Fejezet

 1 3 |          megtudod, hogy mikor némán, csendesen ülni látszunk, s csak kezeink
 2 4 |     elhaladtában vállával hozzáért: ,Csendesen odalenn, ti egyéves novitiusok!
 3 6 |         feszített szívvel, és aludni csendesen!~Az érzékiség ellen könnyű
 4 9 | hozzácsatlakozott városbeli népe. Ők csendesen voltak, amazok ott hátul
 5 12|    utászcsapat trombitaszava mellett csendesen ügetett csapatja mellett,
 6 13|              világolt.~A leány aludt csendesen.~Ince előbb felszította
 7 20|              balánok között vinné őt csendesen csigateknő-hintajában a
 8 21|        vérvilágítása mellett húzódik csendesen a rónán keresztül a végvidéki
 9 23|              török kaikdzsik eveztek csendesen ki a Boszporuszba. Késő
10 27|          öltönyt, s aztán elkezdé őt csendesen lefelé húzni. A kocsi feneke
11 31|          korallgrottában fekszik oly csendesen, még ott sem szűnt meg szeretni
12 33|         Áldorfai nagyot sóhajtott, s csendesen ingatva fejét, mély, tompa
13 40|          volt, akkor aztán várt szép csendesen arra a szeptember tizenötödikére.~
14 41|           reszketve az indulattól.~– Csendesen légy! mondtam, hogy most
15 42|        hallgatózni.~Benn semmi nesz. Csendesen vannak.~Megkísérti vigyázva
16 43|         komolyan, hogy viselje magát csendesen, mert különben kénytelen
17 43|          megmentse, kinyújtózott, és csendesen maradt, mint egy múmia.
18 43|        belépő felé, suttogá:~– Pszt! Csendesen! Ő alszik!~– Ő?~Ágyára mutatott,
19 43|             ő itt előttem most olyan csendesen fekszik, lerajzolom őt.~
20 43|              én olyan színt… Idejött csendesen az ágyához… Levetkőzött…
21 43|         fekve fog bennünket találni… csendesen… szótlanul… Talán addig