Fejezet

 1 5 |      álló szerzetes felé.~Ince lelkét magával ragadta e pillanat.
 2 5 |   valaha, az csak a test lesz: lelkét én jegyeztem el magamnak.
 3 6 | Egyetlen leányom, jó gyermekem lelkét.~– A lélek halhatatlan.~–
 4 6 |        ő, mi teher nyomja e nő lelkét, meggyónatlanul is.~– Ne
 5 6 |     ellentétes fény vakítja el lelkét ugyanazon magas csillagvilágban,
 6 20|       S egyszerre megtalálta a lelkét.~– Igen. Esküdtem istennek
 7 24|      az időre kíntól zaklatott lelkét a kitárt könyvbe, s amíg
 8 24| haladtával még szépülnek.~Ince lelkét egészen betölté ez a hivatás;
 9 28|        a gondolat lecsillapítá lelkét. Most már félelem nélkül
10 30|    ütközetben lehelte ki nemes lelkét a dühös kozákok dárdáitól
11 32|    tesz. Szublimálja egy férfi lelkét egy asszonyéban, s aztán
12 34|    kapott meg a feleségével: a lelkét.~Övé volt a szép test, oly
13 35|     mely egykor úgy elandalítá lelkét, mikor még nem is látta
14 41|     meg, hogy mennyire odaadta lelkét ennek a leánynak. Az egész
15 41|     ennek a leánynak. Az egész lelkét!~Képes volt étlen-szomjan
16 41|      Nem ilyennel bolondította lelkét az egész úton a felizgult
17 43|         Övé” miatt elvesztette lelkét, ez az „Enyim”, ki maga