: önnel meg akarom osztani; adja ön
385 28|              ismerni most. Elfut előlem, ha meg nem csípem.~Helene baronesse
386 28|           ügyetlenséggel hol a kezét égette meg a teakatlanon, hol a tea
387 28|              baleset, az már a mai lapoknak meg lett táviratozva.~Helene
388 28|                lapokat!~Vencelnek pedig már meg volt hagyva, hogy a mai
389 28|                  hogy azok még nem érkeztek meg. Hát menjen a szerkesztőségbe,
390 28|                     az arcát, mintha mindig meg volna ijedve.~– Aztán mindig
391 28|                   mama, hát nem jelenhettek meg a lapok!~Ekkor aztán egész
392 28|                     előtt? Azzal érdemeltem meg, hogy engem nevetség tárgyává
393 28|                  szállt maga is.~– Engedjen meg, kedvesem. Fogadalmi ünnep
394 28|                  nem lehet hazudnia. Mondja meg az igazat.~Ince számára
395 28|                környezete.~Helene nem ijedt meg, nem kapott szívgörcsöket;
396 28|                     suttogá neki:~– Bocsáss meg, én szentem, én mártírom.
397 28|                 rémhír fullánkját. Most már meg vagyok nyugodva, s holnap
398 28|                    üdveért. Isten nyugtassa meg szegényt!~A szalon asztalait
399 28|                     indokát? úgysem találná meg!~Csak akkor lett figyelmes
400 28|                    életének talányát oldaná meg vele!~– Milyen hideg van
401 28|                    olvasható: ne kísértenők meg, hogy lehet az!~Walterné
402 28|                ember általános természetét, meg azt a világot, amibe ön
403 28|                   már villámló szemeket is, meg villámló ágyúkat is; lobogó
404 28|          gondolkoznak és cselekszenek?~Ince meg volt elégedve ezzel a megoldással.
405 29|             visszakerültek együtt: a kő is, meg ő is. Vajon érzi-e azt a
406 29|              hiányzottak belőle? egy kavics meg egy ember?~Egy napot időzött
407 29|                     a kerekhasúnak tisztelé meg teste legkiválóbb alkatrészét,
408 29|                 igazsákunk van; tehát lássa meg rajtunk gomb, zsinór és
409 29|               alakban. És végre a nép tudja meg a ruhánkról, hogy vele egyenlők
410 29|                    Akkor kétszer halt volna meg! – tódítá Ince.~– Hanem
411 29|                 írásban.~Nem szabadulhatott meg tőle, fel kellett őt vinnie
412 30|                  novellát, költeményt, soha meg nem történt kalandokkal
413 30|                   tartják; bárha saját maga meg van is felőle győződve,
414 30|               jönnek hozzá, hogy védelmezze meg a népeket a falun az adóegzekució
415 30|                    Leónak írni, hogy küldje meg a tőkéje kamatját; nem bánja
416 30|              országdöntő eredményeket.~Ince meg nem bírta magának magyarázni
417 30|          országgyűlésé) két hölgy látogatta meg Áldorfai Incét a lakásán.
418 30|             közbekottyanó.~Ince nem óvhatja meg magát attól, hogy keresztleánya
419 30|             megcsókolni a kezét.~– Csókolja meg tehát a homlokát – szólt
420 30|                tudom én is. Ámde ha egyszer meg van törve a jég, a többi
421 30|                     senkit sem vesztegettek meg a szavazatáért, másodszor
422 30|                enyimet.~– Csak te nyugodjál meg benne. Ennek így kell lenni.~
423 30|                  Ennek így kell lenni.~Ince meg volt lepve a váratlan támadás
424 30|        megostromolja: de ahhoz, hogy valaki meg merje mondani a „jó pajtás”-
425 30|                    azt kívánja, hogy vegyék meg az összeget az elfogadón.~
426 30|                  törvényszéki elmarasztalás meg nem árthat.~Áldorfai pedig
427 30|                   dolga?~A kétezer forintot meg kellett fizetni, s amiatt
428 30|             Caesarine-t és leányát, s azért meg volt az a jutalma, hogy
429 30|               elvégre még a pénzt sem kapja meg. A következő hónapban szétoszlatják
430 30|                említve, a „Rule Britannia”, meg a „Hail Columbia!”, sőt
431 31|                magas állású főpap, látogatá meg személyesen szerény kis
432 31|                   szerény kis szállásán.~Ez meg azt az ajánlatot hozta neki,
433 31|            könyvvivő.” Ebből már most tudja meg a világ azt is, hogy ő szegény
434 31|                     ki gyűjtemény útján, ki meg névtelenül. A nemzet nem
435 31|               prágai bankárnak, hogy küldje meg neki a nála levő tőkéjét;
436 31|                     előmozdítására. Gondold meg holnap ilyenkorig a dolgot,
437 31|                      Caesarine tisztelte őt meg leányával együtt.~Fatime
438 31|                magának. Most – nem újítanám meg önnek ez ajánlatomat. Önbül
439 31|                  veszni a pénzét; de mentse meg becsületét.~Barátja, Walter
440 31|                 lelke jobbik felét kérdezze meg: „mit gondoltál ki számomra?” (
441 31|                     belül?~Hajh, aki ezekre meg tudna felelni, aki e kétségek
442 31|                csendesen, még ott sem szűnt meg szeretni azt, aki e földön
