Fejezet

 1 7 |         hajhászva, kétségbeesés elől futva keresem a harcmezőt,
 2 10|       barátcsuhában messze járt elől, tájékozva az utat, s jelt
 3 11|         le-lebuktak az ágyúteke elől.~– Ne kapkodd a fejedet,
 4 14|    elfordítva őt a halálveszély elől. Öntestével takarta el kedvesét
 5 17|  asszony azért, hogy az üldözők elől kedvese ittlétének minden
 6 21|         az egyetlen utolsó ágyú elől, mellyel ezt a szorost meg
 7 21| hallgatok. Nem kívánom az ágyúd elől a lovakat. De hát az a szekér
 8 22|  süllyednének alá a futó szemei elől.~De hát arra emlékezünk-e,
 9 22|         soha. Nyomor, szenvedés elől megszökni az élettől, gyávaság.
10 23|       sors? s nem lépni a rémek elől hátra.~– Nichts für Ungut! –
11 26|        át~Mikor az ember önmaga elől fut! S viszi magával mindenüvé
12 28|        És Starrwitz Hanna lelke elől nem akart eltűnni azon alak,
13 29| elvesztette a szép világot maga elől; a bal öklével felcsapta
14 30|      aztán vannak igények, amik elől becsülettel nem lehet meghátrálni,
15 35|        nem kell többé látogatók elől zárva tartani, egyszerre
16 35|         az elfogadóterem ajtaja elől, éppen szemközt ülve látta
17 36|       erőszakosan elrántva Ince elől, szilajon kiálta:~– Eredj!
18 39|      pedig elszökött az estélye elől hazulról, elment Incét fölkeresni
19 39|        gyilkos a megölt árnyéka elől.~Kocsisának az volt mondva,
20 41|       is. Ez a hely a börze. Ez elől hiába rejtegeted titkaidat,
21 41|        ki nem verted őket magad elől?~Ince félrefordítá arcát:
22 42|  elrejteni igyekezett ellensége elől a leány öltönyfodrai közé.~
23 42|        Azzal félretolta őt maga elől, s sietett be a lakásba.~