Fejezet

501 42|                itthon van.~A kapus az ő embere volt.~– Elhozták-e
502 42|         Fatimét ismerte volna meg; ha ő csakugyan nem volna otthon.~
503 42|           vitte el Hanna; az eredetit ő hozta el magával, s ez azóta
504 42|           kértem, el ne felejtse.”~És ő már nagyon is elfeledte,
505 42|              Hanna nem őrzi többet az ő lépteit. A titkos kulcsokat
506 42|            titkos kulcsokat sem vitte ő el magával. Mikor innen
507 42|             csésze, mandarin, mind az ő ajándéka. Az asztal féloldalt
508 42|            látogatójegyet Incének.~Az ő kezében igazán egyszerre
509 42|              kunkorodott az össze. Az ő vére a düh forrpontján habzott.~
510 42|        pofonütött gyávát, ki fejét az ő szoknyája fodrai közé rejti
511 42|           fényes acélrámában. (Ezt is ő választotta ki egykor!)
512 42|          mindent ebben a szobában.~Az ő emléke volt itt minden,
513 42|            Egyedül ez az egy szoba az ő ellensége. Ez a paradicsom
514 42|            hogy engedjenek neki utat. Ő be mer menni egyedül abba
515 43|              dühöngők bebútorozása.~S ő még mindig az volt.~Nem
516 43|               Az orvos ráhagyta, hogy ő az. Ki akarta ismerni rögeszméjét.~–
517 43|    nekivörösödve hivatkozott rá, hogy ő amerikai polgár, őhozzá
518 43|             az én kapitányom! Itt van ő! Hogy van ön, captain? Egyetlen
519 43|              Nyugodtan felelt neki.~– Ő nagyon jól van.~Erre a szóra
520 43|             álmodtam, hogy mi: „én és ő” elváltunk egymástól. Ő
521 43|               ő” elváltunk egymástól. Ő elment a víz alá lakni,
522 43|             derék aggastyán.~De azért ő maga sietett fel Bécsbe.
523 43|              imádkozott érte. Hisz az ő gyermeke volt ez egykor!
524 43|             nem ismert volna, most az ő utódja lenne!~Azután gondoskodott
525 43|           suttogá:~– Pszt! Csendesen! Ő alszik!~– Ő?~Ágyára mutatott,
526 43|                Csendesen! Ő alszik!~– Ő?~Ágyára mutatott, melynek
527 43|           tudja, hogy mennyit szenved ő a tengeri útban. Áldás neki
528 43|            útban. Áldás neki az álom. Ő igen jó alvó különben.~Ő!
529 43|              Ő igen jó alvó különben.~Ő! mindig csak ő!~S eközben
530 43|              különben.~Ő! mindig csak ő!~S eközben szemei mindig
531 43|            Eszembe jutott, hogy amint ő itt előttem most olyan csendesen
532 43|               egyedül marad. Egyedül? Ő soha sincsen egyedül!~Mikor
533 43|              között, miknek egyike az ő képzeletében él.~Mikor az
534 43|        virágokat hozzanak a szobába. „Ő” szereti azokat.~Azután
535 43|           gyermek?~Megmondta ezt neki ő már régen! Ez otthon maradt
536 43|               albumot képeznek már az ő képei, miket róla rajzolt.
537 43|              mind hasonlítanak hozzá.~Ő maga pedig naprul napra
538 43|           tőled, mikor lesz nyár?”…~… Ő a kontra hangot énekli.
539 43|               a szopránt énekli. Csak ő hallja azt! Annak szekundál.
540 43|          hallja azt! Annak szekundál. Ő csak kíséri azt!~„Azt sem
541 43|               mert neje nagyon beteg.~Ő maga volt az, aki alig tudott
542 43|               jött: tiltakozott, hogy ő nem akar menni Amerikába.
543 43|           őrültnek térképe is volt, s ő tudta, hogy a leggyorsabb
544 43|              hegedűművészt is ismerte ő jól; csakhogy őnála is két
545 43|                így szólt:~– Nézze ön: Ő nincs itt többé. Ő elhagyott
546 43|          Nézze ön: Ő nincs itt többé. Ő elhagyott engem! Álmomból
547 43|         költem fel megnézni, hogy van ő, s nem találtam őt itt többé.
548 43|            Meg tudott csalni engemet! Ő!~– Ince! Kedves! – szólt
549 43|       asszonyról a föld kerekén, hogy ő hűtelen?~– Igazán? Azt mondja
550 43|                Azt mondja ön is, hogy ő a leghívebb asszony a világon?
551 43|               világon? De hát hol van ő most?~– Akárhol van, bizonyosan
552 43|        bizonyosan jó helyen van. Volt ő már öntül máskor is távol.
553 43|              akarták tőle erővel, nem ő mozdított-e meg önért egy
554 43|               hogy hol volt. El fogja ő azt mondani úgyis! Meglássa
555 43|              a szíve.~– Érzi ugye, az ő kezét itt a mellemen? Alszik,
556 43|               nekem: Hogy akárhol jár ő, ott is bizonyosan énértem
557 43|            fogadásomra… Egyszer aztán ő maga kezdte el… Tudtam én
558 43|              az a fényes alak, akinek ő megfogadta, hogy úgy fog
559 43|           tisztára, fehérre, hanem az ő végtelen szerelme…~Ezzel
560 43|       varrasson egy ágyúgolyót… de az ő arcát ne varrassa oda a