Fejezet

 1 4 |      ki az elfogadó. – Nevem Sós Márton, semmi egyéb. Ha
 2 4 | ördög vagyok, papot viszek.)~Sós Mártont nem vitte rá igazmondó
 3 4 |   abbahagyta azt. De nem úgy Sós Márton. Ő benne megvolt
 4 4 | mondta, hogy inkább elhiszi.~Sós Márton pedig már benne volt
 5 4 | bizonnyal meg is fogja tenni Sós Mártonért, s azután ez a
 6 4 |     nagyszerű élc volt, hogy Sós Márton megállt, és kiegyenesedett
 7 4 | gyöngédség becsületére válik Sós Márton jó szívének, s kedvező
 8 4 |  többi.~Ince bámulva tekinte Sós Mártonra.~– Kit?~– No azt
 9 5 |   kezdődik a „non possumus”.~Sós Márton bátor és méltányos
10 5 |     úr?” – Ez meg félvállrul Sós Mártonhoz volt intézve.~
11 6 |     De hát engedi őt elmenni Sós Márton? … Nem akar itt maradni!~
12 6 | azért, mert a kegyév letelt: Sós Márton ott hagyta volna
13 6 |     méhesen keresztülmentek, Sós Márton kihozta a puskáját,
14 10|   már ezen is kezdé a szavát Sós Márton.) Hát ki tudja azt,
15 10|     malomig. Meglepjük őket.~Sós Márton ravaszul hunyorított
16 19|      virága elbódít.~Szegény Sós Márton rezidenciája még