1-500 | 501-601
Fejezet
1 1 | ébredő virágtól. A berekben már itthon van a fülemile.~Természetébredés
2 1 | vele Gideon úrfit, s most már üldözöttbül üldözővé válik.
3 1 | megtartott padokon, s most már nekieresztett kedvvel harsogtatja
4 1 | hajigálás ellen.~Gedőnek pedig már minden porcikáját csiklandozta
5 1 | menekülteket is. Nem haragudtak már. Változott a mulatság tárgya.
6 1 | vetve szállt alá; amelyik már azt hitte, hogy megmaradt
7 1 | öreg isten!~A morgás most már a felgerjedés hangjává emelkedett.~–
8 1 | észrevette, hogy ránézve most már rossz pozíció a szamárhát.
9 1 | legyőzötten, abbahagyták már, le is verték magukról a
10 2 | rengeteg csak a hegyeket fedi már, a téres völgyek a leggazdagabb
11 2 | torony ablakáig emelték már sudaraikat, nem idősebbek
12 3 | suttogá a beteg.~Ince ismerte már a kór lefolyását sok tapasztalat
13 3 | adott a betegnek innia.~– Ma már szemeidet fel lehet takarni,
14 3 | fölváltani.~Következő reggelen már egészen megszűnt a láz;
15 3 | szólt hozzá (kedve volt már szurkálódni)~– Én ismertem
16 3 | hogy álmában is tudta volna már azokat festeni vagy sötétben,
17 3 | Félig-meddig belső ember volt már: a papok is ismerték mindenütt.
18 4 | Templomot is építettek maguknak, már olyant, amilyen tőlük tellett,
19 4 | fekszik a kis helység, melyben már délután négy órakor nyáron
20 4 | hogy „s a többi”, mikor már sejtette, hogy úgyis érti
21 4 | nyomorúsággal kérkedni, s most már egészen be akarta avatni
22 4 | elhiszi.~Sós Márton pedig már benne volt a káposztában,
23 4 | a dolog. Az özvegy ugyan már kissé idős; de igen jó áldott
24 4 | dolognak! S a kisasszonynál ez már nem volna olyan nehéz, mint
25 4 | az asszonyságnál; mert ő már atyja után félig úgyis nostras.
26 4 | mondják egymás között; „Aha! már itt van. Ő még nem tudja,
27 4 | hogy mi kik vagyunk? de mi már tudjuk, hogy ő kicsoda!… ,
28 4 | világpolgár, azaz hogy polgárnő már örvendett az Isten világának:
29 5 | paplak udvara tele volt már akkor összecsődült hívekkel.
30 5 | Feljebb pedig nem apellálhatni már.)~Ince abban a kínos helyzetben
31 5 | kisgyermekre? Nem emlékezik már rá, mikor tavaly a kedveskéje
32 5 | akinek ura sincsen. Ismerjük már! Annak nincs helye a mi
33 5 | De hiszen nem sokáig fog már tartani – folytató a leány –,
34 5 | őket.~A szénégetők annyit már tudtak, hogy pappal tettlegesen
35 5 | azt a kisgyermeket. Azt már nem engedem. Ha már meg
36 5 | Azt már nem engedem. Ha már meg kell lenni, isten neki.
37 5 | emlékeztet; csakhogy az anya már arra az alakra, aki a Golgotán
38 5 | tudja, minek fogják híni már jövő esztendőre?~Mikor a
39 5 | anyjához a hátulsó szobába, már akkor a kalandornő arca
40 5 | kolostorba: a nap nyugovóra járt már.~Odakint megköszönte a kurátornak
41 5 | mondogatták egymásnak: „Aha! már viszi a botot!” S hogy förmedt
42 5 | kedves, Minden nyugszik már. Csak egy pár boldog szerelmes,
43 5 | tova jár.”~Ince messze járt már a hegyoldalra felkapaszkodó
44 5 | támaszkodik: „A botodat már elvettem, majd elveszem
45 5 | keresztség sacramentuma által már szellemi kötelékbe lépett
46 6 | volt, mint szenvedély: az már küzdelem volt.~Most már
47 6 | már küzdelem volt.~Most már külön szobában egyedül lakott,
48 6 | gratulált neki:~– Egy fogadalmad már meg van törve: a szegénység.~
49 6 | varázsával. El tudta őt már feledni.~A kísértés nem
50 6 | kolostor előtt, mely egyszer már Incét Dudára vitte, s ugyanazon
51 6 | hegyháton keresztül. Ez úttal már ismerős Innocentius, járta
52 6 | kísérteni kezdé.~– Most már senkije sem lesz a szűznek,
53 6 | iszapba lehajtva. Nem mondják már egymásnak: „Itt jön a mi
54 6 | leány.~– Úgy vártuk önt már, felebarátom – ezzel fogadó
55 6 | lélek halhatatlan.~– Az övé már halott. Én öltem meg azt.~–
56 6 | ragyogott, maga az üdv volt már. Nyugalom ült arcán. Egyik
57 6 | napon úgyis menni kellett már valahová. Legjobb a temetőbe.
