Fejezet

 1 5 |            van ám.”)~– Most azonban kérem kegyelmeteket: adjanak utat,
 2 18|               Menjünk. Aztán nagyon kérem önt, hogy rémítgessen engem
 3 27|                kérdé Ince.~– Nagyon kérem arra.~– Parancsolja, mit
 4 27|           Parancsolja, mit írjak?~– Kérem, tudassa néhány szóval a
 5 27|          pedig Prágába kell mennem. Kérem, hogy várjanak ott rám az
 6 28|           zokogó hangon esengett:~– Kérem! Kérem! Ne mondjon el mindent
 7 28|           hangon esengett:~– Kérem! Kérem! Ne mondjon el mindent oly
 8 36|       beesett a kandallón? – Ugyan, kérem, nincs az ön szobáiban is
 9 38|         ismeri.~– Fatime!~– Az égre kérem, ne nevezzen engem Fatimének.
10 38|         sóhajt most is.~– Üljön le, kérem – szólt a leány. – Ön nekem
11 39|            most másikat írni.~– Óh, kérem, tessék!~A postamester minden
12 39|    találkozzunk egymással, úgy arra kérem önt: fogadását, nemesi szavát
13 39|            fogadását, nemesi szavát kérem rá, hogy két embert kerüljön
14 40|           hárman! – mondá Fatime.~– Kérem: négyen! – szólt Caesarine,
15 40|         Ange úrra mutatva.~– Akkor, kérem: öten; mert én kettő helyett
16 42|          tartozik neki. Hanem egyre kérem önt. Tartózkodjék e hat
17 43|        mondva~– Már ébredezik. Most kérem önt, hagyjon bennünket magunkra.~
18 43| Megérdemelném, hogy megvessen érte. Kérem, ne mondja ezt el neki.
19 43|        boldog az életben! Most arra kérem önt, hogy amint halva leszünk,