Fejezet

  1 1 |             kifizetéseitől. Alacsony, de ideges termetű, eleven fiú,
  2 1 |            tal a szép majorosleányra; de Ince nem iszik bort, s nem
  3 1 |      amilyennek szántuk: nem főispán, de operai művész, európai hírű!~
  4 1 |       himnuszokat énekel – operákból.~De a győztesül ottmaradtaknak
  5 1 |         tarkón, háton: nem tesz kárt, de bosszant. A megtámadottak
  6 1 |               oda az indítványt Gedő.~De hát ki ne vállalkozott volna
  7 1 |               helyett a vakandtúrást.~De nem dobhatta le Gedőt. Úgy
  8 1 |       herkulesi komoly ifjú ökleinek; de itt csak gyakorlott ügyességre
  9 1 |               faját.~Most csak játék, de minő küzdés lesz az, ha
 10 2 |         szépírászat türelempéldányai.~De nemcsak a küllem új és nemzeti:
 11 2 |       kolostorban! szokatlan fogalom; de köztudomású, hogy úgy van,
 12 2 |             nézve nemcsak atya volna, de maga az „alma mater” is
 13 3 |            kórodában keres menedéket; de Gedő a babonától sem félt.
 14 3 |              az ördög volt a kísértő. De jöjjön csak Antal oda, ahol
 15 3 |          szagműszer allotriophagiája; de én tudom, hogy ez a philtra.
 16 3 |           megkísérté veszteg maradni. De nem soká tartott az neki.
 17 3 |               mázolni vakációk alatt; de neked azt mondta a megboldogult:
 18 3 |             nekik, leginkább Incének; de nem volt szokása a hálálkodás.
 19 3 |           sima arcot, az ép szemeket? De hát mire jó neki az élet,
 20 3 |        apáiktól csak testüket kapják, de lelkük kincseit éntőlem.
 21 4 |       Bakonyban az isten háta mögött. De annál szebb volt a lakosaitól,
 22 4 |             Simára van az borotválva, de elég ráncos; s bár nagyon
 23 4 |             bár nagyon komoly mindig, de azért mégis bohókás. Haja
 24 4 |      parókiáig, a szép zöld pázsiton. De meg azután – khm, rhm (ez
 25 4 |        csakhogy együttvéve „kevés”.~– De hát meg lehet ebből élni?~–
 26 4 |         Nálunk is vannak jó parókiák; de azokba csak olyan ember
 27 4 |         űzni-fűzni, s abbahagyta azt. De nem úgy Sós Márton. Ő benne
 28 4 |             fából van ez az én botom? De csak vessen hozzá. Mondjon
 29 4 |               a férfiúi büszkeségnek, de homályosítá a papi méltóságát.~–
 30 4 |          özvegy ugyan már kissé idős; de igen jó áldott teremtés,
 31 4 |              ellenben szép és fiatal, de nagyon akaratos természet
 32 4 |              így nehéz a választás.~– De ha bölcs Salamonnal tartunk,
 33 4 |            Isten áldása kell hozzá.~– De bizony van a dolognak egy
 34 4 |              e méltányosság fölött.~– De tetszik tudni, a köznép
 35 4 |           tudja, hogy mi kik vagyunk? de mi már tudjuk, hogy ő kicsoda!… ,
 36 4 |              mindazt, ami körüle van; de más vidéket, más eget hozzá: –
 37 4 |           mindnyájan bűnösek vagyunk; de nem hordjuk ezt mint predikátumot
 38 4 |             Bámultam az őszinteségén. De még nagyobb lett elszörnyedésem,
 39 4 |          korhely lenne és háládatlan; de miután leánya született,
 40 5 |          lehetett volna hallgattatni; de amint a kisgyermeket meglátták,
 41 5 |         dörmögött közbe a kurátor.)~– De hiszen nem sokáig fog már
 42 5 |                 nem ugyan a skalpot – de a camaorát. Ha itt hódítani
 43 5 |    visszatértüktől megvédi önöket is, de minket is a törvény, de
 44 5 |               de minket is a törvény, de még inkább a kölcsönös szeretet
 45 5 |              fáj, mint azt elviselni. De azért önök buzgósága és
 46 5 |           karhatalommal hátam mögött; de én nem akarom, hogy önök
 47 5 |               ide; nem hatalmaskodva, de könyörögve: könyörögve egy
 48 5 |          besétálni, főtisztelendő úr!~De csak háttal fordult azért
 49 5 |          teremtés az anyjával együtt; de csak pápisták ne volnának.~
 50 5 |          ugyan elismerten pogány név; de az nem tesz semmit: úgy
 51 5 |             te soha!~„Apage Satanas!”~De az árnyékot nem bírta elűzni
 52 5 |              szeretek. Lehetek ember; de nem lehetek állat… Ő a keresztség
 53 5 |           Máriát a Madonna-kép előtt.~De ettől a naptól fogva kerülte
 54 6 |              az ábrándok betegségeit.~De hátha egyszer mégis halál
 55 6 |          vihardöntötte fák, a villám: de egy lelkésznek nem szabad
 56 6 |               darab szűzmáriás arany. De hát minek vitte ő magával
 57 6 |            jön a mi emberünk megint!”~De valaki mégis várt Incére
 58 6 |              minden vétekre kiterjed: de szemközt jő azokra, mik
 59 6 |     örökkévalóságig – mindig szótlan. De mikor őt is magammal ragadom!
