Fejezet

 1 3 |     ihlete által, lelkesülve kiálta fel kórusban: Ámen.~Csak
 2 6 |     széléről, s elszörnyedve kiálta föl:~– Mit kérdezhet ön?
 3 12|    ahonnan a harcot nézte, s kiálta kétségbeesetten a beteghordároknak,
 4 12|   Távozzék ön e szekértől! – kiálta rá Ince.~Az a nő pedig egy
 5 16|    belőle enni!~– Micsoda! – kiálta megrettenve az úrnő; hanem
 6 16|     Leó felé.~– Asszonyom! – kiálta fel, rögtön haragra pirulva
 7 17|  fékezhetlen indulat dühével kiálta:~– Uram! Én nem árultam
 8 17|     erkélyre, s dörgő szóval kiálta le:~– Porkoláb! Padot ki!
 9 17|    Engem is oda értett ön? – kiálta mellére ütve.~– Nem. Önnek
10 21|   előtte.~– Héj, atyafiak! – kiálta Gideon tele torokkal.~–
11 30|     el a fiókodba, pajtás! – kiálta rá Sámsoni Lenci. – Mert
12 36| igazság.~– Hagyj el engem! – kiálta a zokogó leány kérlelő anyjára. –
13 36| elrántva Ince elől, szilajon kiálta:~– Eredj! Ne rágalmazz egy
14 40|  perc múlva dévaj kacagással kiálta fel ugyanazon női hang:~
15 41|    arrul a hölgyről – ekként kiálta Ince indulatosan.~– Valami
16 43|         Mi baj már megint? – kiálta rá erőteljes hangon.~A hang