58 6 | rendelte. Több éjt nem fog ő már e lakban tölteni.~Minden
59 6 | tölteni.~Minden előre el volt már készítve: a sír megásva,
60 6 | szűzmáriás aranya ott hevert már akkor Serena útitáskája
61 6 | eszébe jutott, hogy most már nem maga jár egyedül; van,
62 6 | elfogadta a fegyvert.~Viszi már a puskáját is a szegény
63 6 | az nagyon messze elment már; akkor rákezdé a szép dalt: „
64 6 | törött.~A gitárja is oda van már a szegény embernek…~… A
65 6 | egészen lehetetlenné vált már, ha mindent elveszíténk:
66 6 | senkink és semmink. Ha lelkünk már előre meghalt. Ha az élet
67 6 | tért vissza a kolostorba.~Már két éjjel nem aludt. Az
68 6 | fogja temetni.~Nem adott már vigaszt lelkének az isteni
69 7 | Patrona Hungariae, 1848-ban már e magyar fölirattal: „Magyarország
70 7 | említettünk, általános volt már. Mindenkire elragadt az;
71 7 | Jerichónak trombitaszó sem kell már: a néma betű is megteszi.~
72 7 | is.~Mindenki beteg volt már bele.~Nem védett meg ellene
73 7 | szorítsa.~Csak napok voltak már a védelemre adva.~A magyar
74 7 | sereg, tanárát körülfogva, már akkor a folyosón várták
75 7 | megtanulják együtt. Délután már dobszó mellett tartanak
76 8 | udvaron gúlába rakva álltak már fegyvereik, s mikor a nap
77 8 | két torony között előtűnt, már az újoncok vászonzubbonyába
78 8 | gyermekek voltak. Tizenketten már föl voltak szentelve papnak.~
79 8 | a hegyi úton fölfelé; s már eltakarták azt az erdők,
80 8 | megmenekültem volna. De a könny már kihullt, s azt te meg nem
81 8 | játszani, ahhoz nem vagyok már elég gyermek. Én Alvinczy
82 8 | A hidegvérű nép annyira már felbuzdult, hogy a fiait
83 9 | Az első halott~Már akkor negyven esztendeje
84 9 | volt háború. Ősz férfi volt már mindaz, aki a legutolsó
85 9 | ellenfelemnél.~Hajnalra már a Sió mellett van Ince társaival,
86 10| azután meg annyit sem ér már ez az én életem, mint Jób
87 10| saját keble.~Ennek sem ér már az élet semmit.~– Most pediglen
88 10| semmit.~– Most pediglen már a szentmihályi dáridó után
89 10| dudai paplakban?~Ince most már éppen gyűlölettel tekinte
90 10| ilyen kórházzá. Volt benne már harminc beteg és sebesült.
91 10| nyugtalanul.~– S a többi. (Most már ezen is kezdé a szavát Sós
92 10| De az meg nem mondja. Én már csak akkorára értem oda,
93 10| nagyobb erővel visszatértünk, már hamu volt minden. Ötven
94 10| eredtünk. Negyvenhatnak nem fáj már többet a foga. Csak négy
95 10| szénégetőimet idehívom, azok már tudnak a nyelvükön beszélni.~–
96 10| akaratod.~Ince „fuvarosai” már akkor nagy diadallal tértek
97 10| Keressünk ellenséget!~Most már ők akarták fölkeresni az
98 10| Göncöl-csillagkép nagyot fordult már az égen: éjfélre járt az
99 10| megmondtam”-ot.~– De ezt már az ördög hitte volna!~Az
100 10| feltalálja valahol.~Most már nem azért ment a csatába,
101 10| hogy győzzön.~Most értette már a leány kérdését, amit a
102 10| ügynek használunk?”~A leány már elment azt keresni, talán
103 10| keresni, talán meg is találta már. És Ince most már azt a
104 10| találta már. És Ince most már azt a kérdést tette magának: „
105 10| tett volna belőlük.~Most már újabb ezerkétszáz fegyver
106 10| visszatért a Sárvíz posványaihoz, már akkor a sokkal nagyobb diadalfényben
107 10| kórházon túl.~Tovább ment.~Most már két csillag vitte előre:
108 11| haza.~Hová? „haza”. Volt is már akkor valahol „otthon”.
109 11| ellenség. Csak a tábortűz volt már férfira nézve az egyedüli
110 11| másik rovására. Bátorsága már köztudomású volt. Barátai,
111 11| gyűlöletes nevekből állt. Már akkor annyira szaporodott
112 11| híresztelték el, hogy az ellenfél már körülvette a magyar tábort,
113 11| Melyik csillagban lakik már? Ott ül-e már az Istenanya
114 11| csillagban lakik már? Ott ül-e már az Istenanya lábánál, az
115 11| mögé néztek, ott látták már felállítva azokat a fekete
116 11| nekik szólt. A harc közepén már gyönyörűség terem. De odáig
117 11| beleesni. Az ágyúk most már kartácsot okádnak ellenük.~–
118 11| halál borzalmait. Azok most már rohanva követik az ifjú
119 11| támad. A harc közepe ez már, ahol gyönyörűség terem!
