Fejezet

 1 5 |        előtt pedig állt maga a kurátor és a két presbiter, elszánt
 2 5 |      Ez az ellenállás.~Amint a kurátor megpillantja a méhesen át
 3 5 |        Itt én parancsolok!~S a kurátor teljes jogában volt, és
 4 5 |          Az okosabb hátrál”. A kurátor nyíltan kijelenté, hogy
 5 5 |     közbe tekintélyes arccal a kurátor. – Nincs az ellen semmi
 6 5 |      igaz” – dörmögött közbe a kurátor.)~– De hiszen nem sokáig
 7 5 |       Hagyták szólani. Hanem a kurátor megtett annyit, hogy hátat
 8 5 |       az Úrnak tiszteletére.~A kurátor kezdte hátrafordítani a
 9 5 | kívánta. Légy üdvöz leányom!~A kurátor meg volt illetődve. Egyfelől
10 5 |      orrával.~Azután engedte a kurátor a papkisasszonyt meg a szerzetest
11 6 |     lévita. (Ha megtudná azt a kurátor! Mindjárt kihordatná a határra.)~
12 19|      sem hajaztak hozzá.~– Hát kurátor uram hová lett? (Hogy még
13 19|     hosszú bot a kezében. Ez a kurátor. Mindennap eljön délelőtt-délután
14 19|     mindenüvé beható portul.~A kurátor megállt, és arrafelé fordult,
15 19|   elforgathatja ítéletnapig.~A kurátor hátradűlt a botjára, tenyerébe
16 19|       Először azon bámult el a kurátor, hogy tudta azt valaki felnyitni.
17 19|      Ekkor aztán felnyitotta a kurátor az ajtót, hogy lépjenek
18 19|        malomkő asztal mellé.~A kurátor megköszönte szépen, hogy
19 19|           dünnyögött magában a kurátor; valamit főzött a fejében,
20 19|     még egy szót!~– Beszéljen, kurátor úr.~– Nem veszi rossz néven?