 60 6 |              mehessen ki a faluból.~… De hát engedi őt elmenni Sós
 61 6 |              őt lakni a világ végeig, de azért, mert anyja nem volt
 62 6 |      búcsútlanul: Én sírni nem fogok, de érezek – Mondhatatlanul…”~
 63 6 |               ostromot az ég ellen.~– De ha az élet egészen lehetetlenné
 64 6 |        egymásnak: „a viszontlátásig”. De ott állt, amíg el nem takarta
 65 6 |           hideg és a sugár uralkodik; de hogyan védje magát akkor,
 66 6 |           akarat elnyújthat messzire, de el nem szakíthat soha, mely
 67 6 |               egymást örökké keresve, de nem egyesülnek soha. Ez
 68 6 |             hívévé az égi védalaknak, de a tiszta, magasztos meggyőződés;
 69 6 |           csillagok fényességei közé, de hasztalan akart felé repülni:
 70 6 |              segítségére jönne Isten; de az is erény, mit leküzdeni
 71 7 |       elhagyottság zsibbasztó érzete.~De a lázbetegnek ereje is szokott
 72 7 |        országom nem a földről való!”, de azért mégis könnyeid hullottak
 73 7 |            hideg nyugalmat erőtettek; de halántékának lüktető erei,
 74 7 |          ellen a nagy elhatározásnak; de nem ajkaik többé.~Így kellett
 75 7 |              sírni.~Sírtak az öregek; de tomboltak az ifjak. Hajh!
 76 7 |           ahány, annyiféle űrmértékű; de mind jó lesz az, ha jó kézbe
 77 7 |            purgatóriumot is átugorja. De te ismered az Úr szavait
 78 7 |          által fog elveszni.”~– Igaz; de azt nem tiltó meg az Úr
 79 8 |    társaságunkat. – Te gyönge voltál, de mindig mellettem voltál,
 80 8 | könnyhullatástól megmenekültem volna. De a könny már kihullt, s azt
 81 8 |                Veszekedő és vérengző. De komédiát játszani nem állok
 82 9 |         kormánya? Embert ember ellen. De nem katonát.~Minő gyülevész
 83 9 |      abszolutizmus legyen a világon.)~De hát ha tízezer myrmidon
 84 9 |           szimbolisztikus értelemben, de egész komolyan harcolt ellenük:
 85 9 |            Mind szép ez egy poétának; de nem ér semmit egy kiéhezett
 86 9 |              állni kétszer-háromszor; de lábai elcsuklottak, s ismét
 87 9 |               Ajkai vértől tajtékzók. De még hebegett valamit. Talán
 88 10|              szűk előrehajlott nyaka: de minő öltözet hozzá! Egy
 89 10|         híveim, ha megkapnának benne. De nem viselem, csak mikor
 90 10|            seregek Urának nevével.”~– De hát miért nem maradt ön
 91 10|            férne a hideg megfontolás. De a jó kutya is megvész, ha
 92 10|            cudar egy fészek, az igaz; de csak mégis otthon volt az
 93 10|               történt vele? Az Isten. De az meg nem mondja. Én már
 94 10|           jobb emberek azok meghalva. De hát legyen meg a te akaratod.~
 95 10|                ugye megmondtam”-ot.~– De ezt már az ördög hitte volna!~
 96 11|           volt az olyan nagyon véres; de zűrzavarnak elég nagy volt.~
 97 11|               ha a csapatvezér tudja. De azt mégis mindenki tudta,
 98 11|         nevéről ismerte, megbecsülte, de fenyítéket is tudott tartani,
 99 11|               szív.~Csak Incét várta. De hol?~Egész éjjel elnézte
100 11|              mindenkitől azt kérdezé: de hol?~Melyik felhőben repül?
101 11|        közepén már gyönyörűség terem. De odáig rossz az út.~A hosszú
102 11|         hosszú sebet kapott homlokán, de nem mélyet; ellenfelének
103 11|           karja bénultan hullott alá. De azért nem vesztette el öntudatát:
104 11|            ellenfelét agyonlője vele. De nagyobbat akart annál tenni.
105 12|            Folytassuk tehát a futást, de úgy, hogy az ellenség el
106 12|              a feladat: futni!~Futni, de futás közben orránál fogva
107 12|            mindenkinek, aki szónokol; de megbecsült mindenkit, aki
108 12|           kezekbe.~A leány nem szólt, de a tett beszélt.~És mikor
109 12|             ifjú barátai, hű vitézei; de egyszer mégis kibeszélt
110 12|              elváltunk, miként te is; de én azért felismertelek.
111 12|              lovat. Magamnak is volt, de túladtam rajta. Más hivatalom
112 12|              néma ember lenne belőle! De mi védelem legyen egy nő
113 13|              ezüstöt, vasat és rezet; de kenyeret nem adnak. Innen
114 13|             még nem az egész feladat.~De nem tanulta soha, mit tesz
115 13|               ők is el vannak veszve. De hát mit is védelmezek én
116 13|        süvöltő szélben a boldogultak „de profundis” éneke zendül
117 13|              legnagyobb kétségbeesés. De ha fájdalom volt is az,
118 13|               az ő lelkének ábrándja. De nem úgy lett. Hanem futni,
119 13|        hivatottak számára áll nyitva, de nem az erőszakos tolakodóknak,
120 14|        takarta ugyan a faluromot még; de a két hegyoldal lejtőjéből
121 14|             én dolgom legfontosabb.~– De az enyim sürgetősebb. Vártalak.
