Fejezet

 1 5 |            Tied vagy magadé!…~Az út folyvást fölfelé vezetett. Sok ideig
 2 6 |        hegygerincre felért. A zápor folyvást verte odáig, öltönyéről
 3 9 |       harcolt ellenük: négy nap óta folyvást áztak, s a Sió melletti
 4 11|            tolta a fölkapott káoszt folyvást előre.~Egyszer aztán azt
 5 12|       Másnap odább kellett vonulni, folyvást ellenségtől sarkallva. Ince
 6 12|        állapotáról. Azoknak a száma folyvást szaporodott. Minden szekér
 7 17|        gyöngén vihogni.~– Ön, uram, folyvást azt hiszi, hogy ez tréfa?
 8 20|            Ince egész beszéde alatt folyvást Serena arcát nézte. Ragyogott
 9 24|        először az eget.~Ince szemei folyvást mondhatlan gyöngédséggel
10 27|          felülről nyomó teher azért folyvást odaszorítva tartá. Erőszakkal
11 27|            úrhölgy ott állt azalatt folyvást Ince málhája mellett; s
12 28|           jutott a bankár neje; még folyvást zokogó hangon esengett:~–
13 32|            míg Budára felkocsizott, folyvást azon törte a fejét, hogy
14 32|          zárdai magányban; két évig folyvást hadjáratban volt, azután
15 34|           ívét tizenöt forintjával. Folyvást dolgozni kell. A fáért,
16 36|             fog lenni vele, azalatt folyvást oda volt tapadva keblére,
17 39|         Ennek…?~… Minden!~*~Eközben folyvást érkeztek Hannától az üres
18 40|             nem jött ki szobájából, folyvást járt fel s alá, s beszélt
19 41|            engem kora ifjúságom óta folyvást üldözött, húsz éves koromtól
20 41|             Nem is igen evett, csak folyvást itta a teát. Ezek voltak
21 42|             a láthatatlan kéz mégis folyvást összeszorítá a torkát, s
22 43|             az csak fénybül van. És folyvást összehasonlította a képet
23 43| előkészíteni a változásra. Leó, kit folyvást kapitányának fogadott el,