Fejezet

 1 3 |       kiket követnem könnyű és édes munka nekem, s kiknek boldogságát
 2 3 |      neked is a Mindenható: én édes testvérem, hogy tudjad,
 3 5 |     megszólítá őt a leány. Oly édes, kérlelő, szívbe hízelgő
 4 5 |        hangon tudott szólni.~– Édes Kaszásné asszonyom! Hát
 5 5 |     helye a mi parókiánkban.~– Édes, jó Csalánné asszonyom! –
 6 6 |  küldék ide? Én mást vártam.~– Édes leányom – szólt Ince szelíden. –
 7 10|         És ennél a gondolatnál édes, gyönyörteljes meleget érezni!
 8 12| világgal, nem a jövendővel; az édes szédület magával ragad;
 9 14|     Hitvesem… Feleségem…!~Mily édes megszólítás.~A „nő” csak
10 15|        mint az öröklét.~Mennyi édes titka e tudománynak, melyet
11 15|      boldog álom, mely eleven. Édes őrjöngések, miket a képzelem
12 15| távolból küldve, kigondolva is édes, ha bizonyosan viszonozva
13 19|      hogy keserű; pedig hiszen édes.~– Emlékszel-e erre a pagonyra,
14 24|        találsz egyedül!~Óh, mi édes biztatás volt ez! Serena
15 28|       hízelgő hangon:~– Ugyan, édes Vilmos, nézz utána te, hová
16 33| féktelenül kiáltozva: „Kedves, édes Ince! Drága Incém!”~Walter
17 35|    tartozik, azt leróni mindig édes feladatának tartandja.~Tehát
18 38|   férfit, akit boldoggá tennie édes szent kötelesség; eltaszítja
19 42|  alakban csak otthon, bizalmas édes órán volt ő látható. A fényirdász
20 43|    jártam én most?”… „Mondjad, édes.” … „Gondolod-e, kitalálnád-e,