Fejezet

  1 1 |               iparkodó mezei gazdát árul el magában. Kettőnek megint
  2 1 |               Incének leány? Akkor futna el, ha egy szép leány akadt
  3 1 |           Olvasott egy könyvet. Abba úgy el volt merülve, hogy se látott,
  4 1 |                   van erős jelleme attól el nem állni.~Hárman-négyen
  5 1 |                  előre: ezt nem hagyható el; megkísérté kínzóját nekivinni
  6 1 |               előre tartva, ő maga kezdé el a kapitulácionális chamade-ot
  7 1 |               Jertek hát ránk, és dűljön el itten, hogy mi fordulat
  8 2 |                 provinciálisai foglalták el azután, s két századon át
  9 2 |               arra nézve, ki hibát követ el, vagy a kényszernek arra
 10 2 |                  arra nézve, ki a zárdát el akarja hagyni.~Ennek a kolostornak
 11 3 |                 fehér barátok ifja-vénje el volt foglalva a körülfekvő
 12 3 |               rég elmúlt, hónapok teltek el utána. Azok közül, akik
 13 3 |                 zubbonyból.~– Nem lehet. El fogod arcodat ékteleníteni.~–
 14 3 |               cserebülyök hogy hantolnak el egy döglött vakondokot,
 15 3 |              álmodott étkek. Könnyű volt el nem csábulni. Csak fel kellett
 16 3 |             nevetett és azt mondá: hagyd el: hiszen pap. Engedd, hadd
 17 3 |                 Az egész vidéket ő látta el szentképekkel. Olcsón adta.
 18 3 |                  úgy dicsértem a képeit. El is csakliztam azt a városban
 19 3 |             mondta a megboldogult: hagyd el fiam, ne állj te az én mesterségembe,
 20 3 |         felgyógyúlt; arca nem éktelenült el; egy hét múlva csekély maradványai
 21 3 |             annál szélesebb látkör terül el körülem, bámulatos új országaival,
 22 3 |                  arckifejezéssel fordult el tőle.~A második tizenkét
 23 4 |            először is a csengettyű régen el volt repedve, másodszor
 24 4 |            hivatásuk. Nem is tagadhatnák el, ha akarnák sem, mert a
 25 4 |               tekinthetők.~Kis helységük el van dugva mély hegy-völgy
 26 4 |                   áldozik. Nem hallgatom el ugyanis, hogy az út, mely
 27 4 |                igazmondó lelke, hogy egy el nem követett jó tettel dicsekedjék.~–
 28 4 |              eladó leánya van, azt veszi el valaki, s aztán annál telepszik
 29 4 |              azután ez a nagy bökkenő is el lesz hárítva az útból.~E
 30 4 |                annak a virágátul vesztek el a méhek. – Azonban keresnők
 31 5 |           segedelem.~Hasztalan határozza el az „oecumeni concilium”,
 32 5 |                  az ő orra alatt kezdtek el ököllel mutogatni. Mire
 33 5 |             amivel azokat az asszonyokat el lehetett volna hallgattatni;
 34 5 |          gályarabságra? hogyan foglalták el templomaikat? minő furfanggal
 35 5 |               apátura, a hős Uross verte el egykor diadalmasan. S ha
 36 5 |               tulajdon műremeke. Incének el kellett azt fogadnia. Jó
 37 5 |                  Végre egy lövés dördült el. Ez üdvlövés volt a lévita
 38 5 |                lesz: lelkét én jegyeztem el magamnak. S ez nem vétek
 39 5 |                lefeküdt, nyugodtan mondá el az Ave Máriát a Madonna-kép
 40 6 |               gyakran asztalátul szólítá el. Egy roppant műbe kezdett
 41 6 |               pályadíjt Ince műve nyerte el a bírálók egyhangú ítélete
 42 6 |                 azt az ihlet varázsával. El tudta őt már feledni.~A
 43 6 |                   hogy a plebánus menjen el hozzá a végső vigaszt megadni,
 44 6 |                vándorbotját, és induljon el.~E fáradságos feladattal
 45 6 |                zivatar odakünn rémíté őt el: nem a küzdelmes út; nem
 46 6 |             mennydörgéstől. Ő nem fáradt el, és nem rettegett. Más teher
 47 6 |                  az árvának: mindenkitől el lesz hagyatva. Árvaság,
 48 6 |                  egy leánynak, aki szép? El kell vesznie majd vagy testileg,
 49 6 |             lehet őt megmentened. Döntsd el ezt a sziklát, ha tudod.