120 11| falut: egészen az övék az már.~Most ágyúk szólnak bele
121 11| visszavonul. És ő el van már temetve.~Lélegzetét kezdi
122 11| szerelmére gondol – és őrá már nem gondol senki.~Hátha
123 11| A dobszó messze elvonult már, csak az ágyútekék hatalmaskodnak
124 11| segedelmemre állj elő!” – Hanem már most aztán loholjunk innen!~
125 11| innen!~Ince nem hallá ezt már. Öntudata elhagyta. Sok
126 11| Kábultában azt álmodá, hogy már az égben jár, viszik oda
127 11| gondolatját is értették már azok.~Tömeget képeztek a
128 11| Serena az.~– Siessünk! Már föléledt! – monda a leány,
129 12| még nem tudsz győzni, azt már látom:győzz hát a lábaiddal.
130 12| visszavonulás megkezdődött, már akkor ő lovon ült. Első
131 12| zászlóalja, a csata után már csak hatszázan voltak.~Itt
132 12| elhozott magával, ott feküdtek már felesen azokon az utazó
133 12| beszél. S a lévita érti már ezt a beszédet.~Jó szerencse,
134 12| még be van kötve, mikor már lóra ül, s beleveti magát
135 12| nagy kígyóúttal felkerült már a bányavárosokba.~A fővezér
136 12| hadfiakat, kiknek lábaikról már szakadozott a csizma, s
137 12| Minden szekér tele volt már velük. Serena maga rendesen
138 12| bírom a gyalogolást, mert már a lábaim el vannak fagyva.~–
139 12| Caesarine gúnyosan, kinek most már nem volt kívánsága sem védelem,
140 12| Akit senki sem gyanúsíthat már azzal, hogy ő azért jár
141 13| ellenséggel érintkezett már.~S a jelszó még mindig ugyanaz
142 13| titok. Mindenkinek kell azt már tudni: aki csak látta e
143 13| ebből a tömkelegből nincs már szabadulás.~A közre szorított
144 13| az útját a menekülőnek. Már egyes dandárokra van bízva,
145 13| faluba jut szállásra, melyet már előtte való nap egy másik
146 13| végett fölégetett. Most már csak a kormos falak állnak.
147 13| tudatják vele, hogy észak felé már kétszeresen el van zárva
148 13| is alunni?~Holnap talán már örökre alunni fognak. Talán
149 13| tagadta a szív hevülő vágyait.~Már egyedül marad Ince a leánynál;
150 13| hogy azt szemükbe mondta! Már most tudják. Ma bizonyosan
151 13| Az erdő, a hegyszakadék már az utolsó őrtüzet is eltakarta
152 13| az alva.~A tűz elhamvadt már, a parázs rózsaszín derengést
153 13| hozta, hogy az ellenség már a hegyeken átvezető mély
154 13| volt: amíg titok volt. Most már nem az. Ki van dobva a napfényre,
155 13| megnyugodott.~Talán érzé már lelkének delejes sejtelme,
156 13| A tűz egészen elhamvadt már, hanem az a halavány arc
157 14| emelé a leányt.~Nem volt már szerzetes: nem állt már
158 14| már szerzetes: nem állt már közöttük törvény szerint
159 14| tudott.~Még egy csók: az már az örök elválásé; aztán
160 14| anyakönyvet átnyújtá Incének. – Már most vedd te ezt magadhoz,
161 14| benne; másrészt pedig, mert már nem kívánom azt tovább páncélként
162 14| páncélként hordani: nem félek már úgy a golyótól; s a többi.~
163 14| ágyúpuffogtatásával. Hallottál te már olyat eleget. Vaklárma az.
164 14| Nevetség az nekünk.~Nem félt már a szegény lévita semmitől.~–
165 15| gyermekkora óta. Serena már anyjától tanulta, amióta
166 15| lélek egymásé lesz – s most már ez a kötelesség.~Hanem a
167 15| Szabad ez?”~A második már nem kérdi.~Hanem az elválás
168 15| nagy, döntő ütközetek.~Ide már nem követheti Serena férjét.
169 15| férjét. Ebbe a mulatságba már csak férfi kap meghívót.
170 15| jövendő reményét, s most már nem tudott járni olyan merészen
171 15| férfitömegek közt, most már félt a férfitekintettől,
172 15| szemeit az idegen előtt. Most már minden távoli ágyúdördülésre
173 16| partján a Királyerdőben már megvívatott a napokig tartó
174 16| fővárosát mikor hagyja oda, az már csak az idő kérdése volt.
175 16| Brandlerné egész honossá lett már ez országban, s míg fajának
176 16| cselédnek.~A ház asszonya már az erkélyről üdvözli őt.~–
177 16| azért, hogy – nem tudtál már magadnak egy év alatt, amióta
178 16| Eredj, te prózai ember.~– Már harmadszor mondod, hogy „
179 16| ismerős vagy.~– Majd meglátom. Már itt vannak közelben. Ha
180 16| nálam.~Alig kívánta meg, már itt is volt.~A közeli erdőben,
181 16| Robespierre-csapat. Nekik már nem volt elég a magyar históriai
182 16| ólombul.~Az érkező csapat már messziről közeledtében megismerteté
183 16| Óh, nem, mi hozzá vagyunk már ehhez szokva.~– De csak
184 16| tartozik.~A vörös vezért már bosszantá e kalmáros lelkiismereteskedés.
