Fejezet

 1 1 |  magukról a port, s most csak a kettő tusáját nézik. Buzdítják
 2 3 |  leányon. A szép Aklimát mind a kettő szerette, s a rút Lebuda
 3 6 |    egynél, lova sincs több csak kettő, azokat vesztébe nem hajtja.~
 4 6 |    látszott arcán, aztán mind a kettő elmerült abba a mély, vigasztalan
 5 11|         az ismerkedésre. Mind a kettő azt látta egymás arcából,
 6 11|    látta egymás arcából, hogy a kettő közül egyiknek meg kell
 7 11|      vívásra, védelemre; mind a kettő egyszerre csapott kardjával
 8 17|        egyszerre megállt mind a kettő. A huszárok előtt lovagló
 9 18|        hangosan kacagott mind a kettő.~Leó vállát rángatta.~–
10 18|       mind a kettőt védi mind a kettő ellen. Ez hálátlan feladat.
11 21|         négy ló is elcepelheti; kettő elég lesz az én szekerem
12 26| hallgatod-e meg? Hallgat mind a kettő. Lelkesedés, bölcsesség
13 27|        volt?~– Vegyítve, mind a kettő.~– S ha viszonttalálkozni
14 29|      szabó és csizmadia. Mind a kettő derék szabadelvű honpolgár
15 29|     kapott ökölütéstől. A másik kettő is itt van.~Ince azt hiszi,
16 29|     emlékül a másikhoz. Van már kettő! Alkalmasint valami hivatalából
17 33|     fokozza, fog tudni dolgozni kettő helyett is!~– Igen, igen! –
18 39|        itten pedig három levél, kettő Pestrül egy Bécsbül. Az
19 40|        s minden ajtó zárva; – a kettő egymásba csukható, s fogaival
20 40|     Akkor, kérem: öten; mert én kettő helyett eszem! – toldá ki
21 41|        A cirkuszba.~– Melyikbe? Kettő van.~– A Renz-félébe.~Ince
22 43|        a Brigton Cliff… Mikor e kettő közé érünk, ottan van nekünk