Fejezet

 1 16|        nem, mi hozzá vagyunk már ehhez szokva.~– De csak mégis
 2 18|       zátonyra – katonák értenek ehhez nagyon –, ön azt mondja
 3 21|    ellenségnek jut prédául! S te ehhez szégyellsz hozzányúlni.
 4 24|     hajózható folyam mellett. Ha ehhez kezdenek, együtt maradjanak.
 5 24|   gyökereink tartják őt idekötve ehhez a földhöz…”~Hogy kiáltott
 6 27|         Ince: hát mi közöm nekem ehhez a bajhoz, intézzék el. E
 7 28|       volna neki megmutatni: hát ehhez itt mit szólsz? Nos, mondjad,
 8 29|       mint egy palacsintasütő, s ehhez a kicsiny emberhez jár egy
 9 30| parlament elleni merénylet! Hisz ehhez képest Guy Facques puskaporos
10 31|    magával elhitetni, hogy ő ért ehhez.~Mikor védencnői elhagyták,
11 32| újságainkban van, az igaz; hanem ehhez a nagy boldogsághoz az ön
12 33|         gazdag hölgy keze által, ehhez kevély volt. Hanem amint
13 35|   anélkül, hogy megmelegednének.~Ehhez ő nem ért; ő udvarolni csak
14 35|        eleven vérpirosságával; s ehhez egy olyan szempár, melyben
15 37|        alvó szent emléke. Amikor ehhez nyúlt kíméletlenül Hanna,
16 38|       elhitte magárul, hogy neki ehhez lángesze van. Nem is igen
17 40|     szegény színpadi hamupipőke?~Ehhez pedig csak ravaszság útján
18 40|      tart hivatlan szemek előtt.~Ehhez a két ajtóhoz csak egy embernek
19 41|  egymástul: hogy adhatta a nevét ehhez Áldorfay Ince? S aztán suttogva