 50 6 |              inte leányának, hogy hagyja el a szobát. A gyónónak egyedül
 51 6 |          Erősítsd meg szívedet. És mondd el, mi vétekre vezetett buzgóságod.
 52 6 |              éltünk… és együtt kárhozunk el. Mert én nem gyónhatom meg
 53 6 |               lesz ujjai hegyén. Hagyjon el ön! Nem gyónhatok önnek.
 54 6 |                  kellene halnom, ha csak el kellene kárhoznom – hörgé
 55 6 |           fennhangon: leányom: mi ketten el vagyunk kárhozva! Ne halljam
 56 6 |                 kísértetektől. Távoztasd el tőlünk a gondolatokat, mik
 57 6 |                üdvösség: s arra az időre el kell hagynia eget és paradicsomot,
 58 6 |             lakban tölteni.~Minden előre el volt már készítve: a sír
 59 6 |         buzgalmát, s kérte, hogy fogadja el tőle a szertartás díjául
 60 6 |                 menni a faluból. Az utak el voltak pusztítva a tegnapi
 61 6 |                juthatás ígéretét rabolja el tőlünk, akkor sem szabad-e
 62 6 |                célt értek, nem kárhoznak el, hanem idvezülnek.~– Mire
 63 6 |       viszontlátásig”. De ott állt, amíg el nem takarta előle a távozót
 64 6 |                  ellentétes fény vakítja el lelkét ugyanazon magas csillagvilágban,
 65 6 |                  elnyújthat messzire, de el nem szakíthat soha, mely
 66 6 |            akármelyiket rontja le: az őt el fogja temetni.~Nem adott
 67 7 |                  a katonákat, s nem múlt el a tömjénfüstben; a templomba
 68 7 |            Palinay György püspökök esnek el a hős halállal, vérükkel
 69 7 |              fogadásra.~Mind, mind, mind el fognak menni.~Ahová Ugolin,
 70 7 |                Ez is szentség. Nem esünk el kegyelem nélkül. A csatatéri
 71 7 |             helyéből megmozdulni, míg az el nem tűnt előle, míg ez el
 72 7 |                el nem tűnt előle, míg ez el nem hangzott. Meg volt igézve
 73 7 |               hűséget; tied leszek, élve el nem hagylak, ha meghalok:
 74 8 |                 talárt, utoljára zengték el együtt a „Gloria in excelsis”-
 75 8 |                 forintodat őneki küldted el. – Te büszkesége voltál
 76 8 |                  az alvó szobákat, s úgy el tudott merengeni minden
 77 8 |           távozott, s rövid időn elérte, el is hagyta társai csapatját;
 78 9 |             huszárezredei pedig gondosan el voltak rekesztve Csehország
 79 9 |            magával.~Feneketlen sár fogta el az utat, az ágyúk megrekedtek,
 80 10|            undorodott ettől a beszédtől.~El akarta utasítani magátul
 81 10|                 maradt! Csak négy futott el! Még annak is utána megyünk.~
 82 10|                akkorára értem oda, mikor el volt égve minden. Az ellenségnek
 83 10|                  Csak négy kalamajkázott el a veres köpenyeggel.~Ince
 84 10|                   én megkísértem. Vezess el a malomig. Meglepjük őket.~
 85 10|         természetesnek találták, hogy ők el vannak most fogva. Egy öreg
 86 10|              háromszáz emberrel induljon el ön, amint megebédeltek,
 87 10|               Éjfélre odaérhet) és fogja el őket.~Áldorfai olyasmit
 88 10|                     Igen.”~Másnap reggel el volt fogva az ezerkétszáz
 89 10|       népfelkelés parancsnokával kezdett el alkudozni.~Ez azt kívánta
 90 10|              egész hadjáratban nem esett el száz ember.~Áldorfai Ince
 91 11|              öntudattalan.~Ince teljesen el volt zárva a külvilágtól,
 92 11|       támaszkodva.~Valami vakhír terjedt el a táborban, szájrul-szájra
 93 11|    szájrul-szájra adva. Azt híresztelték el, hogy az ellenfél már körülvette
 94 11|         főutcáján egy nagy torlasz állja el a bejáratot, kővel terhelt
 95 11|                   De azért nem vesztette el öntudatát: leszökött a torlaszról,
 96 11|           robbanás után mind a két küzdő el volt temetve a torlasz romjai
 97 11|          honvédek házrul házra foglalják el a falut: egészen az övék
 98 11|              zászlóalj visszavonul. És ő el van már temetve.~Lélegzetét
 99 11|                  gránátjai ott pattogtak el a sebesülteket szállítók
100 11|             ágyútekétől rémülve futottak el: a nap lenyugtán szuronyszegezve
101 12|                 de úgy, hogy az ellenség el ne tudjon bennünket fogni.