185 16| lelkiismereteskedés. Most már felcsapta a kalapját, begyűrte
186 16| semmi nyoma sem látszott már. A hölgy ismét két kézzel
187 16| összejöttek az étteremben, hol már az asztalra téve várta őket
188 16| megjutalmazásrul.~Stomfai Gideon (már én nem bánom, ha felakasztat
189 16| Brandlerné, hogy hozzák már a fekete kávét, mely az
190 16| pirulva Gideon.~(A kávét már beönté. – Most már kezdődik.)~
191 16| kávét már beönté. – Most már kezdődik.)~A delnő nevetett. (
192 17| végéről, megijedve, hogy már elhordják a palackokat.)~–
193 17| felfelé.~Walter Leó most már tudta, hányadán van.~Addig
194 17| Sajnálom, hogy akkor már nem változtathatom meg a
195 17| neszüket elébb, csak mikor már ott voltak.~– El vagyok
196 17| szobában. Igen rövid idő múlva már készen volt a maszkerád.
197 17| felhordassák maguknak a már egyszer kihordott ételmaradékokat;
198 17| Hahó! Guido! – (most már nem „Böske”) – kiáltá át
199 17| itt!~– Sokan? – kérdé most már szokott természetes férfihangán
200 17| tapasztalá, hogy az ál-Böske most már olyanformán fekszik az ő
201 17| kétszáz vasas ellen! Ez már fordít a dolgon! – Hencegett
202 17| ezúttal a vértes csapat már egészen hatalmába készült
203 17| sütő kemencébe dobtam.~Ez már csakugyan végső őrjöngésig
204 18| erőszakoskodás miatt.~Hol vannak azok már azóta! Bizony nem is vártak
205 18| félmillió forint van.~Most már elszörnyedt Áldorfai Ince.~–
206 18| csomó talált pénz, mely már el volt veszve, s melyet
207 18| kötelességet teljesítettem, holnap már éhezni fogok félmillióra,
208 18| volt: Gideon szabadcsapatja már akkorra elszelelt onnan.
209 18| nem sikerült elcsábítanom: már most el fogom csábítani
210 18| állt ez a balfogás. Pedig már akkor ismertem az ő jellemét;
211 18| ezredessé kellett volna már lenni; de mindannyiszor
212 18| Gondoljon ön erre, szép asszony!~Már nem volt mosoly az arcokon.~–
213 18| az én gondom lesz. Most már nem háladatosságból beszélek.
214 18| ellenféltől kitisztítani. Most már elfogadom e feladatot, mely
215 19| csak hűlt helyét találta már az ellenfélnek. Úgy látszott,
216 19| Serena kisasszony! Most már méltóságos asszony. De fölvitte
217 19| állították, kötélre ítélték; már a nyakán volt a hurok, akkor
218 19| világon e sírba letették. Most már kivehette részét az eltett
219 19| eltett fájdalombul. Most már volt, aki osztozzon benne.
220 19| aki osztozzon benne. Most már lehívhatta az égből zokogásával
221 19| annak a kapuján kiléptek, már akkor a túlboldog gyöngédség
222 19| hány réteg sejtet raktak már az ablak szemöldökfájára?
223 19| tették. A bútorok zöldek már a penésztől; a belépőt a
224 19| mikor jön haza?~– Otthon van már: az ő atyjánál, a paradicsomban.~–
225 19| a háznál. Közel egy éve már, hogy nincsen lévitánk.
226 19| magok is halottaknak tűntek már fel. Jobb lesz odakinn a
227 19| halni!~Pedig légátus sem jön már; nincs már diák, mind elment
228 19| légátus sem jön már; nincs már diák, mind elment a háborúba,
229 19| rossz néven? Ezredes úr most már a mi hitünkre tért. Ez nagyon
230 19| is mink maradunk alul. Én már nem megyek többet honvédek
231 19| valamennyinek: eléd volt már, menjetek már haza, béküljünk
232 19| eléd volt már, menjetek már haza, béküljünk már ki valahogy!
233 19| menjetek már haza, béküljünk már ki valahogy! Én tudom, hogy
234 19| hazafiaknak azt mondják, amit már sokszor mondtak, hogy „ill
235 19| emberrel.~ ~Van tehát már Incének két kilátása új
236 20| kitalálhatlan okot.~Nem tudom már kinek, az a tréfás ötlete
237 20| vette észre magát, hogy most már nemcsak a választók szemközt,
238 20| foglalnia a díszhelyet. Itt már valóban nem ment, de menesztették.~
239 21| aranysárga az ég, fölöttük már betegzöld. S amint lemegy
240 21| azt várja, mikor zúdul alá már belőlük a tűzzápor vagy
241 21| nógatja lovait; de azok már inkább engedik a hátukat
242 21| senki. Magát is alig bírja már odább hurcolni az ember;
243 21| leterítve.~A megdorgált fuvaros már éppen készült valami magvas
244 21| Gideonnak. Rá nézve most már az csak egy elbukott bajtárs,
245 21| ezekhez?~– Elmondom. Mikor már el volt határozva, hogy
246 21| leégett faluba értünk. Onnan már nem bírtunk tovább menni
247 21| jönni, mert mindeniknek van már ötven font ezüst a táskájában;
248 21| tudnak odább vinni, mert már most kénytelen vagyok a
249 21| társaidtól.~Gideon most már dühbe jött.~– Ejh, mit feleselek
250 21| asszony nem vész el! Ezóta már fogott magának egy kürazirt,
251 21| kezében.~Az üldöző győztes már itt van a sarkukban. Ő tartja
252 21| jött az ellentáborbul.~Most már nyílt szemmel bocsáták a
253 21| szuronyos lőfegyverekkel. Nincs már rájuk szükség többé.~Amint
254 22| többé!” Tegnap volt, ma már elveszett; házunk rom, birtokunk
255 22| Csak kövületek vagyunk már, akik még gondolkoznak.~
256 22| A hontalanok nem ismerik már egymást. Mindenki csak magával
257 22| összetalálkozott Gideonnal.~Ez most már rongyos volt és piszkos;
258 22| volt az töltve.~Ince most már gúnyosan mosolygott:~– Eredj!
