Fejezet

 1 2 |          ex insidiis occisus.” S utoljára is meg kellett vásárolniok
 2 4 |        senki őt be nem fogadván, utoljára is a parókiára menekült,
 3 4 |        Deus avertat!” Egyszer és utoljára láttam őt életemben tegnap.~–
 4 7 |      egymás után helyeikről, míg utoljára a legmagasabb ember bálványa,
 5 8 |       fészek~A hajnali harangszó utoljára hívta a templomba a kolostor
 6 8 |     templomba a kolostor ifjait, utoljára vették fel a fehér talárt,
 7 8 |       vették fel a fehér talárt, utoljára zengték el együtt a „Gloria
 8 8 |  boraival tölté meg kulacsaikat.~Utoljára falatoztak együtt a refektóriumban.
 9 8 |          odajárultak hozzá, hogy utoljára kezet csókoljanak neki:
10 19|        nem lehet számlálni. Csak utoljára is mink maradunk alul. Én
11 28|         az, mikor ez a két ember utoljára egymást átkarolja! Ha azt
12 28|       azután toronymagasságnyit, utoljára olyan nagyot, mint a Fehér-hegy!
13 30|   humanitási egyletek elnökükké; utoljára még egy hírlapot is kapott
14 32|   jóléttel: ha meggazdagodik is, utoljára mégis csak hazajön a pénzét
15 33|    egyetlene, az egyeteme!…~Ince utoljára hagyta a búcsúlátogatást
16 36|          a tényállást, úgy, hogy utoljára is kiderülne valami alapos
17 36|         önt boldogtalanná!~S még utoljára Incének kellett lehajolni,
18 40|       korsófenékkel az asztalon. Utoljára két henteslegény összeveszett
19 41|      kedélyes felhívására.~Talán utoljára nevetett életében.~ ~
20 43| Melyikünk… öleli meg… a másikat… utoljára?…~*~Ezzel megszűnt dobogni