102 12|               sebesülteit nem hagyogatta el úton-útfélen, üldöző ellenfél
103 12|                 kórodája személyzetéről. El tudja titkolni érzelmeit.
104 12|             beszédes álmaiban sem árulta el magát, s a homlokát ápoló
105 12|                   Elöl, hátul, kétoldalt el volt állva a menekvők útja.~
106 12|            élelmiszer helyét ne foglalja el az, ami a maga lábán járhat,
107 12|               harcoló csőcselék maradjon el tőle.~Az idők rendkívülisége,
108 12|              várakozó alak sietve hagyja el az útféli gunyhót, s feléjük
109 12|           gyalogolást, mert már a lábaim el vannak fagyva.~– Adhatok
110 12|              gyöngéd erőszakkal tolva őt el helyéről. – Maga csak sértegetni
111 12|            bennünket ezért? Akkor ítélje el ön száz meg száz tiszttársát,
112 12|               atya talán csak nem árulta el a gyónás titkát Áldorfainak,
113 13|                  szűzi szerelem is.~S ha el talál a hős maga esni (olcsón
114 13|                becsületét is oda temetik el vele, s az ő sírkeresztjére
115 13|               észak felé már kétszeresen el van zárva az út; először
116 13|             kérte Serenát, hogy foglalja el ezt a fekhelyet. A leány
117 13|               lobogó tűzre. A parancsnok el van foglalva intézkedéseivel.~
118 13|               megfagy. Akkor aztán ők is el vannak veszve. De hát mit
119 13|                megnyíltak, s ő nem leste el, hogy mit fognak mondani?
120 13|              onnan.~Most tehát minden út el van zárva a menekülésre.~
121 13|                 és gondolkozott. Mi múlt el? mi következik?~Egy élet
122 13|                következik?~Egy élet múlt el: tele szenvedéssel, a sors
123 13|         holttestek tömege fölött kiáltja el a fönnmaradó vagy azt, hogy „
124 13|               van homályosítva. Ki hiszi el, hogy a hír nem igaz? Oda
125 13|     szégyenpiruláshoz, hát halaványuljon el örökre.~Két obony mákony
126 14|                 A lévita áhítattal mondá el reájuk az áldást: „Legyetek
127 14|                  lévita. – Nem végeztünk el mindent. Maradjatok még
128 14|                 mutatni az utat. Nyílása el van rejtve kőomladékok közé,
129 14|         ködoszlopban, a mi nyomainkat is el fogja takarni. Eredj. Siess.
130 14|                 elől. Öntestével takarta el kedvesét a szétpukkanó bomba
131 14|               imádott nő alakját takarta el saját testével: – a másik –
132 14|                  táborbul. Föld nyelte-e el az egész dandárt? egy egész
133 15|              Hanem a gyönyör nem némítja el a kegyeletet.~Ki mondhatná
134 15|              társak, jó pajtások hullnak el az ádáz viadalban; őt nem
135 15|            dzsidáktól; de egy vércseppje el nem hullt.~S ilyenkor fényes
136 16|                ez. Egy-egy ágyúteke vagy el nem sült rakéta néha eltévedt
137 16|                  egy magas fal választja el a királyi vadaskerttől.~
138 16|                 felé nem eresztenek, ott el van zárva a part. Vác felé
139 16|                     Olyan könnyű szívvel el tudsz innen menni.~– Az
140 16|          ananászfejű buzogányokkal látta el e csapatot, amiknek nagy
141 16|            Ugyanabban a harcban pusztult el Hatvani szabadcsapatja is,
142 16|             senki más.~Brandlerné ejtett el némi gyönge célzást egyenértékű
143 16|                  kezdő szavait szórogató el, miknek úgy látszik, hogy
144 16|                 vezér csak azért mesélné el kacagó cinizmussal örökös
145 17|             Gideon az úrnőhöz. – Vitesse el az asztalrul az edényeket.
