Fejezet

 1 16|      pohárkát koccintásra nyújtó Leónak.~– Éljen a hegy!~– Hát éljen
 2 17|           szemtelen suttogással) Leónak véltem tartozni e rossz
 3 17|      összetett kézzel rimánkodék Leónak, hogy ne árulja el titkát.~–
 4 28|  táviratot szerkesztette, Walter Leónak címezte azt, de mikor a
 5 30|        már kénytelen Ince Walter Leónak írni, hogy küldje meg a
 6 30|    magára.~Kénytelen volt Walter Leónak írni, hogy küldjön a számára
 7 30| kénytelen volt ismét írni Walter Leónak, hogy küldjön a tőkepénzéből.
 8 31|        leült levelet írni Walter Leónak; abban ez volt:~„Jó barát!
 9 32|        orákulumom – mondá Walter Leónak, s igen szépen felkérte,
10 34|        nem tétovázott kezét adni Leónak, ki azután e tárgyat befejezettnek
11 36| panaszkodék Áldorfai Ince Walter Leónak, mikor a legközelebbi igazgatótanácsi
12 41| visszautasításra? Ince odanyújtá Leónak a névjegyet.~Walter Leó
13 43|          jelenetet, s azt mondta Leónak, mikor elment:~– Ön a legvakmerőbb
14 43|     nyugtalan álma volt – mondta Leónak nyugodt hangon. – Nem csoda.
15 43|        Egy napon azt mondta Ince Leónak, hogy küldjön hozzá orvost,
16 43|          nem volt szabad hazudni Leónak, ha ki nem akarta dobatni
17 43|          mind a hárman!”…~Walter Leónak minden idegerejét meg kellett
18 43|         arcán.~– Captain!… monda Leónak lankadozott hangon… Mi nem