Fejezet

  1 1 |         hímport szed; a kéjenc! pedig ő maga se nem férfi, se nem
  2 1 |            fenn számára az asztalnál. Ő látszik a legidősebbnek;
  3 1 |                csak teszi magát, hogy ő szamár. Nem engedi az magát
  4 1 |               és füleit előre tartva, ő maga kezdé el a kapitulácionális
  5 1 |            vénséget ért volna, s most ő volna az öreg isten!~A morgás
  6 1 |            hangon társait – látjátok, ő most hozzá van nőve a szamárhoz;
  7 1 |             az a távol kastély ott az ő kolostoruk; az az ő sírboltjuk,
  8 1 |            ott az ő kolostoruk; az az ő sírboltjuk, ahol élve meghalnak,
  9 3 |            nyíltan az apátúrnak, hogy ő fél. Az apátúr ennélfogva
 10 3 |              Gedő.~Pedig társai előtt ő volt bátorságáról hírhedett.
 11 3 |               bátorságáról hírhedett. Ő mert az alig befagyott tó
 12 3 |          korcsolyával végigsikamlani; ő tette meg azt, hogy a kastély
 13 3 |              aközben még hegedült is; ő volt az, akinek hiába beszéltek,
 14 3 |            Gedő a babonától sem félt. Ő csak a reális veszélytől
 15 3 |                  Ránk nem szállott az ő örökségük.~– Ki tudja? Borgia
 16 3 |              manus. N: az orr, nasus. O: a szem, oculus. P: a mell,
 17 3 |            átszúrja. Az egész vidéket ő látta el szentképekkel.
 18 3 |               ép szemek?~Ezt kérdezte ő számtalanszor ama kínos
 19 4 |            Ince készen volt hirtelen; ő és az egyházfi felültek
 20 4 |          egyházfinak jobb dolga volt: ő a kocsis mellé került, s
 21 4 |         Igenis, szenet égetnek, ez az ő földi hivatásuk. Nem is
 22 4 |           használatában megtartsa, az ő csizmáinak kevesebbet ártván
 23 4 |               évben az egész fizetést ő kapja.~– S mennyire megy
 24 4 |                De nem úgy Sós Márton. Ő benne megvolt a cinikusok
 25 4 |               tessék nevetni; mert az ő káposztái olyanok a káposzták
 26 4 |         antecessorom szomorú példája. Ő katolikus leányt vett nőül.
 27 4 |           lévita felesége nem járt az ő templomába, azzal büntette
 28 4 |           mint az asszonyságnál; mert ő már atyja után félig úgyis
 29 4 |            között; „Aha! már itt van. Ő még nem tudja, hogy mi kik
 30 4 |                de mi már tudjuk, hogy ő kicsoda!… ,Hallgassatok!’
 31 4 |              az volt a tanulság, hogy ő voltaképpen egy férjét elhagyott
 32 4 |              mindezeket? Felele pedig ő, mondván: uram, adj feloldást
 33 4 |          keveredett, akinek a titkait ő se nem kérdezte, se nem
 34 5 |          kutyát, s akkor aztán még az ő orra alatt kezdtek el ököllel
 35 5 |         ököllel mutogatni. Mire aztán ő is abbahagyta az erőtetést,
 36 5 |               nyíltan kijelenté, hogy ő az istennek sem enged. (
 37 5 |              kezével azt az ujjat, az ő marka nem érte azt körül.~
 38 5 |       asszonyt házába fogadott. Ez az ő dolga. Nekünk „belső embereknek”
 39 5 |    elszontyolodva tapasztalá, hogy az ő nyája, mely saját pásztorát
 40 5 |                és térjen vele vissza: ő maga a gyalogutat választja
 41 5 |     ráerőtette a saját botját, azt az ő büszkeségét: aminek a fája
 42 5 |          keblébe.~Itt aztán elváltak: ő sietett fel a hegyi útnak,
 43 5 |              a „másik”, mint te vagy: ő bírhatja azt, amit te soha!~„
 44 5 |          ember; de nem lehetek állat… Ő a keresztség sacramentuma
 45 6 |           gazdagabb tanítványok; ámde ő a szegényeket is éppen úgy
 46 6 |             zengtek a mennydörgéstől. Ő nem fáradt el, és nem rettegett.
