Fejezet

 1 10|       üzenetvivő hírnök.~És hátha Serenának is nyomára találhat ott?
 2 11|         Megfojtatni tehetetlenül. Serenának szebb halála volt. Őt lángok
 3 14|        szólt Ince, kivont kardját Serenának nyújtva. – Ez a mi utolsó
 4 18|        nevetve Ince, s megengedte Serenának, hogy csókolja meg a gonosztevő
 5 19|         kiszolgált. Itt azt mondá Serenának:~– Add elő új egyenruhámat.~
 6 19|          Üdvözlégy, fiam!~S aztán Serenának nyújtó kezét, de szótlanul.
 7 19| tiszteletét, kezet akart csókolni Serenának, mit az meg nem engedett
 8 20|     akarta: a nőt oldala mellett. Serenának is rá kellett magát vetetni,
 9 20|       Incének, mert ő a nap hőse; Serenának sem engedhette azért, mert
10 22|     férfit istenné teszik általa.~Serenának igen hétköznapi erényei
11 22|          a felesége pénzt szerez.~Serenának pedig ez tréfa volt és gyönyörűség.
12 24|  honfitársait már ismerem – mondá Serenának. New Yorkban vagy más nagy
13 24|         egy csomagot ajándékozott Serenának. Szőlővesszők voltak benne,
14 24|         így szerzett Mr. Sparkins Serenának naponkint nyolc dollár keresetet
15 24|       Ezáltal aztán megismerkedik Serenának egy új gyöngédségi nyilatkozatával.
16 25|       Mint fog majd annak örülni! Serenának csak a ló színe ellen volt
17 25| visszatérni Európába, mutatta meg Serenának az apátúr levelét, mely
18 25|  gyűjteményében, s azt megmutatta Serenának. S Serena tudott már nevetni
19 38|       publikumnak. Nevezzen engem Serenának. Térden állva kérjem-e,
20 43|         híven talált arcképe volt Serenának, mintha ott ülne előtte