Fejezet

 1 6 |             Ince meghajtá fejét. Egy szót sem szólt ellene. Hiszen
 2 6 |     elszorult.~– Isten a kimondatlan szót is meghallja – monda vigasztaló
 3 9 |           gyakorlat nélkül, kár is a szót vesztegetni.~És mindehhez
 4 9 |             Ince elkiáltá a végzetes szót~– Tüzelj!~A lőfegyverek
 5 12|           haladt, hogy Serenával pár szót váltson. Miről beszéltek?
 6 16|             legjobban. Megfogadtam a szót, én elsiettem, s Petőfi
 7 19|             úr. Hadd szóljak még egy szót!~– Beszéljen, kurátor úr.~–
 8 21|             meglátod, kinek fogadnak szót: neked-e vagy nekem?~– Ne
 9 21|          hagyj utunkra menni. Ha egy szót kiáltasz harcosaim után,
10 21|             mondom – elég lesz.~Több szót nem vesztegetett rá Ince,
11 23|         tudtak angolul; az egyik egy szót, a másik a másikat; azokbul
12 24|       hagyott el. Akkor még csak egy szót tudott: „apa”; most már
13 27|               Nem tudom leírni azt a szót, hogy szegény Henrik bátyám
14 29|              Majd a szádba adom én a szót szépen.~– Ejh, énnekem most
15 30|             mindent tehet. Ha ön egy szót szólna gyermekem mellett
16 31|           kétségek közepett az ítélő szót kimondaná: „tedd” vagy „
17 32| valamennyinek. Hanem mondok egy okos szót. Van a többek között nekem
18 38|        balgaságbul ejtettem ki azt a szót, ami önöket így szétzavarta?
19 38|               Serena, gondolja meg e szót!~– Meggondoltam azt már
20 39|              ez az ellenségnek adott szót is megtartó Én; ez a fényes
21 39|              törvényszék előtt ezt a szót kimondani: Starrwitz Johanna
22 39|            piros tintával, ezt a két szót:~„Imádlak! Serena.”~Az eszelős