 47 6 |               búvhelye ez a vidék. És ő fegyvertelen volt. Jobbrul
 48 6 |             arany. De hát minek vitte ő magával azt a pénzt?~Virradni
 49 6 |              iszapon át a méhesig. Az ő együgyű elméje kiokoskodta
 50 6 |             felé lépett. Jól sejtette ő, mi teher nyomja e nő lelkét,
 51 6 |               őt sírni, ne könnyezzen ő fölöttem; mert minden könnycseppjére
 52 6 |              lobognak fejem körül, ha ő nevemet elkiált]a!~Ince
 53 6 |            rendelte. Több éjt nem fog ő már e lakban tölteni.~Minden
 54 6 |       keresztül, azon az úton, melyen ő maga jött ide.~Incének a
 55 6 |              szívéhez tódult e szóra. Ő vezesse őt? egyedül, csendes
 56 6 |        maradjon addig a kisasszony az ő házánál, míg a szekérút
 57 6 |           arról gondolkozik-e, amiről ő?~Egyszerre odafordult hozzá
 58 6 |             elszörnyedés kettős volt. Ő maga is úgy érzé, mintha
 59 7 |               nyitottak maguk közt az ő példája nyomán. Egy novitius
 60 7 |        hivatása az, hogy kitalálja az ő szívében a még meg nem született
 61 7 |       született gondolatot is, s amíg ő töpreng és tusakodik, azalatt
 62 7 |              pásztorbot helyett, s az ő és hetvenhat paptársa, azok
 63 7 |               Jó fringiaacél volt. És ő úgy képzelé, mintha a szent
 64 9 |          hívek nem engedik magukat az ő kispapjaiktól elszakíttatni,
 65 9 |             előőrsön kis csapatjával. Ő és társai a parti rekettye
 66 10|           hogy ez a komor tekintet az ő barátköntösének szól. Sietett
 67 10|           bosszúra tudott gerjedni az ő szíve választottáért!~–
 68 10|              az idegekben. Érzé, hogy ő azt, ami képtelenség, megtenni
 69 11|              Ha zászlóalja gyalogolt, ő nem kérezkedett fel a poggyászos
 70 11|           szabad ég alatt, s evett az ő bográcsukból, s ivott velük
 71 11|              helyet zászlóaljával.~Az ő századát úgy hítták, hogy
 72 11|          Incének kedvezett a sors. Az ő zászlóaljának kellett kezdeni
 73 11|            azután az egész zászlóalj. Ő maga messze valamennyi előtt.~
 74 11|                rivallásuk lehallik az ő sírjába is. Dob pereg, trombita
 75 11|             zászlóalj visszavonul. És ő el van már temetve.~Lélegzetét
 76 11|             Őt lángok vitték az égbe.~Ő még most is kimondhatlan
 77 11|             dörmögi egy hang.~– Akkor ő is itt van.~Ez a hang oly
 78 11|              egy földi eszménykép. Az ő elveszett fájdalma. Az ő
 79 11|              ő elveszett fájdalma. Az ő szenvedő nemtője. Serena
 80 12|               megkezdődött, már akkor ő lovon ült. Első századossá
 81 12|          feladat maradt, hogy azontúl ő vezette a csapatját.~Sohasem
 82 12|             fütyölnek a légben, mikor ő hordáraival megjelen a vértől
 83 12|              is kihallgatá. A lévita.~Ő látta Serenát azon a napon,
 84 12|      odarendelte őt az ambulance-hoz. Ő figyelt a leány arcára,
 85 12|              s midőn azok tétováztak, ő maga ragadta meg az egyik
 86 12|             elfogta tagjait, midőn az ő kórágya elé ért, ahol a
 87 12|               tanyát, úgy ejtve, hogy ő maga mindig közelében lehessen.~
 88 12|             hátul jövő üldözőket, míg ő a szemközt jövőket fogja
 89 12|        emberét. Nekem különben nem is ő parancsol; mert én mint
 90 12|              ridegen.~– Hát legyen az ő címe is ápolónő, amíg okosabb
 91 12|      lévitának is.~És ezt a nőt vegye ő most fel Serena mellé? Ezt
 92 12|             ágaskodni kezdett, mintha ő is értené a dolgot.~– Hiszen
 93 12|             Félrefordult tőle. Hiszen ő nagyon jól ismerte őt. Szívtelen,
 94 12|            rikácsolva.~– Ah! Valóban, ő az? A jó öreg nagymama!
 95 12|           gyanúsíthat már azzal, hogy ő azért jár egy zászlóalj
 96 12|               közelíthet felé? Hiszen ő maga egy szent; s ez a hölgy
 97 13|            aki csak látta e leányt az ő kórágyánál virrasztani,
 98 13|               az is szégyene lesz. Az ő hősét meggyászolnia gyalázat.
 99 13|             oda temetik el vele, s az ő sírkeresztjére egy mártír
100 13|            mind elmennek? Lefekszik-e ő is alunni?~Holnap talán
101 13|           szerette azt a leányt, mint ő; mert ki merte azt mondani –
102 13|             én életemen, mit védek az ő életükön? mit védek a haza
103 13|            egyedül maradt a leánnyal. Ő ébren, az alva.~A tűz elhamvadt
104 13|         arcain, homlokán. E foltok az ő csókjainak nyomai! A képzelem
105 13|            mosolyogtak, megnyíltak, s ő nem leste el, hogy mit fognak
106 13|               az utolsó vonaglásig. – Ő is ezt fogja tenni.~Hanem
107 13|              addig volt csendes, amíg ő közel volt hozzá. Amint
108 13|               belőle szégyen. Hol van ő most? Egy táborhelyen. Mi
109 13|           ezután meghalni: ez volt az ő lelkének ábrándja. De nem
110 13|               egy személyben, élhet-e ő ezután is tovább? Kitépett
111 13|        elcsábítsa. És ezzel legyen az ő sorsa egyenlő? Pedig ki
112 13|           fölemelve a leány fejét, az ő nyakába akasztá a kis feszületet.~
113 13|            feje alá téve tartá kezét.~Ő is viszonzó a tegezést.~–
114 15|             elé van bocsátva. Ítélhet ő. Haláladó angyalai ott repkednek
115 15|              előretolt hadoszlopát, s ő ott, hogy ágyúit megmentse,
116 15|          bámulta magát, hogyan tudott ő egykor ott járni, ahol még
117 15|             hogy imája is megvédi őt.~Ő elmaradt Tisza-Füreden,
118 16|     mulatságnak tekinteni a veszélyt. Ő bizony nem titkolta a császári
119 16|           vállán a közeledők láttára. Ő nem ilyen vendégek számára
120 16|               a bezárt lépcsőn. S míg ő a rácsot döngette haraggal,
121 16|             nem tetszik a rónaföld, s ő is viszonzá a jelszót: „
122 16|            sem mondta volna meg, hogy ő kicsoda, ha Leó meglepetten
123 16|                vagy nem tartoznék rá. Ő a háziasszonnyal volt foglalkozva.~–
124 16|           szolgál.~– És mi történt?~– Ő elesett.~– Ah!~– Itt hozzák
125 16|             háziasszony érkezett meg.~Ő is azzal a szándékkal jött,
126 16|           mert minket is felakasztat: ő Robespierre második) kész
127 16|          örömmel is fogadkozott, hogy ő lesz, aki ezt a szívességet
128 16|   méltatlankodással utasított vissza. Ő amit tesz, barátságbul,
129 16|      jóllakott a hallott beszédektől.~Ő, az áldozatkész honleány,
130 16|          alatt a bankár lábát keresi. Ő azt észrevette.~A kávét
131 16|               rakta poharát cukorral: ő úgy szereti azt.~– És íme
132 17|                ki lakmározott itt? – „Ő” fel fog szolgálni nekünk.