146 17|                 szerelméért! Ne kövessen el gyilkosságot! Ha gyanúja
147 17|                 törvényszék elé, ítéljék el ottan, hogy vétkes-e?~–
148 17|                 hirtelen ijedten ereszté el a keresztvasat, s leszökkenve
149 17|                   pincelyuk nyelte volna el. Gideon és társnéja egyedül
150 17|                  mikor már ott voltak.~– El vagyok veszve! – hebegé
151 17|                 koldusok hangján kezdett el hozzá beszélni.~– Nagyságos
152 17|              Eszter”, úgy-e nem felejtik el kedves nénikém, kedves bácsikám?~
153 17|               mutatta, hogy merre tűntek el? A vértesek jó darabon üldözték
154 17|              folyosón végig.~– Fogadd te el őket! – súgó Brandlerné
155 17|        rimánkodék Leónak, hogy ne árulja el titkát.~– Amit egyszer ígértem:
156 17|            nemcsak megfogja, de egyúttal el is ítéli magát.~Ámde ennek
157 17|               ama hazaárulót rögtön fogd el!~Walter Leó a fékezhetlen
158 17|                     Uram! Én nem árultam el önt! S ön elárul engem!~–
159 17|                 polgárőrnagy, hogy fogja el ama hazaárulót ott!~E parancs
160 17|            nevetett. Hidegvérrel fordult el Gideontul, s azt mondá:~–
161 17|       hazaellenes járatban van, akkor én el fogom őt szállítani a főhadiszállásra:
162 17|                 én foglyom. Én fogtam őt el. Az én fennhatóságom alá
163 17|                 kapukőre, s onnan kezdte el haranguirozni a katonákat. „
164 18|                  soha igazságtalan ügyet el nem vállalt semmi jutalomért.~
165 18|                 őt letartóztatták, fogja el, s most azok álljanak a
166 18|              negyedrész milliót fogadjak el jutalmul azért, hogy egy
167 18|                  emberré lett. Önnek azt el kell fogadni. Én gyönyörűségemet
168 18|              csomó talált pénz, mely már el volt veszve, s melyet együtt
169 18|                elfogadja.~– S arra, hogy el ne fogadjam, csak egy; de
170 18|              mentve; ha végzem gazdagon: el vagyok ítélve. Az én lelkem
171 18|           holnapután egy egész millióért el fogom árulni a hazámat.~–
172 18|                van. Tehát ön nem fogadja el, s én adósa maradok önnek
173 18|              Arca lángolt.~– Nem fogadom el, uram. Hagyjon nekem békét.~–
174 18|                 Szegény leányként vettem el; útközben, futás közt, ágyúdörgésben
175 18|               akasztófa alul hoztak most el.~– Isten neki! – szólt nevetve
176 18|          sikerült elcsábítanom: már most el fogom csábítani a nejét.~
177 18|              nagy ügyetlenséget követtem el. Majd elmondom, hogy miből
178 18|                ellenséggel cimborálót. S el fogja hinni mindenki. Be
179 18|            kedvese a csatatéren vérezhet el. Ez dicsőség, ez gyönyör.
180 18|                 megmaradnak, nem vesznek el. Ezeké lesz a konvent, a
181 18|             vihart, e halálkereső életet el nem hagyhatjuk, míg csak
182 18|               soha egy órára se távozzam el tőle, míg a veszély tart.
