Fejezet

 1 3 | meggondolva mondtad, akkor mint lelkész, gyónásnak veszem azokat;
 2 4 |       azt végrehajtsa.~A rendes lelkész távol volt: az apátúr Ince
 3 4 | kollégáját üdvözölni.~– A dudai lelkész urat tisztelhetem – kérdezé.~–
 4 4 |   tisztelhetem – kérdezé.~– Nem lelkész, csak lévita – igazító ki
 5 4 |      Nálunk az a szokás, hogy a lelkész özvegye férje halála után
 6 5 |     hazánk, megkereszteli azt a lelkész, és nem fog vele megsérteni
 7 6 |        érzé magát felmerülni. A lelkész éppen jelen volt.~Az apátúr
 8 6 |       telt bele egy óra, hogy a lelkész eltávozott, midőn hirtelen
 9 6 |       várakoztatni nem lehet.~A lelkész is bizonyítá, hogy azon
10 6 |   behunyt szemekkel.~– Anyám, a lelkész úr itt van – szólt reszkető
11 6 |      fénysugára.~Azután kezét a lelkész felé terjesztve, hangosan
12 6 |       erőszakosan ragadta meg a lelkész kezét, mely bűnbocsátólag
13 6 |        a kárhozat posványába!~A lelkész az ajtó felé lépett. Jól
14 6 |         kezét tartó, másikkal a lelkész kezét vonta oda homlokára.
15 14|   bizonyítványt mint protestáns lelkész arról, hogy én mai napon
16 18|       más, mint egy hitehagyott lelkész, ki eltávozott szent hivatalátul,
17 20|       más, mint egy hitehagyott lelkész, ki eltávozott szent hivatásátul,
18 24|       Tudom. Ismerem az urat. Ő lelkész volt elébb. No hát itt is
19 35|        lelkészlakban, mikor még lelkész volt.”~Erre egy sikoltás
20 37|       én önt el, mint szökevény lelkész; hanem mint katona, ki két