Fejezet

501 39|              alóla: a sárba esett.~Most már egészen föléje emelkedett
502 39|               Hanem Bécsbe.~Nem kellett már neki se mentség, se védelem,
503 40|          összeget. Azt hitte, hogy most már kevésbé adósa neki annak
504 40|           egyszer Fatime Incéhez, mikor már egyedül voltak, s minden
505 40|        gesztenyeszín fürtök kezdenek is már világosodni, s a göndör
506 40|                 egyszerre mindent.~Unta már azt a megalázó rabságot,
507 40|                a lovagkorbácsot, s most már biztosan megnevezte a bérkocsisnak
508 40|            szerencsétlensége volt, hogy már az első állomáson elköltötte
509 40|             mellett szobahosszat.~Pedig már egynegyed tizenegyre!~A
510 41|              hogy ebből a bonyodalomból már csak egy „Deus ex machina”
511 41|                kik segélyére szaladtak, már ájulva találták, s odafektették
512 41|          hagyott hátra.~– Látod-e ezt? (Már tegezte is mások előtt.)~
513 41|              úgy tapasztalá, hogy Hanna már megelőzte őt a kezdeményezésben.
514 41|          felejtsen ki-ki, ahogy tud. Én már feledtem.~Aláírva név helyett
515 41|            megsúgta az ügyvéde, hogy ha már eléggé áttanulmányozta Erdély
516 41|           valószínűleg senki sem ismeri már, nem állhatta meg, hogy
517 41|              pénze.~– Ah, a tábornok úr már megérkezett? – szólt furcsa
518 41|         valahova szándékoznak menni, de már nem jut eszembe, hogy hova.~
519 41|                  ami a földön történik.~Már azt kezdte hinni, hogy monsieur
520 41|                 gondolatja támadt.~Most már tudta, hol vannak a cirkuszban
521 41|                  Egy hét óta.~Ince most már tovább gombolyította a meglelt
522 41|                Ott is állnak bérkocsik. Már messziről ráismert arra
523 41|             ötödik külvárosában utaznak már, egyszer megállt az előlhajtó
524 41|                  Az óra éjfélen túl jár már, s ők még mindig nem jönnek
525 41|               járja a szemközti partot.~Már a rendőrbiztosok kezdenek
526 41|          ablakok elsötétülnek. Innen ma már nem jön ki senki.~Ince fázott.
527 41|                 akkor is szeret, amidőn már önmagát is gyűlöli?~A kifáradt
528 41|             fejét a kérdezőre tekintve. Már hogy lehet egy embertől,
529 41|                 általános amnesztia van már adva. És elvégre is – én
530 41|                 átkozva.~Három óra volt már délután, mikor Leó benyitott
531 41|        Ellenfele halálra sebesítette őt már ezzel az egy mondattal.~–
532 41|                 hozass pezsgőt, s mikor már jól ittatok, akkor mondd
533 41|              szólhatsz nekem így? Te!~– Már mint én, ugye? aki téged
534 41|                 erősen bíráló körökben. Már csak volt! Fel ne pattanj,
535 41|                Sietni kell vele. A hajó már indulásra kész.~– Tehát
536 41|               válóperedre? Eldöntik azt már nálad nélkül is. Ne félj,
537 41|              irántad. Egyéb úgy se kell már neked asszonytul.~Leó sietett.
538 41|       asszonytul.~Leó sietett. De mikor már kezében volt a kalapja és
539 41|             semmit sem ettél.~– Hát ezt már megint honnan tudod?~– Idejövet
540 41|                  s azt is otthagytad.~– Már látom, hogy a börzén azt
541 42|               útban részvételre. A hajó már indulásra készen várt Triesztben.
