Fejezet

 1 14|     tóduló áruló könnyeket.~– És mármost megint nem vagyok lelkipásztor,
 2 14|        következik a tudósításom. Mármost ülj te a helyemre, uram,
 3 18|         semmi kétsége, hogy ebbe mármost más európai nagyhatalmak
 4 18|     egymást szeressük. Nyugodjál mármost békével, és légy üdvözülve.~–
 5 30|   költségek előteremtésével, hát mármost megtanulta. Még szerencsésnek
 6 30|         Ez nálunk így megy.~– De mármost mégis az lesz belőle, hogy
 7 32|         azt fogja hinni, hogy no mármost kezdődik valami!~– Ez nem
 8 32|        Én nem mondom neked, hogy mármost kezdj el hát sorba udvarolni
 9 32|   magadat a becsületszónak! s ha mármost történetesen a magyar tárnokmesternek
10 33| búcsúlátogatást Hanna grófnőnél. Mármost tudta, hogy annak délelőtt
11 33|     Hanna irányában.~– Hanem hát mármost lássunk a prózai intézkedések
12 34|          engedélyokmány.~– Hanem mármost egyet mondok, kedves barátom.
13 34|       elgondolkozott azon.~Tehát mármost nemcsak azt kívánják tőle,
14 34|         ezért buzgott!~Pedig ezt mármost csaknem kötelessége megtenni.
15 34|        neked, azaz, hogy hármat. Mármost van háromszázezer forintod.
16 35|          megharagudott.~(„De hát mármost mivel vagy te boldogabb
17 38|      hajdani imádottjának férje.~Mármost azt is kitalálhatja, miért
18 38|          az volt, hogy odamegyek mármost én az ő helyére. Cseréljünk.
19 38|            Mit akarok? Azt, hogy mármost hasonlítsa ön össze ezt
20 39|          volt?~– Igen. És jövőre mármost, ha azt akarja ön, hogy
21 41|         éves koromtól kezdve!~De mármost Leó nem tudta, hogy kiről
22 41|       mit – nem eszem!~– Tudják! Mármost hát ha engemet meg akarsz