133 17|              fog szolgálni nekünk. Az ő neve Böske, én pedig unokahúga
134 17|            már olyanformán fekszik az ő hátára, mintha meg akarná
135 17|             meg akarná akadályozni az ő eshetőleges menekülési kísérletét.
136 17|             marka nagyon tapogatná az ő nyakát.~A röppentyűk a kastély
137 17|             csoda; de meg nem is volt ő nagy barátja annak az érkező
138 17|               kifizeti magát. Íme, ha ő most inkább hallgat bosszúállása
139 17|               vagy megölik egymást az ő eltávozta után. Tökéletesen
140 18|            vagyonomat.~– Méltán, mert ő mentette meg számodra.~–
141 18|            mentette meg számodra.~– S ő büszkén visszautasította.
142 18|               nem vétett senkinek), s ő azalatt befogatott, áthajtatott
143 18|              figyelj a mi barátunkra. Ő igen nevezetes dolgokat
144 18|           Pedig már akkor ismertem az ő jellemét; mert a vésztörvényszék
145 18|          vezényel, senki sem szereti. Ő nem segít szidni a fővezér
146 18|             mindannyiszor átugrották. Ő nem fraternizál a nagyhangú
147 18|              beszélt ön. Feleljen reá ő.~Serena hosszasan szemébe
148 18|            akarna tőle kérni, hogy az ő gondolatait elmondhassa.
149 18|           teremtés szerelme miatt. Az ő babérkoszorúja az én menyasszonyi
150 18|              mind azt mondta el, amit ő kigondolt.~– Leteszek róla,
151 18|             olyasvalami lesz az, amit ő is segíthet elérni.~– Mi
152 19|              Serena is, s vajon mi az ő óhajtása? Hisz ők mindig
153 19|        ugyanarra a lapra nyitva, ahol ő utolsó lelkesítő előadását
154 19|            házban? Térde meghajolt, s ő is odarogyott neje mellé,
155 19|              Incét, mint mikor még az ő fiuk volt. A hitből kitérés,
156 19|          szeretet, bocsánat, elnézés. Ő igazolni akarta férjét!
157 19|           engem, mert a bűn az enyém. Ő csupán áldozat.~És akkor
158 19|              adni azért, amit tett az ő nevében. És aztán a csodaszerű
159 19|      indulgentia, nincs absolutio. Az ő bírája a balsors.~Az út
160 19|              titulázták. Mondta, hogy ő csak alezredes. Megalkudtak
161 19|            vették útjokat. Ez volt az ő jövetelük célja.~Könnyű
162 19|           szelíden alvó porszemek, az ő drága hamvait: lehetővé
163 19|              szószólója gyermekednek. Ő adta nekem ezt a kincset.
164 19|          fogom azt megőrzeni, mint az ő oltárárul elhozott szentséget.
165 19|               hogy ne haragudjanak az ő kedvesére azért.~Ha el nem
166 19|                hogy mi lehet az, amit ő érdemesnek tart e helyen
167 19|              neki a lévita, hogy amíg ő haza nem jön, semmihez a
168 19|         táborban elesik közülünk. Hát ő mikor jön haza?~– Otthon
169 19|            haza?~– Otthon van már: az ő atyjánál, a paradicsomban.~–
170 19|               És Serena kisasszony az ő felesége! És a lévita eskette
171 19|             volt zárva. Nem eresztett ő a parókiára könyörgés nélkül
172 20|              ős Buda falait döngetik: ő nem lehet ott!~Bántotta
173 20|          Bántotta az a gondolat, hogy ő is egyikévé lesz azoknak
174 20|               gyönyörűségeit. Akit az ő papja ajánl neki, annak
175 20|             szava-e a nép szava? S ha ő most e megtisztelést elfogadja,
176 20|             engedte azt Incének, mert ő a nap hőse; Serenának sem
177 20|     szitkozódó alakok között állna az ő férje, hideg márványarccal
178 20|              ez az üdvkiáltás lesz az ő halála…~ ~
179 21|       megszólítóra tekintett.~Valóban ő volt az: de csak hangjáról
180 21|                Valamennyinek a sorsát ő tartja a kezében.~Az üldöző
181 21|              már itt van a sarkukban. Ő tartja előtte zárva az ajtót.~
182 21|              meg az ellenségeskedést. Ő idézte fel azt.~Akkor levette
183 22|              egyik sem volt halottja. Ő leszámolt a múlttal. Vesztesége
184 22|           miért éljek, van feleségem: ő érte élek.~A csábító démon
185 22|              török egyenruhát viselt; ő is jaszmagdzsi volt a szeraszkier
186 22|             gyűlölni. Erre az emberre ő annyiszor megharagudott;
187 22|               menekülő között egyedül ő tudott angolul. Azon időkben
188 22|            iskolákban nem tanították; ő atyjától tanulta azt.~Annálfogva
189 22|           Annálfogva mindjárt eleinte ő volt a tolmács honfiai és
190 22|      áldozatot hozza. A veszekedés az ő idegeit rongálja, arcát