183 18|                  tudom; együtt veszhetek el vele – s ez is öröm lesz. –
184 18|                   Mi lesz mibelőlünk, ha el találunk bukni?” Mi lesz
185 18|          ajkairól. Mind, mind azt mondta el, amit ő kigondolt.~– Leteszek
186 19|                    i zárda mellett vezet el. Amellett végig kell haladnia,
187 19|              éppen a kolostor előtt visz el.~Hogyan menjen el a kapu
188 19|             előtt visz el.~Hogyan menjen el a kapu előtt, melyen belül
189 19|                  vendéglőben szállásolta el magát.~Az egész úton azt
190 19|          megannyi hosszú regéket mondtak el a tegnap és a ma között
191 19|                  mindezt énértem hagytad el! Egy mennyországot cseréltél
192 19|                  mennyországot cseréltél el egy asszonyért!~És a férj
193 19|                minden tekintet ezt árulá el.~De Serena többet kívánt
194 19|              oldjatok fel vagy ítéljetek el engem. Csupán engem, mert
195 19|                is ismeri!)~– Az nem jöve el – magyarázó a bíró. – Az
196 19|                még színeiket sem hagyták el. A sír szépen be volt fonva
197 19|              Mondjátok meg neki, ti soha el nem múló kagylók; hogy itt
198 19|                szenvedése nem törülhetné el többé. Halld meg: és imádkozz
199 19|                 az ő kedvesére azért.~Ha el nem viszi őt erőszakkal
200 19|                  magja utálat, foglalták el a sok éven át mívelt földet,
201 19|            csiripelő verébsereg foglalta el, s a ház oldalán egypár
202 19|              titkát.~Először azon bámult el a kurátor, hogy tudta azt
203 19|               vagy halál volt a faluban, el is hozathatták onnan a papot:
204 19|                  mondok de ne szégyellje el magát miatta. Majd ha egyszer
205 19|                 át a kanászok elvezetik. El is helyeztetjük itten szépen.
206 19|                 az ezredességnek, jöjjön el hozzánk lévitának, megjavítjuk
207 19|             szegény boldogultját. Nálunk el lesz rejtve holtig.~Ince
208 20|                pirulni!”~Nem tántorodott el. Folytatta útját, amerre
209 20|    választóközönség egy szívvel-lélekkel el van határozva magát az elnököt
210 20|                jutalom. De kezem nem éri el azt, s homlokom nem viselheti.
211 20|                 küldötök. Ne cseréljetek el. Elvesztenétek vele egy
212 20|         ráruházott megbízást nem fogadta el… Okait elmondá: miért utasítja
213 20|                  elmondá: miért utasítja el azt?… Megértettük… Most
214 20|              elsápadt.~Mikor nagy sokára el tudták csendesíteni a vezetők
215 20|                 E népet megnyerted; soha el nem vesztheted többé. S
216 20|                  az ellen küzdeni többé. El kellett foglalnia a díszhelyet.
217 20|                  engedelmeskednek!~Ezzel el lett intézve a vitás kérdés,
218 20|            leánya, a díszhelyet foglalva el, s velük szemközt azon ősz
219 20|              most a másodhelyet foglalja el e két ember előtt.~Ince
220 21|                van; porfelleg nem árulja el messziről, merre futnak.~
221 21|                  szekeret találnak, mely el van akadva a degetben. A
222 21|               Hogyne ismerném. Én hoztam el ezeket a bányavárosokbul.
223 21|           ezekhez?~– Elmondom. Mikor már el volt határozva, hogy lerakjuk
224 21|               Nem ellenségtől vetted azt el. Főnöködtül, parancsnokodtul
225 21|                   parancsnokodtul hoztad el orozva, rábeszélt társak
226 21|                    Hogy a pestis ragadja el valamennyit! Mit gondolok
227 21|                 semmit, asszony nem vész el! Ezóta már fogott magának
228 21|              több száz embernél. De azok el vannak szánva itt meghalni.
229 21|            haubicok mind alant pattognak el.~Az üldöző egy tömör hadoszlopot
230 21|                  elég.~– Nekünk okvetlen el kell foglalnunk e kulcsot.
231 21|          hadvezér főbe löveti.~– S ha én el hagyom foglalni ezt a kulcsot,
232 21|               szemközt, és negyven ágyú. El kell önnek veszni.~– Vegyétek
233 22|                  az enyim, addig nem ejt el sem veszteség, sem csábítás.