122 14|        telenőtt a boróka és a páfrán. De csak a nyílás van beomolva:
123 15|              a férfinak, ha „vétkes”.~De nem hozzák.~Jöttek a branyiszkói,
124 15|          fiatal házas, és ma egy hős.~De most is egyesülve van benne
125 15|           tépve az ulánus dzsidáktól; de egy vércseppje el nem hullt.~
126 15|           keresztül-kasul süvöltenek, de még jobban félt azoktól
127 16|     befalaztatta azt a háza oldalába.~De annál inkább siettek Pestről
128 16|         kastély vendégtelenül maradt.~De mégsem egészen. Egy reggel
129 16|       megtörténik a rokoni ölelkezés; de az ifjú akkor is fél kézzel
130 16|        bizalmasan a hölgy.~– Nem hoz, de kerget – súgja az ifjú –,
131 16|            gyáva!~– Hiszen megyek is, de nem tudom, hogy merre? Buda
132 16|         valaki.~– Hát hisz az igaz.~– De kémnek fognak tartani.~–
133 16|           vadászhallali.~Ők jönnek. – De kivel harcoltak vajon? Az
134 16|             is regényes jelenet volt, de nem tartozik tárgyunkhoz.
135 16|             Ezek mind, ha szomorú is, de tiszteletre méltó emléket
136 16|              vers, ámbár elég gyönge, de nem saját szerzeménye. A
137 16|             megfordult az udvarukban, de ilyet még nem láttak.~A
138 16|           megcsókolá arcát és ajkait; de még akkor sem mondta volna
139 16|           vagyunk már ehhez szokva.~– De csak mégis dobogott egy
140 16|            ellenségre találtak itt!~– De még milyenre! Koronás ellenségre.~
141 16|          ajándékba!~– Köszönöm, uram. De úgy tudom, hogy ez a szarvas
142 16|                 Nincs többé király!~– De még mindig van ország. Tehát
143 16|           lehetnek valami nyolcvanan; de még szanaszét van valami
144 16|           hajfonadéka között találta, de nem abban a modorban, amelyben
145 16|               szórt szemeivel feléje, de hajába nem kaphatott, mert
146 16|            ezt a bankárt nem ismerem, de bízzátok őt rám: én felakasztatom!~
147 16|             bánom, ha felakasztat is: de azt a nagy históriai nevet
148 16|               étele meg van mérgezve. De annyira jóllakott a hallott
149 16|     ellenséget mindig kijátszhassa!~– De ebben nagy segélyére volt
150 17|               vagyonukat elkobozni.~– De hát hol a hazának itt olyan
151 17|            némbertül minden kitelik.) De a nyolc társ annál komolyabban
152 17|              és szaladhat a bozótnak; de hová legyen a vezér maga „
153 17|            nem szorultságból mondtam, de igaz. Legkisebb közöm sincs
154 17|           egész. Ön derék, jó hazafi. De nyújthat ön segédkezet férjem
155 17|                váltotta a tányérokat.~De a vértesek csak még sem
156 17|             fejem.~Nem is volt csoda; de meg nem is volt ő nagy barátja
157 17|             Leó.~– Nem is volt itt?~– De igen. Egy szabadcsapat a
158 17|        szabadcsapat a magyar részről: de amely az önök közeledtére
159 17|        Mária-huszároknak is neveznek? De hát akkor az önök vértes
160 17|            kérdezősködő tisztet, hogy de biz itt van egy elrejtett
161 17|          torkába, s nemcsak megfogja, de egyúttal el is ítéli magát.~
162 17|         Jellasics-huszárt elkergetni; de ők eredménnyel küzdöttek;
163 17|              kapott rajta Walter Leó.~De Gideont dühbe hozta ez a
164 17|              a nőt védelme alá vette.~De ugyan megjárta vele. Most
165 17|             neki is – dörmögé Danton; de előbb körülnézett, nem hallja-e
166 18|            összes vagyonom. Papírban. De mind olyan papírokban, amiknek
167 18|              is, más nem találja meg. De az keserített nagyon, hogy
168 18|             el ne fogadjam, csak egy; de az lenyomja valamennyit.~–
169 18|              éltük át mézesheteinket, de bírtuk egymást, s félistenek
170 18|            őrnagy úrnak köszönhetjük. De sohasem láttál te ilyen
171 18|             Gondolod, hogy elfogadta? De majd kidobott vele együtt.
172 18|            valami becses tárgyat nem? De éppen azt. Nekem egy drágaságom
173 18|              kezdetnek– mondta Leó. – De én még tovább akarok menni.
174 18|          tudta, hogy ez valami tréfa; de azért mégis szorosabban
175 18|              kellett volna már lenni; de mindannyiszor átugrották.
176 18|            csak a legközelebbi jelen. De mi lesz ennek a hadjáratnak
177 18|              Ez dicsőség, ez gyönyör. De hátha nem? Az önök ügye
178 18|              harc? Istenség titka az! De mi lenne a hazából, ha minden
179 18|               az örök élet hitével. – De készen vagyok az elveszésre
180 18|                Tőled kell azt kérnem; de te egyedül azt meg nem adhatod.~–
181 18|               s amit én megígérhetek, de meg nem adhatok.~– Azt a
182 18|            dicsőség útjától megfoszt, de téged anyád hamvaihoz elvezet.~
183 19|        Horvátországig meg sem állnak. De ami nehéz volt Áldorfai
184 19|              volt. Viselete egyszerű, de tiszta. Nőknél a tisztaság
185 19|               Serenának nyújtó kezét, de szótlanul. Ennek nem tudott
186 19|             öntudata fennállva tartá; de utóbb lelke egészen elveszett
187 19|       fejeikre tevé kezeit szótlanul.~De e szótlanságban e mély értelem
188 19|           esküd nem köt hozzám többé; de áldásom kötni fog hozzád
189 19|         minden tekintet ezt árulá el.~De Serena többet kívánt még.