191 22|            széptani formájából; de ha ő nem civakodnék mindennap
192 22|              Ezt Serena nem hallotta; ő nem ült az asztalhoz. Csupa
193 22|     szeraszkier küldött hozzád. Én az ő jaszmakdzsija vagyok.~–
194 23|             fogadja ez emléket; ámbár ő nem adhatott semmit viszonzásul
195 23|       aggályos gondolatot költött. Ha ő most e száz meg száz hajó
196 23|          gályát, melyen nejét hagyta!~Ő nem is találná meg bizonnyal;
197 23|             hogy az angolul van, amit ő most elmond neki. Talán
198 23|            Mit tud ön férjem felől?~– Ő a múlt éjjel a ködben az
199 23|         ferikké kineveztetését. Az az ő zsebében van. Arra a szeraszkier
200 23|           nemes, milyen bátor volt az ő férje! Hogy küzdött a népek
201 23|           elbukásra! Mit tegyen most? Ő is tudja jól, hogy van számára
202 23|              egész pör az ember és az ő teremtője között.~Mikor
203 23|              meg akarta mutatni, hogy ő sem rosszabb náluknál. A
204 23|            azt mondá neki – angolul: (ő tudta miért?) – „Mister
205 24|             éhsége kerget a föld alá? Ő, aki az aranyat elszórta
206 24|              ajándékba kínálták neki, ő, aki az útfélen hagyta az
207 24|         irigylelkűvé lenni? Ez nem az ő lelkének való.~– Tudom.
208 24|               Tudom. Ismerem az urat. Ő lelkész volt elébb. No hát
209 24|           Sparkins pedig vállat vont: ő komolyan beszélt.~– No hát
210 24|            komoly lett, mintha nem is ő lett volna az, aki szokása
211 24|         fetrengtek ez iszonyú bajban, ő pedig négy órát tanított
212 24|              Francisco-i vendéglősök. Ő maga látott minden után,
213 24|            engedi fogni magát. Rájött ő a szőlőmeghonosítás titkára
214 24|         neveléstől függ minden siker. Ő ápolta neje ültetményeit,
215 24|           jutott eszébe, hogy mi volt ő valaha, minő más világot
216 24|               a föld túlsó oldaláról? Ő a mi jó barátunk, s mi vagyunk
217 24|             barátunk, s mi vagyunk az ő jó barátjai. Ő minket táplál,
218 24|             vagyunk az ő jó barátjai. Ő minket táplál, mi őtet.
219 24|            társai viszontagságait. Az ő telke egy sziget volt a
220 24|               magukat a földbe le: az ő fái évrül évre magasabban
221 24|          milyen nehéz ezt megállni az ő honfitársainak. Nehezebb,
222 24|               isten szaporítsa meg az ő házuk táját!~Incének a szemei
223 24|        tudhatta, mi van azokban, hisz ő biztatta a két lapszerkesztőt,
224 24|            megmozdul! Nem mozdul-e az ő lába alatt is a föld?~Áldorfai
225 24|          nyílnak. Tettek után vágyik. Ő maga biztatta, hogy menjen.
226 24|           maga biztatta, hogy menjen. Ő maga egyengette számára
227 24|      szemrehányást tett magának, hogy ő volt az oka, amiért Ince
228 24|             ferikké kineveztetést. Ha ő nincs, most talán Ince is
229 24|            vezet az oroszok ellen. Az ő két szeméért áldozott fel
230 24|        kongresszus békeföltételeiről! Ő csak azt hallja, amit ezek
231 24|               új lakosztály épült, az ő számára dolgozószobának,
232 24|             csemetéje óriássá nőtt az ő távolléte alatt, s a szőlőlugasra
233 24|               a tíz hónap alatt, amíg ő úgy vágyott utána, a gyermek
234 24|               volt, mint az égről. És ő lehetett hozzá hűtelen:
235 24|           mellette, de elfutott volna ő is! – ahogy a többi.~Meg
236 25|               virágok nyíltak, amiket ő ültetett, mikor a gyümölcs
237 25|          mikor a gyümölcs érett, amit ő szeretett, virágnyílás,
238 25|           gyümölcshullás mind csak az ő temetési ünnepe volt.~Ez
239 25|           volna; de elhallgatta mind. Ő készteté legjobban férjét,
240 25|          voltak, azok mind elvesztek. Ő is.~ ~
241 26|              éppen olyan férfit, mint ő saját maga. Mikor aztán
242 26|               ülést Ince foglalta el: ő is természetesen a szép
243 26|             országgyűlés lesz, melyre ő is meg van választva képviselőnek:
244 26|          franciául) a helyet, amelyen ő ült.~A megszólított először
245 26|      bátorsága felajánlani, hogy majd ő bezárja azt az ablakot.
246 26|         elaludni hölgyek előtt is.~De ő azért nem aludt. Látta félig
247 26|        titkaihoz? Mit találgatod azt? ő a másé!”~S ez a gondolat
248 26|            rajta kell lenni. Csakhogy ő nem viselt fekete ruhát.
