Fejezet

 1 3 |          egyiktől sem félt, s ahogy szóval mondó, magától az ördögtől
 2 6 |           találkozott vele, ezzel a szóval gratulált neki:~– Egy fogadalmad
 3 17|       kilépett az erkélyre, s dörgő szóval kiálta le:~– Porkoláb! Padot
 4 24| tudakozódnak tőle, fel ne ugorjék e szóval „Igazság! a kis fiamat rá
 5 27|               Kérem, tudassa néhány szóval a balesetet, mely bennünket
 6 32|           pedig úgy szoktam bánni a szóval is, mint a pénzzel; csak
 7 33|         férfi egy hölgy elé azzal a szóval: „Te adj oda értem egy egész
 8 34|         három esztendőn át egy árva szóval sem cáfolják meg, hogy nincsenek
 9 34|           tessünk”.~Incének ezzel a szóval nagyon ki lettek húzva a
10 34|    keresztfáról.~– Csak nem azzal a szóval, hogy „nem tudják, mit cselekesznek”!?~–
11 36|             sógorom házánál azzal a szóval, hogy ő volt keresztelő
12 39|          nekem ott egyedül!~Ezzel a szóval aztán el voltak egymásra
13 39|     valakinek, elutazása előtt.~Egy szóval sem kérdezősködött. Elmondá,
14 40|   lépcsőfordulatnál levő „Comptoir” szóval jelölt ajtócskát felnyitja;
15 40|             ajtóra, mely „Comptoir” szóval volt jelölve. Megpróbálta
16 41|     Igyekezni fogok mentül kevesebb szóval elmondani önnek azt, amit
17 41|             egyik kollégája azzal a szóval fogadta, hogy milyen rossz
18 42|        mentséget mondani? Hátha egy szóval fel tudna deríteni valami
19 42|      intézet orvosainak, aki néhány szóval értesíté őt a balesetről.~
20 43|         hozzá. Azt mindjárt ezzel a szóval fogadta.~– Ön a kapitány?~
21 43|              Ha haza fog jönni, egy szóval sem fogom tőle kérdezni,
22 43|       kérdeztem tőle, hol járt… Egy szóval sem… Emlékeztem fogadásomra…
23 43|          végtelen szerelme…~Ezzel a szóval befelé fordult, megölelte