Fejezet

 1 3 |         az egész nép előtt, mint vezér, s vezetem fel őt a porbul
 2 9 |     élelmezni akarja magát, az a vezér egy flottillát hordjon magával.~
 3 12|          néhány betegápolónak.~A vezér nem volt udvariatlan azon
 4 12|       hodricsi ütközetben, hol a vezér alól kilőtték a lovat, őt
 5 12|     hüvelykkel alább?” – monda a vezér, midőn csákóját a golyó
 6 12| megveretett. „Nem úgy, – szólt a vezér, – te maradj lovadon, nekem
 7 16|          hölgy volt, ki kezeit a vezér karjába fűzve, egyenlő léptekkel
 8 16|          refrént da capo a veres vezér, a folyosó elé érve, hová
 9 16|       viselt hölgyet elfeledte a vezér bemutatni. Azt úgyis tartoznak
10 16|        Éljen a hegy! – ez volt a vezér részéről az üdvözlet.~A
11 16|        lekerült a főről, a veres vezér lehajolt a nyújtott kezet
12 16|          ellen közrebocsátani.~A vezér úgy tett, mintha ezt nem
13 16|   kedélyhangulatán, s beletért a vezér eszmefolyamába.~– Tehát
14 16|     vendégre lehet számítanom?~A vezér szétnézett csapatja fölött,
15 16|   pletykával jött vissza, hogy a vezér úr markának ujjait az asszonyság
16 16|        kézzel akasztotta magát a vezér karjába, s huszonnégy varkocskája
17 16|    Caesarine mellett a bankár. A vezér handabandázott sajátszerű
18 16|      végét.~S azért ők ketten, a vezér és hölgye, egymás szavára
19 16|     ingerelje ellene; s mintha a vezér csak azért mesélné el kacagó
20 17|       bozótnak; de hová legyen a vezér maga „ahol-nem-zöld-ottveres”
21 17|       közeledő trombitaszavuk; a vezér parancsa, mely a sorba felállást
22 17|    ordító vérszomjú haragjában a vezér, s kirántá a hölgy öve mellől