249 26|              a mellvéd előtt a hölgy. Ő az maga, Serena. Már oly
250 27|             feje oda volt szorítva az ő vállához.~A hölgy nem alélt
251 27|            lett segítve azáltal, hogy ő kimenekült alóla, a felülről
252 27|              egy hónap azóta, hogy az ő életének mindene, világa,
253 27|            sír? Mit sirat itt?~Tán az ő fájdalma hatott rá? Mi joga
254 27|              volt sírni akkor, amikor ő is sír: ellopni magának
255 27|               sír: ellopni magának az ő fájdalmát. Ez az ember ott
256 27|             siketnéma”. Aztán sietett ő is a pórlakba, hogy minderről
257 27|         balesete jutott akkor eszébe. Ő is ily véletlenül veszté
258 27|               irányában. Tehát nem az ő fájdalmát lopta meg; saját
259 27|              őrizkedni kell.~Most már ő nem kelt fel előtte. „Jelleme
260 28|               hogy gazdaggá legyenek. Ő cavalier. Nem uzsorás. Nemes
261 28|           fényt vetni Hanna grófnő.~– Ő nem az a prózai ember, akinek
262 28|            üzletekrül lehet beszélni. Ő nagy műbarát. Felesége kitűnő
263 28|        énekesnő, fia hegedűvirtuóz, s ő maga zeneszerző.~– Magam
264 28|            tizennégy éve.~– Ah, akkor ő még szegény bankár volt.~–
265 28|           szegényt. Csak később tudja ő azt meg; csak úgy sejtse
266 28|            szuronyok hegyei közt jár; ő tudja azt jól, és mégis
267 28|         lassankint rájött, hogy ez az ő ismerőse mégis jó mértékben
268 28|           Hannához intézve szavait. – Ő mentette meg 49-ben az életemet
269 28|          vegye el tőlem. S mit felelt ő erre? Rám nézett büszkén.
270 28|         pénzemnek felét önnek. S erre ő nekem megint azt mondta (
271 28|           minden ember aranyat keres, ő ott is csak büszkesége nagy
272 28|     feketekávét. – Tudom én jól, hogy ő nem szeret bennünket. De
273 28|               szeretnie. Hogy tehette ő azt, hogy téged egyedül
274 28|               egyedül bocsásson útra? Ő rossz testvér! Neki veled
275 28|       mindenkit elhalmoz figyelemmel; ő maga teát iszik, de férje
276 28|                Vencel szabódott, hogy ő nincs megijedve, nem történt
277 28|            viszontlátáskor olyan lesz ő, amilyen mindig volt? ugye?
278 28|      készséggel ajánló fel Incének az ő családtagjainak arcképeit,
279 28|           Hanna grófnő. Miért keresné ő e könnyek indokát? úgysem
280 28|     Kedveseink miatt sírni gyönyör!~S ő úszni akart e gyönyörben;
281 28|            van. Ez a csalódás volt az ő menedéke; mert azokban a
282 28|            szép villámló szemekben az ő végzete lakik…~ ~
283 29|   visszakerültek együtt: a kő is, meg ő is. Vajon érzi-e azt a haza,
284 29|         gondolá magában Ince; azonban ő sem volt rest a „fogadj
285 29|           hogy „éljen Áldorfai Ince!”~Ő pedig mondá magában: „Köszönöm
286 29|         központja Áldorfai Ince volt. Ő maga pedig, az ünnepelt
287 29|          vetődik, mely bevilágítja az ő szobáját is. Fáklyás zene
288 29|              magában Áldorfai Ince; s ő is felölté ismét dolmányát,
289 30|           uraságnak is tartják, mikor ő maga nagyon jól tudja, hogy
290 30|          rátalálnak Incére, mintha az ő szállásán adtak volna egymásnak
291 30|              gondolatra jött, hogy az ő polgártársai talán annak
292 30|           talán annak a fejében, hogy ő most jött Kaliforniából,
293 30|           adat volt Áldorfairól, hogy ő Napóleon herceg legbensőbb
294 30|             nem tudott felőle semmit. Ő a krími hadjárat óta nem
295 30|          értekezni; mintha azokhoz az ő beleegyezése kívántatnék.
296 30|             sokkal szabadelvűbb, mint ő! Hogy fogja az őt majd a
297 30|              is, hogy eddig nem volt.~Ő pedig úgy elfelejtette az
298 30|           oláhság mind velük tart. Az ő jelöltjük báró Schafskopf
299 30|         tudott felőle.~Hanem azért az ő ajánlatára megválasztották
300 30|               nem tagadhatta el, hogy ő volt a pártelnök Mike-Bogyón,
301 30|               pénz megmaradjon; s ezt ő most három nap alatt betöltötte
302 30|              nem csak kártyára szokta ő elkölteni Napóleon herceg
303 30|  félbeszakították a diskurzust.~Pedig ő maga is szerette volna megtudni,
304 30|               az okosabb dolog, amire ő azt a sok pénzt kiprédálja.
