Fejezet

 1 22|     okmányt; talán meggondolod magadat; talán rákényszerít a sors
 2 22|    foglaltasd rámába, s mulasd magadat rajta. S már most vegyünk
 3 32|    emberré, hogy drágán tartod magadat. Mindenki szeretne belőled
 4 32|   antik! Ennyire rabjává tenni magadat a becsületszónak! s ha mármost
 5 32| érdekelnének, sem azt, hogy te magadat oly kevésre becsülnéd, mintha
 6 32|      ellen a világon meg tudod magadat védelmezni, nekem csak az
 7 32|     magad. Te nagyon megcsalod magadat.~– Nem értelek.~– Majd mindjárt
 8 32|    magammal. Nemcsak te csalod magadat, hanem Hanna is – saját
 9 34|   önmagaddal, szakítsd kétfelé magadat: válaszd külön a honvédet
10 41|      hittem, hogy mulatod vele magadat, de nem azt, hogy beleszeretsz.~–
11 41|    hogy miként és kivel mulasd magadat, természetesen semmi hozzászólásom.
12 41|        elég arra, hogy elítéld magadat érte! amióta a német kormány
13 41|      Még nem kötötted le nekik magadat. Azt mondtad: jöjjenek később.
14 41|    tűköröd előtt, s körülnézed magadat. S azt fogod mondani: hisz
15 41|     mihelyt engem nem látsz, s magadat meglátod. Hanem hát jegyezd
16 42|        te megöltél engemet is, magadat is. Miért tetted ezt?”~S