Fejezet

 1 3 |           hogy ha én ép testtel, arccal kelek föl most, csak addig
 2 5 |          szólt közbe tekintélyes arccal a kurátor. – Nincs az ellen
 3 8 |          atyám! – szólt kipirult arccal Gideon. – Olyan rossz vagyok
 4 9 |        hátra-hátra nézett rémült arccal, üvegesedő szemekkel. Néhány
 5 10|         s a többi.~Ince elborult arccal tekinte megszólítójára.
 6 16|   ereszteni?~– Haha! A borotvált arccal tovább marad az ember fiatalnak.~–
 7 17|       esett, s rémülettől kikelt arccal sikolta a teremben levőkre.~–
 8 17|       éppen úgy simára borotvált arccal, mint hajdan csakhogy leányruhában.~
 9 22|  rabszolga, s az utcán beburkolt arccal jár; mert feleségem van.~–
10 22|         Az effendi olyan őszinte arccal beszélt, hogy Ince maga
11 24|     emelé föl poharát üdvsugárzó arccal. Elmondá, hogy a jókívánságot
12 26|     belőle, rettentően eltorzult arccal. Körülöttük roncs; forgács,
13 28|        mutassa, még csak bánatos arccal se árulja el azt a rettenetes
14 28|        szemekkel, porcellánfehér arccal, melynek homlokán, halántékain
15 28|         szólt a bankár önelégült arccal, Hannához intézve szavait. –
16 29|          ünnepelt hős, hallgatag arccal ült a zajos társaság közepett.
17 36|     közbe változatlanul halavány arccal, semmit nem értő szemekkel.
18 41| szökéssel aláhibban, s e percben arccal fordul Ince felé. Ah, ezt
19 41|       számára is megjelenni: arc arccal szembe! Hogy az észvesztő
20 42|         gyönyörtül felmagasztalt arccal; mintha az volna az ambrózia.
21 42|         Egyszer aztán végigesett arccal a földre, és nem mozdult
22 43|    Nagyon jól van – szólt derült arccal a beteg. – Maradjon ön még