305 30|            elébb-utóbb, hogy mi az az ő okosabb dolga?~A kétezer
306 30| szembetalálkozó úgy nézett rá, mintha ő volna a kétfejű sas.~ ~
307 31|               minden indoka elmúlt az ő hazajövetelének. Mit keres
308 31|            hazajövetelének. Mit keres ő most itten? Társtalanul,
309 31|              meg a világ azt is, hogy ő szegény ember, de azt is,
310 31|               útján nyilatkozni, hogy ő minden neki küldött pénzt
311 31|        honvédek között fog kiosztani: ő, mint épkézláb ember, munkát
312 31|               magával elhitetni, hogy ő ért ehhez.~Mikor védencnői
313 31|              befolyással fog lenni az ő sorsára. Mikor már fel volt
314 31|          valami! Az a jótékony nemtő!~Ő érezte a legjobban!~Annyira
315 31|           asszonyok és kisasszonyok – ő már akkor a sík tengeren
316 32|   fájdalmaiból; mindenki megtért, hát ő minek dacoljon odakinn egyedül
317 32|         vállalat, melynek élére akart ő azon időben állani, csakugyan
318 32|             Nem. Hanna álmodta azt, s ő mondta el nekem.~Ince nem
319 32|            kérdést, aminek feleletére ő még nem készülhetett előre.
320 32|           most kezdi észrevenni, hogy ő most jutott először életében
321 32|              kéjteljes félelemtől.~És ő maga oly hideg marad.~De
322 32|              szépségének javára vált.~Ő is éppen úgy kitűnt egyszerű
323 32|         grófnő megpillantja Incét, az ő arcát is elönti a viszontlátás
324 32|              elkomorodni azon, ami az ő részéről nem volt más, mint
325 32|             fölemelt fejét, s elvégre ő fordította kedélyes hangulatra
326 32|             apátúr előre megmondá: az ő hívei, akit egyszer megválasztottak
327 32|         követeled az Úristentől, hogy ő, aki a szimmetriát feltalálta,
328 32|     Érthetetlen talány! Kinek a rabja ő?~– Egy halotté.~– Egy halotté?~–
329 32|        bejegyzett aspiráns várakozik, ő pedig nem visz magával férjéhez
330 32|               alakká, s beszélj vele. Ő most már rád nézve egy szent,
331 33|               kellett tudni azt, hogy ő hova utazott?)~Testvére
332 33|            volt szabad megtudni, hogy ő hová ment?)~Az összeütközésnél
333 33|              szívében senki! Lelkének ő volt az elsője, az egyetlene,
334 33|      vegyülnek ez ismeretségbe, mikor ő egy igen kedvező házassági
335 33|             sanszai. A majoresco után ő következik. Egy szerencsétlen
336 33|             saját magának ellentétét. Ő maga, ki rangjára, őseire
337 33|            ezt a népet, mely pedig az ő nagyságát meg nem érti,
338 33|         korával is fellángoló kedély, ő pedig ifjan is oly hideg.
339 33|               nagy birtoknak, most az ő neve elé jön a „von und
340 33|          kérdezve tőle, hogy hol van „ő?”~A kérdezett úr aztán nem
341 33|            grófnőnek, hogy bizonyára „Ő”, amint átvette a majorátust,
342 33|            nem fiatal. Most már, hogy ő is gazdag lett, az is szép
343 33|          odaviszi őt hozzá, hogy most ő hódítsa meg azt, aki őt
344 33|             bronzra és festményre, az ő káruk; ez mind itt marad
345 33|               meg végre is a csendet. Ő volt a bátrabb.~– Ön nem
346 33|                Én elhiszem neki, mert ő nem szokott ámítni, hogy
347 33|            eltanulom tőle azt, amiben ő olyan nagy volt, iparkodom
348 33|           elfelejtetni önnel! Nem. Az ő arcképét le ne tegye ön
349 33|                s arról levágva a főt, ő maga illeszté azt bele abba
350 33|           ebédnél ültek, de nem várta ő azt, míg annak vége lesz,
351 33|               már megengedte, hogy az ő arcképe mellett a másikat
352 33|       lévitától kapta meg, az volt az ő illetékes papja. Így az
353 34|       irányában. Serena nem úgy tett. Ő elfogadta a tréfát, enyelgést,
354 34|                férjével nem azt, hogy ő grófnő, hanem azt, hogy
355 34|             rokona szorult állapotán. Ő azt hiszi, hogy az olyan
356 34|                Elmondá Hannának, hogy ő most egy olyan állomást
357 34|          számára, s ennek elnyertével ő is képes leend nejének az
358 34|               szó. Azt hitte, hogy az ő első házasságára célzott
359 34| elgondolkozott rajta, s átlátta, hogy ő a hibás, ő kezdett élcelni
360 34|              átlátta, hogy ő a hibás, ő kezdett élcelni a cseh arisztokráciára,
361 34|               az nem szégyell most az ő házánál oly munkát végezni,
362 34|                Hiszen annyiszor tette ő ezt Serenával.~De már erre
363 34|     alaptalanul) az egész világ, hogy ő lesz hivatva egy mindent
364 34|          ember módra viselte magát az ő irányában. Ő bizony, hasonló
365 34|         viselte magát az ő irányában. Ő bizony, hasonló helyzetben
366 34|          kitalálja. A férjnek kell az ő gondolatait találgatni mindig,
367 34|           hogy elmondja magárul, hogy ő nem az, aminek őtet a népszerűsége
368 34|           szívfájdalom nélkül. Nem is ő lesz az első, aki ezt teszi.