259 22| tartja, szívének szegezve?~– Már az, hogy az öngyilkosság
260 22| hazának nem nevezik azt már), s alávetni magát az irgalom-nem-ismerő
261 22| azt vagy magukkal hozták már ide, vagy maguk után szándékoztak
262 22| jaszmagdzsi.~Sztambulban már vörös fezzel a fején kereste
263 22| fel Incét Gideon.~Nem volt már rongyos: török egyenruhát
264 22| Mire Sztambulba jutottak, már törökül is tudott. Lángesze
265 22| húzást-halasztást szenved, hogy már idestova ki is tavaszodik
266 22| mulasd magadat rajta. S már most vegyünk búcsút.~Az
267 22| Alligatorra elszállítani? Társaid már mind ott vannak: mit csináljon
268 22| mind a tengerre szálltak már. Gideon figyelmes gondoskodása
269 23| Államok hadikorvettje volt.~Már egy hónap óta ott horgonyozott
270 23| lekísérte őt a csónakig.~Mikor már Ince a csónakban ült, még
271 23| egymásnak. Incének most már semmi gyanúja sem lehetett
272 23| kialkudta, ki is fizette már a díjat.~Incét meglepte
273 23| telt bele egy óra, mikor már vissza is tért a bizonyos
274 23| magyar menekültek között már akkor nagy volt az izgalom.
275 23| szállítani, s ön talán hallotta már, hogy a hajó árbocának a
276 23| midőn jó messze eveztek már a hadihajótul, kiáltott
277 23| hajóskapitányhoz a lünette-re.~Ez már tud aztán a jenkivel beszélni!~
278 23| jenki! Hogy emeli az ökleit. Már mindjárt meghódítja! Ez
279 23| Aztán feljött a hold. – Ez már jobb barát. Az arany fényözön
280 23| ledörzsölte a pergamenről. Most már eldobhatja az egészet. –
281 23| egészet. – Az egyik ajtót már bezárta maga előtt. Arra
282 23| Arra nem hivatkozhatik már, hogy a török hadsereg tisztje.~
283 23| Csak két választása volt már. – Hajh! – ha az a nő nem
284 23| Vely bég ajándékát. Most már a második kísértet is elnémult;
285 23| kísértet is elnémult; most már nem volt semmi választása,
286 23| például in contumaciam el van már ítélve. Akkor – kezet szorítunk,
287 23| reggelizni.~Ince látott már a katonaéletben siralomházba
288 23| ismerőse.~– Valóban. – Ince már azt is látta, hogy Vely
289 23| hadsegéddel.~Itt még nincs idő már egy ebéd utáni álmocskát
290 24| Az átültetett növények~De már most hová?~A török kormány
291 24| Önnek a honfitársait már ismerem – mondá Serenának.
292 24| főzéshez, és a bujdosás alatt már próbálta, boarding-house-t
293 24| és kék szemmel látni.~De már ez ellen mind a két kézzel
294 24| szemét kiütni.~– Jól van. Hát már most találjon ki ön valamit.
295 24| mistress. Más ember is jött ám már arra a gondolatra, hogy
296 24| honfitársaim többnyire visszatértek már a hazába, s kedélyes társalgás
297 24| élete San Franciscóban, mely már akkor háromszor végig leégett,
298 24| termékenyítésére, s a siker már az első évben bámulatos
299 24| politizálást. Úgysem tették.~Már a harmadik évet tölték a
300 24| gyümölcsfái ligetté nőttek már. Szőlőkertje ez évben adott
301 24| a hazáért! (Hol van az már?) – (Nem szabad politizálni!)~
302 24| Elmondá, hogy a jókívánságot már megelőzte az ég malasztja.
303 24| vissza!”~Ez a tószt pedig már a magas politikába vág.
304 24| ha kitalálta, betöltse.~Már akkor San Franciscóban nagyszerű
305 24| Mikor azt hallja, hogy már lengyel és magyar légiók
306 24| mindannyian megyünk. Most már a szárazföldön át is utazhatni
307 24| nehezítette elválását. Pedig már akkor többet hagyott el
308 24| egy halovány asszonyi arc!~Már azért is sok szemrehányást
309 24| szerkesztői – és családja.~Igenis: már családja volt! Nő és gyermek.
310 24| gazdasszonykodott számára azalatt: már fogatot is tud tartani.
311 24| Palmerston, azt ne felelje, hogy már jönnek a szemfogai! S mikor
312 24| visszatérésekor kis fia már eléje futott, kit pólyában
313 24| szót tudott: „apa”; most már beszélt, kérdezett és felelt.
