Fejezet

 1 5 |       anyámmal, s elmegyünk, amerre világot látunk, s nem bántja látásunk
 2 19|             Jónás, s onnan nézném a világot. Én csak rossz végét látom
 3 20|             körülötte az egész szép világot: a koszorúk nem voltak medúzák,
 4 22|       gubában járt. Szidta az egész világot. Gyalázat az ilyen élet.
 5 22|         érti) trónus az: amelyről a világot kormányozza. Serena ahelyett,
 6 22|         archimedesi pont, ahonnan a világot kimozdíthatjuk helyéből.
 7 24|             volt ő valaha, minő más világot járt be egykor – nem a könyv –
 8 24|         szivárványossá ezt a szürke világot, eltemeti a bút, feltámasztja
 9 27|             már sötét volt; de elég világot adott az éjszakának a még
10 28|    általános természetét, meg azt a világot, amibe ön most belemegy.
11 29|           rögtön elvesztette a szép világot maga elől; a bal öklével
12 31|    megindulni, fellármázza az egész világot; magához ragadja a könnyen
13 33|             s eldobni érte az egész világot! És elmenni vele együtt
14 33|             adj oda értem egy egész világot, s végy érte cserébe engem.”
15 34|             sem tud? pedig az egész világot bejárta, s még országos
16 34|           legyen, el ne mondd, ha a világot ígérik is érte!”~Nincs,
17 39|         másik pillanatban egy egész világot tár fel előtte, megnépesülve
18 41| összeköttetésemet, az egész ismerős világot, melyben eddig éltem, azért,
19 41|           alunni. Lassanként minden világot eloltanak: az ablakok elsötétülnek.
20 42|             minden tárgyra intenzív világot vet, míg azon kívül félhomályba
21 43|       mozdított-e meg önért egy fél világot, hogy kiszabadítsa, s megint