Fejezet

 1 10|     puskával, én pedig megyek te rád a seregek Urának nevével.”~–
 2 14|          Vártalak. Szükségem van rád.~– Azt jól tudom.~– Nem
 3 14|         azokat a kincseket, amik rád vannak bízva! Nem arra hívott
 4 21|    többit könnyű kitalálni. Te a rád bízott szekeret mellékútra
 5 21|           De hát mi szerencse az rád nézve?~– Az igaz, hogy csak
 6 21|         kincstár egy része, mely rád volt bízva, hogy szállítsd
 7 22|       hogy milyen szükségem volt rád az életben. Hol kapok én
 8 28| grófnőnek.~– De eredj! Haragszom rád. Mért nem hoztad el magaddal
 9 32|          a többit. Házam kivétel rád nézve; itt honn vagy, s
10 32|         beszélj vele. Ő most már rád nézve egy szent, egy testvér,
11 34|     kockáztatsz semmit. Ellenben rád nézve az a biztató előny
12 34|         el te nyugodt lélekkel a rád eső nyereményt, s ne népesítsd
13 36|   Képzelem Hanna szemeit, amiket rád vetett!~– Dehogy képzeled!
14 39|       neki: „nézd: a távolban is rád gondoltam; viseld ez emléket
15 41|          ez az egyetlen gyógymód rád nézve a világon.~– Mondjad.~–
16 41|           Nagyon jól van. Kezdek rád ismerni megint. Nálad a
17 42|        szemeket vetsz rám, és én rád mosolygok. Volna bátorságod