190 19|               már méltóságos asszony. De fölvitte az Isten a dolgát!~
191 19|              mondogatták fennhangon: „De szép ember a lelkem adta!”~
192 19|              a könnyűségéről érzem.~– De többet ér az aranynál. Majd
193 19|   szándékozott Ince az udvarra jutni. De tapasztalá, hogy az az ajtó
194 19|               a dörömbözést meghallá; de nem sietett oda azt kinyitni.
195 19|             egykori kisasszonyának.~– De hogy lehet az? – szólt az,
196 19|            hozathatták onnan a papot: de nem volt matrikula, ahova
197 19|              könyörgés nélkül senkit.~De mielőtt a kulcsot újra a
198 19|          azért is áldja meg az Isten. De hogy katonává lett, abban
199 19|               elejbe éljent kiáltani. De ha lehetne, azt mondanám
200 19|               mindennek. Egyet mondok de ne szégyellje el magát miatta.
201 19|         bolond idő jön: bár ne jönne: de hátha eljön? amikor a nagy
202 20|             mintha ütközet kezdődnék.~De az eléje hömpölygő sereg
203 20|                ha nem gyűlöletet tán, de legalább bizalmatlanságot,
204 20|           elém hoztok, magas jutalom. De kezem nem éri el azt, s
205 20|              kezemben vihar és golyó, de szívemről le nem tépi, csak
206 20|             Itt már valóban nem ment, de menesztették.~Hasztalan
207 20|             hogy vissza kell fizetni; de nem tudja, honnan?~S ha
208 20|          tengeristen. Álom volt-e ez?~De azért nem tudott mosolyogni.
209 21|              keményen nógatja lovait; de azok már inkább engedik
210 21|       ugyancsak megtanult káromkodni. De azért nem segítene neki
211 21|         tekintett.~Valóban ő volt az: de csak hangjáról lehetett
212 21|       szekeret mellékútra terelted.~– De minő furfanggal! Halld csak.
213 21|               az én „oroszlánrészem”. De milyen nagy volt aztán a
214 21|           ember szekeret utól nem ér. De az ördög volt velem. Ide
215 21|              hoz velem a szerencse.~– De hát mi szerencse az rád
216 21|            annak jogos tulajdonosa.~– De ez nem a hadizsákmány. Nem
217 21|              az ágyúd elől a lovakat. De hát az a szekér mit vétett?~–
218 21|               éj eltakarta a vidéket.~De az éjszakának nem volt álma.~
219 21|               van több száz embernél. De azok el vannak szánva itt
220 21|               mind megfut önök előtt; de mert csak egy ágyúnk van,
221 22|               alá a futó szemei elől.~De hát arra emlékezünk-e, hogy
222 22|            Addig, ha nincs vagyonunk, de van kincsünk; ha nincs hivatalunk,
223 22|        kincsünk; ha nincs hivatalunk, de van ösztönünk minden munkára;
224 22|          munkára; ha nincs jövendőnk, de van reményünk mindent visszaszerezni
225 22|            visszagondolni. Fényes az; de alamizsna. Volt azontúl
226 22|            utánuk küldé a bocsánatot. De akik egy fejjel kilátszottak
227 22|               te nem beszélsz róla!~– De nem is teszem – szólt Ince
228 22|           nőnél még igazolható lehet; de a férfinál soha. Nyomor,
229 22|               élő, kiáltó sírkövének; de azt nem mondom soha: „Én
230 22|               valamit.~– Az meglehet: de akkor mi oka lehetett előttünk
231 22|          nemcsak más alakot mutat be, de egyszersmind más kedélyt
232 22|     felismerte benne örök ellentétét; de nem bírta őt magától távol
233 22|              a nőt nem teszik széppé; de hasznossá, s amik a férfit
234 22|               férfit nem mint istent, de mint embert érdeklik.~Serena
235 22|          kiveszi széptani formájából; de ha ő nem civakodnék mindennap
236 22|       visszafelelgetni egy királynak; de egy kofa, egy pimasz szolga
237 22|              Lángesze volt mindenhez.~De még egyébhez is értett.~
238 22|               saját tettei idvezítik. De nem akarok olyan országnak
239 22|             volt a konyhában dolga.~– De midőn itt olyan fényes állást
240 22|        Nemzetembül száműztem magamat; de azért más nemzetet nem fogadok.
