Fejezet

 1 4 |  tekervényes, zökkenős út vezet odáig, melyen még akkor is kerékmarasztó
 2 6 |          A zápor folyvást verte odáig, öltönyéről csorgott a víz,
 3 10|         a nádast. Én elvezetlek odáig, s ha első álomban rajtuk
 4 11|       már gyönyörűség terem. De odáig rossz az út.~A hosszú arcvonalban
 5 18|        nyaktilóhoz. Én is tudom odáig a „Szózatot” énekelni, mint
 6 19| megértse a küzdelmet, melyen át odáig vergődött, ahol szerelmét
 7 20|      úgy hozta őt vállain egész odáig, ahol férje állt.~Ez határozott.~
 8 22|       naponkint.~– S hogy jutsz odáig? útiköltséged sincs.~– Beállok
 9 27|        A rendőrbiztos elkísérte odáig. Incének senki sem mondó,
10 29|  sarkantyús lábunkat letesszük, odáig van Magyarország. Nem akarja
11 33|   felfelé és lefelé.~Elvitte őt odáig, ahol belőle, a papbul férj
12 33|      egyet nem tudott meg tőle. Odáig nem hatolt el. Hogy mi volt
13 34|    múltra, vissza, vissza egész odáig, ahol a honvéd…~Megvan!~–
14 35|      kifejező meghajolást egész odáig megtartá, ameddig Áldorfai
15 40|       folytathatta tovább, mint odáig, hogy „Dolce baccio…”~Ott
16 42|       bevilágította egy részét, odáig vérveres tűzfényben úszott
17 43|    nekünk az otthon… Messze még odáig?… Még húsz mérföld a számítás