369 34|     praesentzmark”? De elég, ha tudja ő maga, hogy mikor buzgott,
370 34|               belecseppen az égbül az ő élete történetébe? Hogy
371 34|        történetébe? Hogy nem hallotta ő ezt a nevet soha Walterék
372 35|             ha megtudják felőle, hogy ő egy vasúti vállalaton egy
373 35|             Elébb megtudták azt, mint ő hazaérkezett volna.~Hanem
374 35|               igen komor. S azt tudja ő maga is. Érzi, hogy nem
375 35|           hogy megmelegednének.~Ehhez ő nem ért; ő udvarolni csak
376 35|     megmelegednének.~Ehhez ő nem ért; ő udvarolni csak annak tud,
377 35|              ha a tyúkszemére léptél, ő mondja, hogy «pardon». Én
378 35|            első találkozásukkor? Hogy ő azon a kesztyűs kézzel való
379 35|   kézszorításon megbotránkozott? Hisz ő ezt egyedül a feleségének
380 35|               légy nyájas hozzá; mert ő a külsőségekben megbántást
381 35|            Ezt a gyöngéjét nem árulta ő el, csak Hanna előtt.~Ez
382 35|               modort tartja meg, amit ő első látásra megbántásnak
383 35|       csinálni, s mikor a rondóban az ő feleségének, Hanna grófnőnek
384 35|         nyájaskodás egyenesen csak az ő kedvéért volt színpadra
385 35|             magát úgy viselni, mintha ő volna Incének lekötelezettje,
386 35|          sárga cserebogárról”.)~Ez az ő jó tündére, az emlékezet,
387 35|            egészen megnyugodott, hogy ő volt a gőzgép. (Szegény
388 35|            Ince nem vette észre, hogy ő kezd hiú lenni.~Hanem azt
389 35|       bátorította fel, hanem távolból ő is szívesen látta, mint
390 35|              mademoiselle Belle Ange.~Ő szokta játszani Fortunio
391 35|             bajuszát kurucosan.~Tehát ő nem látta mademoiselle Belle
392 35|               a választókerületébe, s ő meg a választóit boldogította
393 35|         kellemetes kötelesség, miután ő anyai részről e hazának
394 35|        Legtöbb arany is összegyűlt az ő perselyében.~S valóban nagyon
395 35|        keresztyéni felbuzdulásért, ha ő is odavitte volna az aranyát
396 35|              Hanem hát kemény volt az ő szíve; elkerülte a templomot,
397 35|       tábornok úr az én keresztatyám, ő keresztelt engem a dudai
398 35|               ez nem született volna, ő sem ismerte volna meg soha
399 35|      lassankint kiderült, hogyan lett ő madame Belle Ange! Hogy
400 35|                hogy Hanna nem akar az ő jelenlétében kísérletet
401 36|               elmondta Hannának, hogy ő nekem keresztleányom: én
402 36|               hiába. Azt mondja, hogy ő el van kárhozva! Nem elég,
403 36|   beállíttatni a fülkébe, az egyikben ő fog hálni: a másikat aztán,
404 36|            ismered őt, ha azt hiszed. Ő tőlem e perctől fogva irtózik.
405 36|    kigyógyulnak belőle maguktól. Majd ő fog utánad járni még. Ne
406 36|              járatos vagy hozzájuk?~– Ő divatban van.~– De az anyja
407 36|              meglátogatni híják, akit ő akkor, mikor még Serenáját
408 36|               azóta sok megváltozott. Ő is elfogadta e nő látogatását
409 36|               neve is van. Önre nézve ő „Serena”.~Walter Leó közberontott
410 36|          házánál azzal a szóval, hogy ő volt keresztelő apja.~–
411 36|              monda:~– H-hm! Mit tudja ő még, hogy mi az?~– Valga
412 36|             értő szemekkel. Mit tudta ő azt még, hogy mit mondott
413 36|          hátulját, s szítta a fogait. Ő már látta a macskakörmöket.~–
414 36|               Hangja reszketett bele. Ő szerette Hannát.~E szavára
415 36|             fölfelé fordítva fején.~– Ő gyűlöl engem! Nekem meg
416 37|       megerősült abban a hitben, hogy ő Hanna nélkül nem ember többé,
417 37|               nem jelentkeztek többé. Ő maga is dicsekedett azzal,
418 37|          fürdőorvos és a postamester. Ő lett a negyedik.~Senki sem
419 37|           számára Budapestről, s hogy ő is viszont levelet ne küldött
420 37|              Mindenki azt mondá, hogy ő a legszebb hölgy az egész
421 37|             Óh, nem. Ők idvezülnek az ő hitük szerint. Talán önt
422 37|            Soha ne hallottam volna az ő nevét!~– Hanna! – szólt
423 37|               rám nézve az élet. Mert ő is kérdezé azt sokszor:
424 37|              fejemre mindannyiszor az ő imádkozásai után. Hagyja
425 37|            után. Hagyja érintetlen az ő emlékét, Hanna. Ő nagyon
426 37|       érintetlen az ő emlékét, Hanna. Ő nagyon szeretett engem.~–
427 37|              golyót a világon, ami az ő számára van öntve.~Megint
428 38|       közvetve Hannát tegye gazdaggá. Ő úgy jutott a konzorciumba
429 38|             tudathatta vele azt, hogy ő a kesztyűs kézszorítást
430 38|           eljegyezve a pokolnak, s az ő földi képviselőjének, a
431 38|          hagyott kincsedet; vezesd az ő útját az én utamon keresztül,
432 38|               odamegyek mármost én az ő helyére. Cseréljünk. Kolostorba
433 38|             akkor, mikor odamentem az ő oroszlánbarlangjába, s kitöltöttem
434 38|             neki, hogy e könnyeket az ő kötelessége letörülni.~      ~
435 38|             azontúl sokszor letörülte ő még e könnyek ismételt árjait
436 39|              a hölgynek valamit, amit ő nem adhatott neki: – nevet.~
437 39|           Incét kínozta a színpad. Az ő szenvedélye nem a rafinált
438 39|               diadallal, minő az övé: ő pedig kész volt verekedni
439 39|           rendű és rangú tisztelői, s ő azokat meghítta mind estélyre,
440 39|              számukra pompás lakomát. Ő pedig elszökött az estélye
441 39|            összeg volt téve, amennyit ő Belle Ange úrért fizetett.
