Fejezet

 1 4 |                                  A dudai lévita~Egy őszi napon valami
 2 4 |          kollégáját üdvözölni.~– A dudai lelkész urat tisztelhetem –
 3 5 |        hogy a pápa csalhatatlan, a dudai lévita lakának küszöbén
 4 5 |            egy szegény ördög, ki a dudai vályogházon s a káposztáskerten
 5 10|             Alig hitt szemeinek. A dudai lévita állt előtte. Valósággal
 6 10|            szép árva leányra ott a dudai paplakban?~Ince most már
 7 10|          magtára volt átalakítva a dudai sereg csapatjai számára
 8 12|          ama nő, kinek gyermekét a dudai paplakban megkeresztelte.
 9 12|    százados úr. Emlékezik ön még a dudai lévitalakra. Akkor még oly
10 19|          akárhonnan támadjon is. A dudai út pedig éppen a kolostor
11 19|       lövészcsapat feladata volt a dudai hegyszorost felhajtani.
12 19|          sem a másik; mert abban a dudai község matrikulája volt
13 19|   összegöngyölítve. S ez nemcsak a dudai községre nézve kipótolhatatlan
14 19|        frank fizetéssel, a másik a dudai lévitalak, tizenöt bankóforinttal
15 20| szentképfestő fia – és felesége, a dudai lévita leánya, a díszhelyet
16 24|       titokteljes csomagot, amit a dudai lévita farezidenciájából
17 25|        temethesse el. Talán majd a dudai sírhalom szomszédjába.~Az
18 28|            Incének eszébe jutott a dudai hegyi út sziklameredélye.
19 33|             hogy dimissoriálisát a dudai matrikula nyomán az ottani
20 35| keresztatyám, ő keresztelt engem a dudai lelkészlakban, mikor még
21 43|          kisdeddel ölében, ahogy a dudai paplak udvarán eléje lépett