241 22|          Tisztelem a metempsychosist; de galandféreg Törökország
242 22|             csókolom a kegyes kezeit; de magam is vendégeket hívtam
243 22|              pasává. Nem fogadtad el. De azért tartsd magadnál az
244 22|              velem jönni?~– Szívesen. De egyet mondok. A szeraszkier
245 23|              Átkozott erős kezed van. De nem az a baj. Hanem ez a
246 23|             is találná meg bizonnyal; de a kaikdzsi itthon van ez
247 23|            hoztak ide.~– Az meglehet; de miután nekem utasításom
248 23|          volna vele beszélni angolul; de előtte nem merték a bajtársak
249 23|         beszél angolul a kapitányhoz; de szemei, arca, mozdulatai
250 23|          selyemszálakból volna szőve. De a selyemszálak kőbül vannak;
251 23|          amely azután meglakolt érte. De a finom selyemhajó mégis
252 24|                Az átültetett növények~De már most hová?~A török kormány
253 24|          megteszi. Alamizsnát nem ad, de enged kenyeret keresni;
254 24|               keresni; nem pártfogol, de segít. Rokonszenvével nem
255 24|            Rokonszenvével nem biztat, de a rászorulót oltalmazza.
256 24|           nagysága a mesével határos; de valóság. Vannak egyes aranyásók,
257 24|              Kemény és piszkos munka, de szerencsével jár. Ez a társaság,
258 24|               elmámorosíták fejeiket. De mi legyen az én férjem ott,
259 24|           orral és kék szemmel látni.~De már ez ellen mind a két
260 24|            próbálták a kertészkedést. De mindig rosszul sikerült.
261 24|           nagy, mint egy strucctojás; de belül pudvás volt, és megrohadt.
262 24|           virágzott, bogyókat hozott; de azok soha meg nem értek.
263 24|            ugyanannyiszor újra épült, de még mindig csak olyan törékeny
264 24|           természet bújósdit játszik; de meg engedi fogni magát.
265 24|             paprikás pálinka számára; de még messze földre is elhordták
266 24|           nemcsak a kert csemetéinek, de magának a háznak is meg
267 24|               a magas politikába vág. De hát aki bort ád a vendégeinek:
268 24|    harmincezer példányban nyomtattak, de csak háromszázezer dollárra
269 24|             nincs elég csábító ereje. De hát a távolról jövő híreknek?
270 24|              hogy utánad kell mennem. De akkor mindannyian megyünk.
271 24|               felszabadítására vezet. De sok embert tengerre csalt
272 24|            akhtiári titáni várostrom!~De ugyan minek volna ezzel
273 24|             kit oly régen nem látott. De az álom messze maradt a
274 24|           futólag felszedi látkörébe, de annak középpontja mégis
275 24|             ábrándjaik megvalósulnak.~De Ince nem mozdult helyéből.
276 24|              vége lett a háborúnak.~– De jó volt a káposztafejek
277 24|              nem állt volna mellette, de elfutott volna ő is! – ahogy
278 25|           ember vagy te már odahaza.”~De még egyszer eldöntötte Ince
279 25|             mondanivalója lett volna; de elhallgatta mind. Ő készteté
280 26|               gázolt rajta keresztül, de már akkor Ince maga alá
281 26|          életunalom és embermegvetés. De e nyugodt elbámulást néha
282 26|           férfi mellette csak bátyja.~De meg nem szólította volna
283 26|            elaludni hölgyek előtt is.~De ő azért nem aludt. Látta
284 26|                HANNA.~Tehát: „Hanna?”~De vajon miért írja valaki
285 26|           alakkal egyre közelebb jön.~De mi ez? Alusznak a kormányosok
286 27|                 Débarrassez vous vous de moi.”~Azt Ince maga is akarta.
287 27|           teteje kétfelé nyílt ugyan; de azon a szomszéd vagon feküdt,
288 27|              is itt a személyleírása; de már nincs rá szükség: „Rajongó,
289 27|               Odakünn már sötét volt; de elég világot adott az éjszakának
290 27|               lárma. Ember volt elég, de az mind csak egymásnak lábatlankodott
291 27|               németben erőt fejez ki; de mégsem ment jobban a munka.~
292 27|               mondja a személyleírás. De hol az „erélyes” belőle.
293 28|            Walter Leónak címezte azt, de mikor a grófnő azt aláírta,
294 28|     rokonságban áll a bankár nejével; de annak mégsem testvére, mert
295 28|           igazi báró is, ha éppen… No de „Schindel sind auf dem Dach”.~
296 28|            ülő rendőrbiztos volt.~No, de tudott más oldalról is Walter
297 28|                 Annyi sem lehetett.~– De tudom bizonyosan, hogy annyi
298 28|              hogy bárói rangra emeli: de Walter mindig megköszönte
299 28|            grófnő nem volt közlékeny; de most az egyszer azzá lett,
300 28|              nehogy amazt megrémítse.~De hisz Incének mi köze volt
301 28|      batyujával kifelé a tolongásból.~De ezúttal csalatkozott. A
302 28|       ittmaradásra. Holnapután odább! De hát segítünk ezen. Ön nem
303 28|                nem fárad vele maga.~– De, uram, ennyi alkalmatlanság
304 28|            ezredes úri Micsoda façyon de parler ez? Hát ennyivel
305 28|              miniatűr arckép számára; de ez a rejtek üres volt. Megcsókolá
306 28|          ilyen ötletei szoktak lenni. De meg azt is nehéz elhinni,
307 28|          megcsókolá Leója homlokát.~– De nemcsak az életemet – szólt
308 28|             Rám nézett büszkén. Hajh, de szép gyönyörű fickó volt
309 28|        jutalomért.” Szép mondás volt! De én nem elégedtem meg vele.