442 39|            pénzt megszerezhesse, amit ő Belle Ange úrért kifizetett,
443 39|               mennyivel jobb szeretne ő e lármás utcák helyett valamelyik
444 39|                Minden úgy volt, ahogy ő elrendelé: csakhogy papír
445 39|         miféle bűvész volt az, aki az ő kedvéért tízszeres értékűvé
446 39|    Fatime-Serena most tudta meg, hogy ő ennek a háznak a tulajdonosnője.~
447 39|               volt mindaddig, amíg az ő epekedésére jóltevő Cythere
448 39|        Johanna házassága semmis volt: ő nem asszony, a másik órában
449 39|              emelkedett az asszony, s ő alant maradt.~Elvesztette
450 39|                Egyéb dolgom van most!~Ő mondta ezt! A Mehádia-kulcs
451 39|            talált aranyért, ezüstért. Ő mondta azt: „Mi gondom a
452 40|            valót.~Ince érzé jól, hogy ő Hannától milyen mélyen meg
453 40|              S Ince azt érzé, hogy az ő csillagzata Fatimével tart,
454 40|           Fatime azt hihette, hogy az ő eredeti ezer forintja hozta
455 40|               van. A rejtekbejárat az ő terve szerint készült. A
456 40|                A mezzaninban aztán az ő lakása van. Ahonnan tetszés
457 40|          dohánytartó dobozom fenekén. Ő irtózik a dohánytól.~– Haha,
458 40|             Abban az öntudatban, hogy ő maga még egy leheletet sem
459 40|          egészen ne tudja a szerepét; ő sohasem játszik súgó után,
460 40|        mellett elfeledhesse azt, hogy ő egy Starrwitz grófnőnek
461 40|          becsületével; aki viszont az ő hitét, becsületét őrzi,
462 40|          hozzá, mint egy parasztnő; s ő megcsal engem, mint egy
463 40|            zárba, az ajtó felnyílt, s ő belépett rajta.~Egyedül
464 40|              Caesarine kényeskedve. – Ő öltöztet fel ilyen maskarának,
465 40|               egész pompás vacsora az ő diszkréciójukra volt bízva.~
466 40|        hímzett férjének ilyen sipkát. Ő egészen hasonlóval akarta
467 40|               csillagkereszttel, amit ő maga hímzett egykor.~A düh
468 40|          visszatekinte megtámadójára, ő megismerte Hanna grófnőt,
469 40|                amint észrevette, hogy ő most egy tökéletesen idegen
470 41|           találták, s odafektették az ő ágyába, míg életre dörzsölhették.~–
471 41|            érdemelte magától, mert az ő ötlete volt ez. Csakhogy
472 41|              ötlete volt ez. Csakhogy ő a tervezett botrányt komikus
473 41|              a fülével érezte azt, de ő a szíve mélyén.~Ez olyan
474 41|             férfi nő lábaihoz rakott. Ő egy istennőt áldoz fel egy
475 41|            várja a leány naponkint az ő levelét, s milyen meglepetés
476 41|      szökevény üstököst keresve, mint ő e tarka emberkáoszt, hogy
477 41|              trapézon függő gályarab, ő nem látott mindabból semmit,
478 41|           árulnak el benne.~Egyik sem ő.~Áldorfay az első tekintetre
479 41|                s szürke és fakó lova. Ő maga szokta azt havonkint
480 41|           ahova fog menni, oda menjen ő is. Ő maga beült a kocsiba,
481 41|               menni, oda menjen ő is. Ő maga beült a kocsiba, és
482 41|       mosolygásnak, amelynek létjogát ő még a színpadtul is megtagadta,
483 41|    megittasulni!~Hogy az a nő, aki az ő lábai előtt annyiszor sírt
484 41|               hajdani ismerősének. Az ő halálos ellenségének.~Hihetetlen
485 41|         lefelé.~Nem ilyennek képzelte ő ezt az éjt! Nem ilyennel
486 41|            van a becsvágy koronája. S ő azt eldobja, és felvesz
487 41|   észrevétetni azt a gondolatát, hogy ő ezt mind előre megjósolta
488 41|           mind előre megjósolta neki. Ő nem elégtételt, de sajnálatot
489 41|               egyik élve meg nem tér.~Ő előre látta ezt, s el volt
490 41|        feltalálom, vagy megölöm, vagy ő öl meg engem. Most ez az
491 41|            bizonyos vagy-e róla, hogy ő az?~– Szemtül szembe láttam.
492 41|          leveledet. Elolvasta. S erre ő rögtön viszonválaszt írt;
493 41|               pokolműhelye számára az ő hazájában keres helyet,
494 41|              északi pólushoz utaztál, ő rögtön elutazik a déli földsarkhoz.~–
495 41|             azt hazudja magáról, hogy ő a büszkeség, s azt fogja
496 42|               bizalmas édes órán volt ő látható. A fényirdász csak
497 42|       alkalmazva.~Miért ne adta volna ő meg Incének ezt a döfést,
498 42|                Ez a harangszó volt az ő jeladása mindig. Ekkor szokott
499 42|           szenvedni kell akkor, mikor ő az ő szenvedését az örök
500 42|      szenvedni kell akkor, mikor ő az ő szenvedését az örök éjszakák