234 22|              szült ábrándot temettek még el aztán. Neki egyik sem volt
235 22|                és a menny együtt veszett el. Az elbukott mit keressen
236 22|            Hogyan menekült meg? Hozott-e el valamit a félre térített
237 22|                   csak a lopottat vették el!~– Hát te mivel vagy különb
238 22|               koplalni; ha bűnt követtem el, kiállom a büntetést; ha
239 22|                 ha becsületem vesztettem el, kezdek egy új életet, s
240 22|                szón.~Azután hetek múltak el. A keserves vándorúton bujdosók
241 22|             keserves vándorúton bujdosók el voltak zárva a világtól.
242 22|               kivándorlást választották. El innen, ebből a nyavalyás
243 22|               Áldorfai Incét sem kerülte el.~Azon időkben az európai
244 22|               amint a harag elpárolgott, el is lett az feledve. Gideon
245 22|                  a mágneshatásával, mely el tudja magától taszítani
246 22|             válogatós, hogy kit fogadjon el magánál. Serena Sztambulban
247 22|                 lakomájáért sem cserélem el.~Az effendi dühösen hagyta
248 22|              Incének maga Vely bég hozta el a kész útlevelet, az illető
249 22|         kétlófarkas pasává. Nem fogadtad el. De azért tartsd magadnál
250 22|                   ha pedig nem: hát tedd el emlékül, foglaltasd rámába,
251 22|       hollandusok vagyunk.~– Igazad van. El fogok hozzá menni.~– Ne
252 23|              amint a menekültek többsége el fogja határozni, New Yorkba
253 23|      szeraszkiertől kaptam. Nesze fogadd el tőlem emlékül. Igazi talizmán
254 23|                   Ince nem tehette, hogy el ne fogadja ez emléket; ámbár
255 23|            becsületesség. A kaikdzsi ezt el is hallgathatta volna.~Azután
256 23|         büszkeség és szemérem pírja önté el e szókra.~– Én nem fogok
257 23|                 mikor egy asszony beszél el valamit! Hogy magyaráz annak
258 23|            férjén kívül! Most azt mondja el, milyen hős, milyen nemes,
259 23|             feljött, a másik kísértet is el volt űzve. Tudta, hogy mit
260 23|                ha például in contumaciam el van már ítélve. Akkor –
261 23|                 Akkor egy csónak zökkent el tőle, melyben egy hajóhadnagy
262 23|             megvédelmezni.~– Ezt végezze el a két kormány egymás között.~–
263 23|                     Jól van. Hanem ha az el nem végzi: akkor elvégezzük
264 23|                  Ezalatt másfél óra múlt el. Itt volt az ebéd ideje.
265 24|           kormánya pedig ingyen szállítá el őket. Hálaérzettel emlékezzünk
266 24|            menekülteket, hogy határozzák el: az Újvilág melyik részében
267 24|                  nagyon keresni kellett, el volt jól dugva. A keresőnek
268 24|                 rabszolga drága; önöktül el is szökik könnyen. Nem értenek
269 24|                 kínai. Még magyar is fér el ottan. A föld alatti kincs
270 24|              után szegény anyám tartotta el a családját; most én akarom
271 24|         halántékain lüktető erek árulták el, hogy mit szenved most.
272 24|                  A hosszú út célja végre el lett érve. Ott voltak az
273 24|              említett vízvezető húzódott el. E vízvezető az akkori aranyásás
274 24|            ültetményeit, s egész napokat el tudott azzal tölteni, hogy
275 24|                 gyártott kotyvaléka soha el nem felejtet; amitől annyiszor
276 24|             előtt egy tószt ne robbanjon el kengyelfutónak.~Ince honfitársai
277 24|               arcára, míg két könnycsepp el nem oltá sugaraikat; a nő
278 24|                   Az eredmény nem maradt el.~Egy unalmas téli napon (
279 24|              álmoknak, amik nem maradnak el az új ég csillagai alatt
280 24|                 felőle, s aznap nem ment el a kávéházba hírlapot olvasni.