310 28|             Azóta nem láttuk egymást. De én azóta is tudom mind,
311 28|              ütött Hanna grófnőnek.~– De eredj! Haragszom rád. Mért
312 28|               ő nem szeret bennünket. De legalább tégedet kellene
313 28|      keresztülugrott három csészén.~– De mikor az szörnyűség! És
314 28|              az, amin Hanna elindult; de útközben valami fennakadása
315 28|       figyelemmel; ő maga teát iszik, de férje kávéjába cukordarabkát
316 28|               más komornyikot fogadj! De még ma délig! Engem ez az
317 28|         kezeit, és elkezdett kacagni; de a fogait csikorgatta nevetés
318 28|             veszélyesebb furfanggá. – De hisz igaz! Mit zaklatódom
319 28|           bankár: neki ez mestersége. De ön, uram, katona, aki az
320 28|          megint odafordult Incéhez:~– De, ugyebár, nem lesz szükséges
321 28|       viselitek: mivel szerettek. No, de nem soká tart ez már neked.
322 28|               kap – súgá Leó Incének, de oly hangon, hagy Helene
323 28|            igen sokszor megharagszom, de ugyanannyiszor kibékülök.~
324 28|          hegyi út sziklameredélye. No de a sors nem ismételi egy
325 28|             pénze biztos helyen lesz; de nem lesz a pesti takarékpénztár
326 28|              sem veszi észre: hogyan. De én bizonyosan tudom. Három
327 28|               Elfogadom az ajánlatot. De nagyobb percentet nem fogadok
328 28|           most a ravatalon fekszik.~– De kedvesem – inté Helenét
329 28|        bizonyosan igen szép lehetett, de Ince nem értett hozzá. Neki
330 28|           zenéhez csak „érzése” volt, de nem „érzéke”. Kedélyére
331 28|            Kedélyére hatott a dallam, de nem a művészet. Neki mindegy
332 28|             az, hogy imádva legyenek; de nem szeretve.~Ez a gondolat
333 28|             eszmét?~Nem volt az igaz; de Incének jó volt azt hinni,
334 29|           sallangos bőr dohányzacskó, de abba van három font dohány
335 29|        igyekezik mellettük elsuhanni. De veszedelmére szolgál felötlő
336 29|           hórihorgas nem szól semmit, de megcselekszi: olyat húzván
337 29|           közül hatra nem emlékezett; de őt jól ismerte minden ember;
338 29|               alkot a megjelenésével? De talán mindez csak a viszontlátás
339 29|          üdvözlő beszédre megfelelni? De az üdvözlött csak nem állt
340 29|           ezek most verekedni jönnek. De nem ám. Ragyog azoknak az
341 29|                karját nem birkózásra, de ölelésre terjesztve szét
342 29|           felelt rá komolyan Lenci. – De csak ne lett volna a félkezem
343 29|          mehetek!~Könnyű azt mondani, de mikor az embert egyszerre
344 29|           nagyobb hatású lett volna), de mégis beszélt annyi mindenfélét,
345 29|         hozzájutott, hogy lefeküdjék. De még egy meglepetés várt
346 30|            teleszedte magát arannyal?~De bizony még annál is furcsábbat
347 30|             el felőle, azt nem tudni; de annyi bizonyos, hogy általánosan
348 30|      személyes igényeket támasztanak; de sokkal nagyobb a veszedelem
349 30|            Egy Malibran rejlik benne. De a világ nem tekinti a tehetséget,
350 30|      tapasztalásból nem ismerem őket, de a világ annyi rosszat beszél
351 30|             fog a „komité” tagjaival.~De Fatimének nem engedte többé
352 30|       leköszönt, új választás lesz.~– De hát mi közöm nekem Mike-Bogyóval?
353 30|              maga nem volt képviselő, de a választásoknál döntő befolyású
354 30|        Schafskopf megbukik egészen.~– De hát mi mit nyerünk vele,
355 30|              ajánlani a választóknak, de Kondorossy Muki érdemei
356 30|                öntudatosan mondó rá: „De már mi csak maradjunk a
357 30|             azt a fiókjába eltenni.~– De ne csukd el a fiókodba,
358 30|          kapni a takarékpénztárbul.~– De hát akkor minek írattad
359 30|     Amerikában. Ez nálunk így megy.~– De mármost mégis az lesz belőle,
360 30|            ágyútelepet megostromolja: de ahhoz, hogy valaki meg merje
361 30|             kedélyesen Ordasy Micu.~– De iszen hegedült arrul a százezer
362 30|              bankár elküldte a pénzt, de a levele aljára ezt a sort
363 30|            rámában tartották odahaza; de neki ugyan még a gondolatja
364 30|    megfordítva tesznek: gondolkoznak, de nem beszélnek.~Bizony nem
365 31|             igyék? és miről álmodjék?~De nagyon megcsalatkozott!~
366 31|             is, hogy ő szegény ember, de azt is, hogy nem eladó.~
367 31|        vállalatnál – nem könyvvezető, de éppen elnök, sőt vezérigazgató.~
368 31|               múltkor apró pénzzel.~– De hát ki beszélt olyant én
369 31|       kinevezve.~Mindenki örül annak!~De senki sem jobban, mint keresztleánya;
370 31|      életrevaló ember, megél anélkül. De ne adja hozzá a nevét! A
371 31|            Hagyja ön veszni a pénzét; de mentse meg becsületét.~Barátja,
372 31|         vagyonon kívül a becsület is? De még ami utóbb következik!
