Fejezet

 1 3 |        találtam ki. Tanuld meg tőlem te is, hogy azután tudhasd,
 2 3 |  érintik ujjaikkal? Tanuld meg tőlem: A: a fül, auris. B: az
 3 17|     Asszonyom, hallotta ön ezt tőlem? – Az úrnő azt hitte, hogy
 4 18|    csak úgy malapropos elvegye tőlem, s megosztozzék rajta. Ön
 5 18|        szerény emléket elfogad tőlem, mint baráti zálogot.~Walter
 6 18|     hogy mindent visszautasít. Tőlem? Egy nőtűl? Hogy valami
 7 21|       dandárnokot.~– Mit kíván tőlem?~– Megadást.~– Visszamehet
 8 23|        kaptam. Nesze fogadd el tőlem emlékül. Igazi talizmán
 9 23|     semmi méreg. S ha nem kell tőlem emlékül: dobd a vízbe.~Ince
10 27|       Incének: „Szabaduljon ön tőlem!” Az eredetiben még ridegebbül
11 28|     aki azt megmenté: vegye el tőlem. S mit felelt ő erre? Rám
12 34|      ablakába, mégpedig nem is tőlem, hanem Bauernhasstól. A
13 36|   ismered őt, ha azt hiszed. Ő tőlem e perctől fogva irtózik.
14 37| hivatkozhatom rá, hogy amit ön tőlem valaha kérdezett: azt mindig
15 37|       akkor!~– Lázadás volt ez tőlem az Isten ellen, s most porban
16 37|      és elém jön, és azt kérdi tőlem: „Mi vagy te?!”~– De Hanna;
17 41|           Nehéz dolgot kívánsz tőlem, kedves Incém. Te beteg
18 43|           Az én nőm megszökött tőlem!~Leó egy merész heroikus