Fejezet

 1 6 |     Kik? Többen? A haldokló nő mást hívatott, nem őtet.~A lévita
 2 6 |         Ah! önt küldék ide? Én mást vártam.~– Édes leányom –
 3 13|     hozzá, amint megérkezik, s mást senkit ne bocsássanak be.~
 4 16|        ki még eddig nem látott mást, mint mesés önfeláldozást,
 5 17|    mikor nem látott maga előtt mást, mint – két asszonyt; egy
 6 20| képviselő leköszönt, s helyébe mást választ a nép. Jámbor, szófogadó
 7 20|        megválasztani, és senki mást. Ha elébbvaló dolgod van
 8 21|     tekintve, egyszerre valami mást gondolt. Fittyet vetett
 9 24|        nem tetszik, próbáljunk mást. Önnek férje derék katona
10 27|   magyarázat után nem tehetett mást, mint hogy átvegye a tollat
11 28|        grófnőnek híják. És még mást is megtudott belőle. Mikor
12 34|         hogy lehetetlenvolt rá mást mondani, mint azt, hogy „
13 37|       Szomorú nyereség.~Megint mást gondolt. Ott hagyta a levelet
14 37|      számára van öntve.~Megint mást gondolt. Odaadta a levelet
15 38|     sorsnak úgy tetszett, hogy mást tudjon meg, mint amit akart.~
16 39|  Megcsalatni egy nő által, aki mást szeret: még csak előérzete
17 40|      óra tájon, nem talált ott mást, csak Belle Ange kisasszonyt
18 41|       az áldozatja, s Fatimeék mást mondtak előtte, mint ahová
19 43|        ami szent. Nem kerestem mást, csak ami nekem jólesik.