373 31|           tengerfenéknek szava nincs!~De hátha mégis van?~Hátha az,
374 32|               áldás, vagy átok rajta, de teljesül.~De mit is csináljon
375 32|              átok rajta, de teljesül.~De mit is csináljon Amerikában
376 32|            mint azok, ugye? Meglehet. De hát mondja meg ön, igazán,
377 32|               lelke minden erélyével. De most a hatalom kényszerítene
378 32|             lett volna tőle jó ízlés, de choquirozása a társaságnak,
379 32|            van a kérdett tárgy felől, de azért nem válik bőbeszédűvé;
380 32|           megmutatja oroszlánkörmeit, de nem karmol velük. – Hát
381 32|               még mint kertésznek is; de éppen a negyvenedik évét
382 32|               ő maga oly hideg marad.~De talán nem örökké? Talán
383 32|            azóta, hogy először látta, de bájait csak fokozta az idő.
384 32|             ez egy banális bók volna. De az az őszinte vallomás,
385 32|           jószívű üdvözletet teremne; de a véletlen… Gondolatokat.~–
386 32|     félrevonulás nemcsak kedélyemhez, de helyzetem természetéhez
387 32|           előtt, akik annak nem okai; de azt sem tehetem, hogy örüljek
388 32|            fogsz meglátogatni senkit. De senkit!~Ince nem értette,
389 32|               harmadik gyanakodásból. De nem lehet hozzád jutni.
390 32|               a város felőled beszél, de te nem beszélsz magadról
391 32|          akkor is csak úgy, ha kérik. De akiket legjobban megigéz
392 32|            elfelejtettek felváltani.” De Leó nem mondott rá sem komoly,
393 32|              hangulatra a beszédet.~– De hát annyira meguntál már,
394 32|            nagy örömmel látlak nálam, de még nagyobb örömmel látlak
395 32|        képviselő lakása nem tudatván, de Prágában létele bizonyos
396 32|              csomagot, s azt mondá:~– De kedves barátom, elég volt
397 32|            csalnátok, az vétek volna; de hogy magatokat csaljátok,
398 32|               sem fogsz meglátogatni; de annyit hallottál felőle,
399 32|             halotté.~– Egy halotté?~– De aki királyné volt. Mária
400 32|      Stiftsdame). Konventjük szerzet, de nem köti őket hozzá a szokott
401 32|         hozzád, s boldog lenne veled: de egy huszonnégy éves szűznek
402 32|            lehetetlen ugyan a diadal. De egy negyven éves férfinak
403 32|             hibái, s azokat ismerték. De az ábrándképnek csak erényei
404 32|     ábrándképnek csak erényei vannak. De legnagyobb akadály köztetek
405 32|         becsületedet ridegen megőrzi, de aki mindig fölötted fogja
406 32|     beszélhetnek. Azaz tán beszélnek, de mi nem halljuk. Van módja
407 33|             azok nyerték meg számára. De egyet nem tudott meg tőle.
408 33|               előtti áldozat hitében, de csupán szíve dobogásáért
409 33|               ugyan és nem is fiatal, de hatalmas – egyenesen őreá
410 33|               a papi pályára készült, de amint őreá jutott az elsőszülöttség,
411 33|             ellentétek vonzalma erős.~De hogy az a másik is elfeledte
412 33|              volna legtermészetesebb. De nem is jött. Hanna grófnő
413 33|                 egy kézszorítás árán?~De hát nincsen-e a gazdagok,
414 33|        szavaiként csak tüskéi vannak, de levele, gyümölcse nincs.~–
415 33|          Never more.~Ez csak két szó. De a kifejezés, melyen e két
416 33|               lett volna átszorítani, de a „szerzetbeli hölgy” gyöngéden
417 33|                iparkodom őt utolérni, de nem elfelejtetni önnel!
418 33|         Viselje az enyimet is keblén, de az övével együtt, egymással
419 33|            Leóék éppen ebédnél ültek, de nem várta ő azt, míg annak
420 34|                Áldorfai imádta nejét, de kénytelen volt minden lépten-nyomon
421 34|               hogy őt azzal meglepje. De milyen nagy dologba kerül
422 34|       magasztalja is, hogy milyen jó, de csak nem úgy van az!~Hanna
423 34|            nap szab, krétáz, öltöget, de az naprul napra messzebb
424 34|               gyújthat rá a folyosón; de azért is orrt fintorítanak,
425 34|             mégis igen derék emberek. De Áldorfai – gyanúsított ember!