314 24| A másik visszatéréskor már elménckedett a fiú; kritizált,
315 24| csúcsait megmászta, akkorra már a Lajoska három európai
316 24| fölkerekedett és hazaindult. Most már kétségtelen volt, hogy ábrándjaik
317 24| a politikusok.~Ince most már megdicsérte magát, hogy
318 25| feleség marad az „enyim”.~Már a gyermek nem az. Annak
319 25| ereszti.~Lajoska hat éves volt már. Lángeszű gyermek. Szépen
320 25| meghaltál. Nem érted te már a hazádfiait, akik, mióta
321 25| bátorságukat. Idegen ember vagy te már odahaza.”~De még egyszer
322 25| szomszédjába.~Az utazás nem járt már annyi hosszadalmassággal,
323 25| Pacific vonal egy részén már lehetett utazni, s a hiányzó
324 25| Serenának. S Serena tudott már nevetni is a derék Bolond
325 25| szerencsével lett bevégezve. Már ott voltak a végén. Albion
326 25| fehérlettek a láthatáron. Reggel már Southampton kikötőjében
327 26| minden neméhez hozzá volt már törődve, s most azt érzé,
328 26| érkezőknek éppen úgy, mint a már bennülőnek nem nagy örömére.~
329 26| az utóbb jövő haragszik a már bennülőre mint jogtalan
330 26| gázolt rajta keresztül, de már akkor Ince maga alá szedte
331 26| azt. A jobb oldalon pedig már az átellenes ülést Ince
332 26| elébb, ki amaz útitárs, aki már benn ül a kupéban. Külföldről
333 26| tartományokon végighaladni; erről már a kalauz is tudta, hogy
334 26| testvérek vagyunk, s a tájat már ismerem.” S azzal leült
335 26| Amikor visszavonta a fejét, már nem volt arcán a fátyol.
336 26| elmerült. Pedig valóban az. Már a hajó orrára faragott hárfás
337 26| Hiszen találkozásra jön. Már a távcsőre sincsen szükség:
338 26| közeledő gőzös dübörgése már hallik, a lapátcsapások
339 26| hölgy. Ő az maga, Serena. Már oly közel van, hogy a másik
340 27| könnyű. A kupénak nem volt már sem ablaka, sem ajtaja,
341 27| a grófot is. Nem grófot már: csak egy halottat. A mellkas
342 27| közül, míg oda nem égnek.~Már akkor valamennyi vagonból
343 27| kihordott málhákkal visszatér, már akkor az úrhölgyet nem találja
344 27| mennem.~(A halott hazatalál már magában is.)~Ekkor érkezett
345 27| az zsúfolásig telve volt már nőutazókkal, kik egymást
346 27| itt a személyleírása; de már nincs rá szükség: „Rajongó,
347 27| kiment a szabadba.~Odakünn már sötét volt; de elég világot
348 27| akitől őrizkedni kell.~Most már ő nem kelt fel előtte. „
349 27| nyújtá szorításra, most már kesztyűtlenül; pedig Ince
350 27| pedig Ince tenyere most már fekete volt a koromtul,
351 27| távirat alá.~Volt tehát már köztük valami közös: egy
352 28| volt; nekem tetszett. Annak már van tizennégy éve.~– Ah,
353 28| sind auf dem Dach.~Ezt meg már Ince nem mondhatta el a
354 28| baleset táviratozva volt már mindenüvé, s az épkézláb
355 28| grófnő szívélyesen mondá:~– Már volt szerencsém a nevét
356 28| ön leszáll a vendéglőben, már ott várja a rendőrbiztos
357 28| inassereg várta.~A háziasszony már szobáiba vonult, s nem jött
358 28| család tagjai együtt voltak már. Hanna grófnőn halványsárga
359 28| folytonos hegedűszorítástól már egészen féloldalra szokott.
360 28| egész vagyonomat. Helenának már többször elmondtam ezt;
361 28| levő vagyonával, hogy ült már a siralomházban, kivégzésre
362 28| tettet követtem el, holnap már elfogadnám a pénzt azért,
363 28| vonaton történt baleset, az már a mai lapoknak meg lett
364 28| lapokat!~Vencelnek pedig már meg volt hagyva, hogy a
365 28| történt semmi; csakhogy már az Isten úgy teremtette
366 28| volt a pan Rieger beszéde?~Már ebből a kelepcéből nem segítette
367 28| sem szólt ellene. Annyit már tudott mindenki, hogy haragos
368 28| No, de nem soká tart ez már neked. Csitt!~A további
369 28| jelképeül, melyet komornája már készen tartott a számára.~(–
370 28| tartott a számára.~(– Ez már tíz év óta a nyolcadik selyemkendő,
371 28| rémhír fullánkját. Most már meg vagyok nyugodva, s holnap
372 28| Helenét Walter Leó –, te már egész siralomházat csinálsz
373 28| szívek idegein játszanak már.~Akkor egyszerre felvillan
374 28| vendégünk aztán látott most már villámló szemeket is, meg
375 28| lecsillapítá lelkét. Most már félelem nélkül mert kezet
376 29| rendőri kísérete, s Pozsonynál már új alakok foglalták el mellette
377 29| lenni többé.~Hogy itt most már teljes szabadság van, azt
378 29| felötlő idegen viselete, amit már e délkör alatt senki sem
379 29| s így is jól van.~Most már Ince nem a klubba sietett
380 29| minden ember; utolja felé már tolongás kezdett támadni,
381 29| ilyen nagyon ünneplik. Hát már annyira megfogyatkoztak
382 29| volt az nőve a lábához. Már a famacskát is összetörte
383 29| közé tartozik. Mert amidőn már megadni készült magát a
384 29| odalenn ugyancsak kiáltozták már az „éljennel” kevert „halljukot”.~
385 29| hórihorgas. Tán nem is ismersz már?~(Hogyne ismernélek? gondolta
386 29| tódítá Ince.~– Hanem hát már most gyere le a tisztelőidhez.