542 42|               Az egész világon nem volt már senkije, akit sorsa fordulatáról
543 42|              külön jelentése. Szalma ez már! Egy szeletke abból a kék
544 42|            Elfogadom, Fatime”. – Lejárt már! – Eléghet! – Hímzett csecsebecsék,
545 42|           magátul.~Nem. Ez nem gyávaság már. Ez nem a szerelem őrült
546 42|               boldog időkben.~Ince most már kevesebb jó reménnyel haladt
547 42|               csakugyan nem kívánhatott már a sorstól, mint aminőben
548 42|                 hanem az önakarat!~Most már csaknem futásra vette a
549 42|           kértem, el ne felejtse.”~És ő már nagyon is elfeledte, amit
550 42|               is elfeledte, amit ígért!~Már ott van a házban, és halad
551 42|                 ama szőnyegajtóig, mint már egyszer tette, s amint a
552 42|             észre, hogy egy másik kulcs már benne van kívülről.~Az ajtó
553 42|          közeledő alakot, csak midőn az már a lámpától megvilágított
554 42|                 keze közé veszi, s most már a füstöt Áldorfay arca felé
555 42|              megölő sorral. Fatime most már kíváncsian felemelkedék
556 42|                 megnevettető hangot.~De már ezt elhagyta akkor a tréfáló
557 42|         elhagyta akkor a tréfáló kedve. Már ez akkor látta Ince szemei
558 42|            elárulja, hogy a lélek nincs már a szemek mögött. Az eltűnt,
559 42|               vadállat maradt itt.~Most már csak a fejének néma ingatásával
560 42|                indóházhoz.~Pedig az idő már szigorúan ki volt mérve,
561 42|                 jobban keresztülismerte már annak mélyen érző kedélyét,
562 42|           annyira nem haladt, hogy most már mindenképpen el kellett
563 42|            néptömegen keresztülhatolni.~Már akkor egész néptódulás volt
564 42|              egy gyermek is elviheti őt már innen. Engedi magát minden
565 42|                 Elhallgatsz! Meghalsz-e már!” – hörgé a szerencsétlen,
566 43|                 ismét életre tért Ince, már a kényszerzubbonyban találta
567 43|                vár ez?~– Aztán meg unom már a dolgot! Ha el vagyok ítélve,
568 43|              venni. Angolul sem hallott már.~A főorvos nem bocsátott
569 43|              leskelődnek énrám! Mondtam már a Salamandernek, hogy nem
570 43|                köszönöm – monda, s most már két tenyere közé vette Leó
571 43|                    mondá rá Leó.~– Most már vége! – szólt könnyülten
572 43|                 ölelhetem Serenámat?~Ez már nehéz feleletű kérdés volt.~
573 43|                Nyolcvankilenc éves volt már akkor a derék aggastyán.~
574 43|               Leó levelének vétele után már ott volt Döblingben.~A kegyes
575 43|                 beteg keveset dühöngött már.~Azután elkészíttetett számára
576 43|                figyelmezteté őket, hogy már felkelt a beteg, és felöltözött.~
577 43|                haladunk.~– Künn vagyunk már a Beikosz öbölbül?~– Jól
578 43|                a kezét, halkan mondva~– Már ébredezik. Most kérem önt,
579 43|              Visszatartá.~– Nos? Látja, már fölébredt. Nem kíván ön
580 43|            csóvált aggodalmasan.~– Most már gyógyíthatatlan!~– Mi lesz
581 43|            sötét birodalmából.~Nem volt már semmije a világon. De ez
582 43|                Enyim”, ki maga is lélek már, felfogta azt, és megtartá
583 43|           gyermek?~Megmondta ezt neki ő már régen! Ez otthon maradt
584 43|                  Egész albumot képeznek már az ő képei, miket róla rajzolt.
585 43|                volt az, aki alig tudott már a lábán állani.~A főorvos
586 43|                küldte hozzá. Őt ismerte már, mint kapitányt, s nem fogadta
587 43|            vihették.~Ince szobája előtt már akkor kényszereszközökkel
588 43|            felső kabátját, nyakkendőjét már levetette. Majd cipőit is
589 43|         egyenesen feléje ment.~– Mi baj már megint? – kiálta rá erőteljes
590 43|               az üres ágy felé, melyről már le voltak tépve a függönyök,
591 43|               haját tépve ordítá, mikor már nem volt mit kiszórni onnan:~–
592 43|        bizonyosan jó helyen van. Volt ő már öntül máskor is távol. Mikor
593 43|      üdvösségről! Ezt mind elfelejtette már? Hát ki az a nő, akit ön
594 43|                is önért jár…~Most aztán már zokogott az őrült keservesen,
595 43|                 meglátogatta Incét Leó, már az ágyban fekve találta
596 43|                 Azt, hogy alig dobogott már a szíve.~– Érzi ugye, az
597 43|          csorduljon szemeiből.~Viszi őt már magával az a fényes árnyék…~
598 43|      lankadozott hangon… Mi nem utazunk már együtt messze… Nőm nagyon
599 43|             nagyon beteg… alig lélegzik már… Szívére teszem kezemet,
600 43|          számítás szerint… Akkor holnap már helyben leszünk…~Leó nem
601 43|        szótlanul… Talán addig sem tart… Már alig ver a szíve… Serena!…