426 34|             Arra Hanna nagyon büszke. De beszél hangosan a tüntetőleg
427 34|         engedménybirtokosai sorába.~– De hisz én semmit sem értek
428 34|           véve nem lehetett gyanús.~– De a kivitel mégis anyagi kockáztatással
429 34|        Bauernhass Siegebert.~– Ejnye, de furcsa név.~– Ne bajlódjál
430 34|           alatt, mégpedig angolokkal; de azok, mondhatom, hogy puszta
431 34|           vagy a házasság dobszónál”; de Incét nagyon fájó részén
432 34|            fejfájásban szenved.~Hjaj, de könnyű ám kiengesztelni
433 34|           ront-bont, körmöl és pofoz; de hogyan kiengesztelni egy
434 34|      annyiszor tette ő ezt Serenával.~De már erre kitört Hannából
435 34|            meglátogatta Áldorfaiékat, de Bauernhass sohasem.~Leó
436 34|       embernek boldog álmait képezik, de amik a közjellemet, mint
437 34|            meggyőződésed, mondd el!” „De ne mondd el olyankor, mikor
438 34|              Hiszen itt van az új nő. De ez nem arra született, hogy
439 34|            vagyok sorsommal elégedve.~De a hang, a kifejezés megcáfolta
440 34|          jószág az a „praesentzmark”? De elég, ha tudja ő maga, hogy
441 34|               két társat buktatja el.~De ki is ez a Bauernhass gróf,
442 34|          foglalóba kapott barátságot; de mert nincsenek, s egész
443 34|              biz ez átnyergelés volt; de igen szépen ment végbe,
444 34|         percent kamatot kapsz érte.~– De ne ejts kétségbe, hát miért
445 34|            voltunk az engedélyesek.~– De hát kitől raboltuk mi ezt
446 34|         tökéletesen, se tökéletlenül; de az irónia oly vértezett
447 34|             országok kísérteteivel.~– De én mégis azt hiszem, hogy
448 35|         állapot boldogság volt ugyan, de szomorú boldogság; míg ez
449 35|               szerencsétlenség ugyan, de vidám szerencsétlenség.~
450 35|              neked «jobban tetszik».”~De hát honnan tudhatta azt
451 35|               tenger megharagudott.~(„De hát mármost mivel vagy te
452 35|              volt: a rozsda megfogta; de az még mindig „aerugo nobilis”;
453 35|            magyar kormánynak? Hekuba! De én voltam valami! Én voltam
454 35|               minden testszín nélkül, de aminek annál nagyobb élénkséget
455 35|            emlék ötlött föl ez arcon; de mégsem tudta kitalálni,
456 35|        eltávozott, elüldözte a klikk, de szerencséjére: mert Bécsben
457 36|             ami csak hatalmamban áll, de mind hiába. Azt mondja,
458 36|           akinek nemcsak az érintése, de a puszta látása is ideges
459 36|        tréfának veszed az én bajomat. De énnekem ez olyan komoly
460 36|         hozzájuk?~– Ő divatban van.~– De az anyja téged fel akart
461 36|              koromban nem voltam pap. De most sem vagyok az. A feleségemet
462 36|           azután Ince is bizonyítá.~– De úgy van, kisasszony!~– Nem
463 36|              meg: abban kételkedem.~– De én bizonyossá tehetem önt
464 36|             még ideje a menekülésnek, de mindannyiszor visszatette,
465 37|               bűnhődnöm?~– A bűn öné; de a bűnhődés az enyém. Ön
466 37|             Ez hibám volt. Elismerem. De viszont hivatkozhatom rá,
467 37|             nem lát bennünket senki!… De hát nincs-e senki e széles
468 37|      másképpen ítél, mint az emberek; de ha ön ily fájdalmas szavakkal
469 37|             erénye, akik nem hisznek. De hát azt hiszi ön, hogy ez
470 37|               tőlem: „Mi vagy te?!”~– De Hanna; önt a rajongás túlfeszítetté
471 37|        megbocsát-e nekem ezért az ég? de áldás özönlött fejemre mindannyiszor
472 37|       megnézhették már. Visszatértek. De nem nyújtották többé egymásnak
473 38|      kézszorítást megbántásnak vette?~De hisz ezt mind megjósolta
474 38|              pirrhuszi győzelem lesz. De hát csupán eszménykép-e
475 38|           tudom, mi a magas politika; de egy dolgot mégis tudok! –
476 38|             denevérszárnyaival.~– No, de jól van – folytatá a leány,
477 38|            arckifejezéssel elmondott, de suttogó szavak; kézszorítás,
478 38|     hallgatott e méla csábító hangra; de úgy tetszett neki, mintha
479 39|        értékűvé varázsolt át mindent, de ezúttal nem vághatta vissza
480 39|              mint amikor otthon lesz.~De bizony feltörte azt Ince,
481 39|          ilyen kriptát.~Emberi dolog, de nem emberséges, hogy valaki
482 39|            csak előérzete a pokolnak; de eldobatni egy nő által,
483 39|              is többé azonos elveket, de legközelebb olyan kérdés
484 40|              befektetve e kísérletbe.~De Ince megcsalta a leányt,
485 40|           ötvenezer forintjában volt, de Fatime azt hihette, hogy
486 40|             otthonosságot árultak el, de azon túl semmit. Fatime
487 40|             irányában mások előtt is, de hogy vajon több-e még a
488 40|               legyen a valóság felől; de a tényt be nem tudta volna
489 40|              írta maga azt a levelet.~De hát őrjöngés szállta-e meg
490 40|         elhagyja ugyan örökre Hannát, de Fatiméhez sem tér vissza
491 40|            mintha valakinek szólna.~– De várj! de várj! de várj! –
492 40|          valakinek szólna.~– De várj! de várj! de várj! – Ez volt
493 40|           szólna.~– De várj! de várj! de várj! – Ez volt a végszó. (
494 40|            uralkodni nemcsak másokon, de magán is.~Csak arra várt,
495 40|                Sul la, sul la labre…”~De nem folytathatta tovább,
496 40|            szépen otthon maradtak ma.~De bizony Belle Ange úr is
497 40|           sápítozék Caesarine.~– Hah; de milyen mulatság volt az!
498 40|          Ugyan mit? Valamit! Akármit!~De semmit sem lehet megtalálni.~–
499 40|   csillagkereszt képezi.~Ez valami.~– De hátha ezt csak most készítette
500 40|               Belle Ange úr.~– Lehet. De kinek?~– Hátha nekem készítette