387 29| a levegőbe, akkor aztán már négy lába van, s menni kell,
388 29| emlékül a másikhoz. Van már kettő! Alkalmasint valami
389 30| Az első negyedév végével már kénytelen Ince Walter Leónak
390 30| tőkéje kamatját; nem bánja már, ha tíz percent lesz is,
391 30| tenger fenekén feküsznek már. Jobb lett volna tán azokat
392 30| Napóleon herceget.~– Eredj már! ne csinálj belőlem bolondot!
393 30| öntudatosan mondó rá: „De már mi csak maradjunk a jó kassai
394 30| ecettel, paprikával?~Azonban már fizetni kellett. Ince nem
395 30| Ezt tudtuk előre.~Incét már ez egészen kihozta a sodrából.~
396 30| földi birtoka annyira be van már pácolva bírói foglalásokkal,
397 30| foglalásokkal, hogy annak már semmi újabb törvényszéki
398 30| nem árthat.~Áldorfai pedig már akkor dühbe volt hozva,
399 30| képviselői napidíjait.~Ez pedig már olyan merénylet, amire nincs
400 30| Mire odaült az asztalhoz, már akkor arról beszéltek, hogy
401 30| ízlés dolga. Hanem másnap már minden ember azt beszélte,
402 31| reménytelenül? Még nincs meghalva, s már el van temetve.~Sajátszerű
403 31| időkbül, ez idő szerint már magas állású főpap, látogatá
404 31| fényes szubvenció mellett?~Ez már éppen dühbe hozta Áldorfait.
405 31| mint könyvvivő.” Ebből már most tudja meg a világ azt
406 31| éjszakát.~Incének ez az ajánlat már szeget ütött a fejébe. Ezen
407 31| fejébe. Ezen az ajánlaton már csakugyan lehet gondolkozni.
408 31| leányával együtt.~Fatime most már tizennégy éves volt. Arcvonásai
409 31| hazádra derül fény.~Ezt éneklé már a régmúlt korban a költő,
410 31| lenni az ő sorsára. Mikor már fel volt készülve, hogy
411 31| legjobban!~Annyira hozzá volt már szokva, hogy nehéz válságos
412 31| tudatta, hová megy.~Másnap már üres volt a szobája, s harmadnap
413 31| harmadnap kereshették volna már ottan nagyságos és kegyelmes
414 31| asszonyok és kisasszonyok – ő már akkor a sík tengeren volt,
415 32| bőségesen, hogy idehaza már tökéletes alkotmányos szabadság
416 32| többé szükség az Újvilágban, már honn volt Pesten.~Három
417 32| kapott most. Csak mikor már elaludni készült, riasztá
418 32| neki holnap, ha felkel.~Már korán reggel ott volt számára
419 32| amilyen nagy pszichológ volt, már éppen azért határozottan
420 32| felismerni.~Hiszen öt év múlt már a borzalmas hajótörés óta!