443 31|                     szolgálatomat. Ég áldja meg önt és szeretteit. Hálás
444 32|                   kopasz fejek számára.~Itt meg nem választják bankigazgatónak
445 32|                később érkezőnek, mikor ürül meg egy szék az étkezőasztalnál,
446 32|               hozott magával egy revolvert, meg egy díszkardot, amit Chicagóban
447 32|                     Meglehet. De hát mondja meg ön, igazán, miért jött haza
448 32|              jelenléte éppen nem kívántatik meg. Tudja ön, hogy önnek a
449 32|                   egy körülmény könnyítette meg. Amint legelőször hivatalosan
450 32|          megérkezését nem tudatta. (Valljuk meg az igazat: idehaza sem lett
451 32|               ígéretet tesz neki, hogy igen meg fogja szeretni Prágát, ha
452 32|                 mások csatáit írta le; majd meg elkertelte magát a családi
453 32|                      olyanéba sokszor, akit meg kellett ölnie. Híre nagy
454 32|                     ellenség látását szokta meg; kinek szép sima homloka
455 32|                     szó pókfonalával jobban meg van kötve, mintha oda volna
456 32|                monda neki:~– Nem jósoltam-e meg; ön mindenkit meg fog nyerni
457 32|                jósoltam-e meg; ön mindenkit meg fog nyerni az első rohammal,
458 32|               minden estélyre és mulatságra meg leszesz híva, s igen kellemes
459 32|                esetben senkit sem látogatsz meg, nehogy a kivételek által
460 32|              elöljárók tisztelettel vallják meg, hogy soha még ilyen rendkívüli
461 32|                 Regulusi ridegséggel tartod meg szavadat, mit ellenségednek
462 32|                   Hiszen éppen azzal igézed meg őket. Előtted van a szerencse,
463 32|                     a börzéről. (Ott tudnak meg mindent legelébb.) Azt hitte,
464 32|                     lélegzetet vesz, mindig meg fogják újra választani.
465 32|                  sors intézésében is tartsa meg a szimmetriát. Te azt hiszed,
466 32|                 hogy akárki ellen a világon meg tudod magadat védelmezni,
467 32|                      s azzal tisztességesen meg lehet élni – Grácban; még
468 32|                       Ez való.~– Azonban te meg másfelől így találgattad
469 32|                   Magadra hagylak. Kísértsd meg őt magad elé idézni. Vedd
470 32|               testvér, egy csillag. Kérdezd meg ezt a csillagodat. Meglásd,
471 33|                    eseményeit; azok igézték meg őt, azok nyerték meg számára.
472 33|                igézték meg őt, azok nyerték meg számára. De egyet nem tudott
473 33|                számára. De egyet nem tudott meg tőle. Odáig nem hatolt el.
474 33|               ablakára.~(E névről valakinek meg kellett tudni azt, hogy
475 33|                 vissza anyja házához.~(Neki meg volt tiltva oda visszatérni.)~
476 33|               fényes alak egyszerre ismerte meg benne a férfit és a félistent,
477 33|            mágnással. Táncvigalmakon látták meg egymást. Anyja és testvérei
478 33|                    megölte, testvérei száma meg sem fogyott, amit úgy kell
479 33|                      merész dolgokat, hanem meg is merte azokat tenni. A
480 33|                   mely pedig az ő nagyságát meg nem érti, s irigykedik rá.
481 33|                   ott ül.~Hanna grófnő újra meg újra elolvasá a levelet,
482 33|                  hozzá, hogy most ő hódítsa meg azt, aki őt el akarta venni.
483 33|                    megtorlás abban, hogy ők meg a rang, a büszkeség, az
484 33|                     többet is?~Hanna szegte meg végre is a csendet. Ő volt
485 33|                   is éppen aznap ismertette meg az ön helyzetét. Ön szegény
486 33|                  sorsunkat összekötni?~Ince meg volt hódítva. Reszketett.
487 33|                  lehet őt kiválasztani ezer meg ezer férfi közül, s eldobni
488 33|                      Ince két kézzel ragadá meg Hanna kezét, s legalább
489 33|               rebegé –, s nem csodálnám, ha meg is némultam volna. Hanna!
490 33|                olyan sötét sors az, amit ön meg fog velem osztani. Az a
491 33|                  szemközt ezzel a másikkal.~Meg volt Incének engedve, hogy
492 33|                     az új menyasszonyét is, meg a régiét is.~Ettől aztán
493 33|             Budapest igen szép. Ön azt majd meg fogja látni.~– Én? Mit keresnék
494 33|                 mutogatott a szemöldökeivel meg a tenyereivel feléjök. (
495 33|                     volt e jelenetnek a fia meg a társalkodónő, meg egy
496 33|                     fia meg a társalkodónő, meg egy öreg zongoraművész is.)~–
497 33|                     hát most gyere, csókolj meg engem is. Hiszen csak kvittek
498 33|                   ottani új lévitától kapta meg, az volt az ő illetékes
499 34|                     hogy valamit nem kapott meg a feleségével: a lelkét.~
500 34|                   kedvesedet, hogy csókolja meg addig is énekes ajkaidat,