Fejezet

 1 3 |         Ince szánó arckifejezéssel fordult el tőle.~A második tizenkét
 2 5 |   főtisztelendő úr!~De csak háttal fordult azért a pap felé, mikor
 3 7 |           az ifjút, és aztán félre fordult sírni.~Sírtak az öregek;
 4 10|           Göncöl-csillagkép nagyot fordult már az égen: éjfélre járt
 5 10|          bennünket?~Azután Incéhez fordult.~– Mit fognak velünk tenni?~–
 6 10|          kicsit”. Azután hátrafelé fordult, ott szemközt találta a
 7 11|       földre leesni látta, ijedten fordult vissza, és meghátrált egész
 8 17|          nem nevetett. Hidegvérrel fordult el Gideontul, s azt mondá:~–
 9 17|            Most a megmentett hölgy fordult őellene.~– Uram! önnek nincs
10 18|         szorítá.~Leó Brandlernéhez fordult, mielőtt hozzákezdett volna,
11 19|    összekulcsolt kezei mögé rejtve fordult férje felé.~E néma tekintet
12 19|       kurátor megállt, és arrafelé fordult, mikor a kertajtón a dörömbözést
13 23|    szenvedély váratlan kitörésével fordult egyszerre Vely bégnek.~–
14 28|         Azután ideges szelídséggel fordult a hegedűművészhez, s azt
15 28| beszéljetek én előttem magyarul! – fordult most őellene az úrnő haragja,
16 28|           Ha pedig Hanna grófnőhöz fordult, annak szegény Henrikről
17 36|           arca?~Ince Caesarine-hez fordult.~– A kis leánnyal nem lehet
18 37|         történtekről. Szerelem nem fordult elő leveleikben.~A harmadik
19 37|      lángoló arcához.~A nő büszkén fordult vissza, s fagyos tekintettel
20 38|         orvtámadás, oly véletlenül fordult hozzá ezzel a kérdéssel:~–
21 38|    medaliont keblén a két szemközt fordult nő arcképével.~És azzal
22 42|        marad utána seb. A férfihoz fordult.~Eléje tartá azt az összegöngyölődött
23 43|    szerelme…~Ezzel a szóval befelé fordult, megölelte a láthatatlan