421 32| A korallgrotta ezalatt már be is nőtte talán élő ágaival
422 32| pénzpiacokra is, hogy azt Ince már New Yorkban megtudta.~–
423 32| hőstett és kaland forog már felőle a közbeszédben; enyelegnek
424 32| te vagy itt a nap hőse. Már most határozd el, hogy melyiket
425 32| Egy mítosz, egy regekör az már, amit a város felőled beszél,
426 32| fog felkiáltani: „Ah, ez már antik! Ennyire rabjává tenni
427 32| internált, s azt haza kellene már hívni, hát bizony itt rekedsz
428 32| De hát annyira meguntál már, hogy ki akarsz innen lökni?~
429 32| két nap és két éjjel.~Most már tehát itt van az, aki parancsolja
430 32| kenyérkereső pálya után járnod most már nehéz dolog.~– Ez való.~–
431 32| hamuszín selyemruhát is, amire már kétszáz előre bejegyzett
432 32| huszonnégy éves szűznek már lehetetlen, hogy ábrándja
433 32| s beszélj vele. Ő most már rád nézve egy szent, egy
434 32| Az idézett túlföldi lény már ott volt mellette. Walter
435 33| Köszönöm baráti részvétedet. Már írtam az elnöknek, hogy
436 33| sorsát az övéhez kötni? Most már nem a megdicsőülésért, nem
437 33| éjsarki felfedezés kiegészíti már a talány részleteit.~Hannát
438 33| nőnek, akibe szerelmes, már volt egy bálványa, akiről
439 33| Prágába; a család kieszközölte már számára a helyet a Terézia-rend
440 33| elfeledte a levélírást, az már csodálatos. Hiszen köztudomású
441 33| neki és nem fiatal. Most már, hogy ő is gazdag lett,
442 33| látom.~Mikor Ince belépett, már le voltak törülve a könnyek;
443 33| is itt látnak, holnapután már rendőri hatalomszóval utasítanak
444 33| ittasult szenvedéllyel, s most már az egész alakot kedve lett
445 33| Ince térdre roskadt, s most már könnyeivel áztatta a kezében
446 33| kitalálom. Ne szóljon! tudom már! Ön nőül veszi Hannát!~S
447 33| Walter Leó. – Tudtam én azt már tegnap.~Helene e szóra fölsikoltott,
448 33| Tessék! – mondá Leó. – Már most én emiatt kell, hogy
449 33| vágott vissza. – Hanna már megengedte, hogy az ő arcképe
450 33| sibi!~Hanna és Ince most már mint férj és feleség utaztak
451 34| s aztán egy perc múlva már olyan tiszta és fehér volt
452 34| Hanem egy napon, mikor már megvolt a magyar felelős
453 34| fogja venni.~Minthogy ez már egészen bizonyos volt, Ince
454 34| azt pihenni. Egy hét múlva már meghívták Incét a konzorcium
455 34| consorsnak, hogy az említett ügy már annyira rendben van, hogy
456 34| tette ő ezt Serenával.~De már erre kitört Hannából a harag.
457 34| nem szónokolhatok.~Ennyire már elment.~Walter Leó és Bauernhass
458 34| kertben! Az engedélyokmány már minden hivatalszobán szerencsésen
459 34| barátainak úgysem nevezheti már, elszakadhat tőlük akármikor
460 34| Bizonyos, hogy eddig is le van már neki kötelezve. Ha most
461 34| dolgáról. Azoknak pedig már Krisztus is megbocsátott
462 34| forintod. Szép gömbölyű összeg. Már most csak arra kérlek: először
463 35| előtte; elismerik, hogy most már derék, társaságba való ember,
464 35| a mézesheteiket. (Pedig már régen elmúlt annak egy éve.)~
465 35| vidám szerencsétlenség.~Most már a férj is, nő is a közügyeké.
466 35| neki szorításra. Pedig itt már a feszes illemszabály eléggé
467 35| Az elvesztett alak ugyan már nem olyan makulátlan fényes,
468 35| az alkut kiegyenlítette. Már akkor, mikor harmadiknak
469 35| fényes előadásának napja már közelgett. Egy megelőző
470 35| hogy a vendég-úrhölgyek már megérkeztek, s a grófnő
471 35| madame Belle Ange! Hogy már Belle Ange valóságos élő
472 36| ugyan az! Úgyhogy most már van is feleségem, nincs
473 36| elfogadta e nő látogatását már azóta. Csendes barátság
474 36| hátulját, s szítta a fogait. Ő már látta a macskakörmöket.~–
475 36| Madame Belle Ange vagyok: ha már éppen nem akar ön „komámasszonynak”
476 36| akit még ma imádott, holnap már utálni fog; hanem hogy az
477 37| az pedig három hónap. Egy már letelt belőle.~Egy napon
478 37| vétett, ön nem is tudja azt már. Ön olyan nyomtalan csekélységnek
479 37| Hanna! Én kétszer voltam már halálra ítélve, mind a kétszer
480 37| én, mikor önt elvettem, már férj voltam, és özvegy.~–
481 37| levelet a zsebében. Nem volt már mit beszélniök egymással.
482 37| kilátást is jól megnézhették már. Visszatértek. De nem nyújtották
483 38| engedélyokmányon áll a nevük; el is van már készítve szövetségüknek
484 38| Caesarine-t.~Pedig most már sok dolga volt Bécsben.
485 38| Az kereste őtet.~S most már óhajtott gazdag lenni.~Amint
486 38| tetteit vezérelték.~Most már Walter Leó megkérdezése
487 38| levelet férjének. Ezt tudta már a postamestertül az egész
488 38| kínzásnak vette azt. Most már valóban rászánta magát,
489 38| hittem, hogy elcsillapítottam már a vihart szívemben; megnyugodtam
490 38| szót!~– Meggondoltam azt már akkor, mikor odamentem az
491 39| Incének mind megadta. (Most már ipszilonnal írta a nevét:
492 39| csak akkor tért haza, mikor már a vendégei mind elmentek
493 39| szeret. Pedig Áldorfay most már valóban gazdag ember volt.
494 39| Annyi pénzt csinálhatott már, amennyit akart.~Úgy okoskodott,
495 39| s homlokán ránc kezdett már támadni a sok szemöldök-összehúzástól.~
496 39| ezt a láncot, mely most már nem rózsalánc többé.~A fürdőidény
497 39| fürdőidény legvége felé járt már. Hanna ezóta tán az utolsó
498 39| csakugyan utolsó vendég volt már ott, s csakugyan őreá várt.~
499 39| veszve végképpen.~Ince most már nem adta át nejének a hozott
500 39| pecsétet Hanna levelén.~(Már ennyire ment! Leskelődni!
1-500 | 501-601 |