Fejezet

 1 9 |         toborzás. Egy dal, egy „éljen a haza” rivallás, s száz
 2 11|        élni? Utánam, aki ember! Éljen a haza!~Azzal megcsókolta
 3 11|     torlasz romjain keresztül: „éljen” rivallásuk lehallik az
 4 13|      fönnmaradó vagy azt, hogy „éljen Magyarország! éljen a szabadság!”
 5 13|       hogy „éljen Magyarország! éljen a szabadság!” vagy azt,
 6 16|         valami nyolcvan főre.~– Éljen a hegy! – ez volt a vezér
 7 16|     találta, hogy a megszokott „éljen a haza!” üdvözlet helyett
 8 16|         is viszonzá a jelszót: „éljen a hegy!”, s kezét nyújtá
 9 16|    koccintásra nyújtó Leónak.~– Éljen a hegy!~– Hát éljen a hegy!~
10 16|   Leónak.~– Éljen a hegy!~– Hát éljen a hegy!~Még egy pohárral.~–
11 16|       hegy!~Még egy pohárral.~– Éljen a mi kedves háziasszonyunk.~–
12 16|        háziasszonyunk.~– Sokáig éljen.~– És most, uram, álljon
13 20|  felkiáltott a nagy tömegbül.~– Éljen a honfi, ki értünk harcolt!~
14 20|         hang kiáltott fel.~– És éljen a honleány, ki sebesülteinket
15 20| nekihevülten kiáltják nevét az „éljen”-nel; a lábhoz eresztett
16 20|       azt kiáltották volna rá: „éljen!”, s vitték volna magukkal.~
17 29|      messziről kiabálták, hogy „éljen Áldorfai Ince!”~Ő pedig
18 32|       kiáltotta az utcán, hogy „Éljen Garibaldi!” Hanem aztán
19 32|       utcán azt kiabálja, hogy „Éljen Garibaldi!”, s minő titkos
20 32|        kurjongatja senki, hogy „Éljen Garibaldi!”~– Bizony nem
21 32|   férfit és asszonyt? Vissza ne éljen diadalával!~Másnap azonban