281 24|    lapszerkesztőt, hogy férjét csábítsák el.)~– No. És te nem fogadod
282 24|                    No. És te nem fogadod el e megbízást? Az szép díj!~–
283 24|              feleség nem volna!~– Fogadd el – monda neki Serena. – Tehetünk
284 24|             tudta jól, hogy férje vágyik el innen. Hogy nincs öröme
285 24|                 már akkor többet hagyott el benne Ince – mint egy feleséget.~
286 24|              volt az az idő! Három napig el nem hagyja otthonát, s ha
287 24|                  betegséget mégis hozott el magával Európából, amiből
288 24|             futott, kit pólyában hagyott el. Akkor még csak egy szót
289 24|                  diadalmaskodva beszélte el a feleségének, ki mindannyiszor
290 24|           természetbúvár: szűz.~Így tölt el év év után; eljött az 1859-
291 24|                magyar légióhoz, nem ment el se „our special correspondentnek”,
292 25|                 keze a közös vándorbotot el nem ereszti.~Lajoska hat
293 25|                égaljat kell változtatni. El kell távolítani az asszonyt
294 25|               megint csodadolgok kezdtek el történni az Óvilágban.~Egy
295 25|         feleségét valami európai fürdőbe el nem viszi a tavasszal, majd
296 25|               levelet férjének.~– Nekünk el kell mennünk – haza.~Igaz,
297 25|               Európába, s ott temethesse el. Talán majd a dudai sírhalom
298 26|          nyomorúság sohasem kedvetleníté el; hajh! akkor ott volt mellette
299 26|                egy ifjú szép hölgy halad el egy pillanatra előtte, s
300 26|              bitorlóra. S dehogy árulnák el, hogy mi nyelven beszélnek;
301 26|                mondá neki, hogy foglalja el a jobb oldali ülést az ablaknál,
302 26|                oldalon a sziklafal zárja el azt. A jobb oldalon pedig
303 26|            átellenes ülést Ince foglalta el: ő is természetesen a szép
304 26|                  ház szinte repülve tűnt el az ablak előtt, annak a
305 26|                   Hát nem süllyedt volna el? A födélzeten egy hölgy
306 27|              vállához.~A hölgy nem alélt el, magánál volt, s most sem
307 27|            alácsúszhasson.~– Szakítsa ön el azt! – mondá a hozzászorított
308 27|                  Saját gyásza. Alig múlt el egy hónap azóta, hogy az
309 27|             sebnek vére a könny. Incének el kellett takarnia arcát,
310 27|             málháira vigyázzon, a máséit el ne tulajdonítsa; egy kis
311 27|                 is ily véletlenül veszté el a feleségét, a tengeren,
312 27|                 ehhez a bajhoz, intézzék el. E szó után lett hozzá köze.
313 27|           kiszámítással, s egy óra múlva el volt oltva a tűz, széthányva
314 27|                épen vagy összezúzva, ami el volt temetve.~Azt úrhölgy
315 27|        rendőrbiztos füle hallatára mondá el ekként.~A rendőrbiztos összekummta
316 28|               meg már Ince nem mondhatta el a hallgató gyerek miatt.
317 28|          leszedegette a kocsibúl s amint el akart mellette suhanni,
318 28|               Ohóhó, uram! Ne szaladjunk el olyan gyorsan. Nem olyan
319 28|                   Fájdalom-e az, mit így el lehet titkolni? Erő-e az,
320 28|                büszkén, gőgösen utasítja el magától a becsületes idegent,
321 28|                 bánatos arccal se árulja el azt a rettenetes balesetet,
322 28|                 Kérem! Kérem! Ne mondjon el mindent oly élethíven. Azt
323 28|                végighallgatni. Ne mondja el azt, hogyan fogta el Pesten
324 28|              mondja el azt, hogyan fogta el Pesten a császári seregek
325 28|                hogy áruló; hogy kobozták el portefeuille-ét benne levő
326 28|                  aki azt megmenté: vegye el tőlem. S mit felelt ő erre?
327 28|                 mondta (sohasem felejtem el): „Ha én ma elfogadnám a
328 28|              hogy egy jó tettet követtem el, holnap már elfogadnám a
329 28|             hajtsak végre!”, s nem vette el a vagyonom felét magának,
330 28|           Haragszom rád. Mért nem hoztad el magaddal Henriket? Minő
331 28|              haragszom érte, hogy Henrik el nem jött – szólt duzzogva
332 28|                 a vonatnak, azért késett el.~– Lirum, lórum! Ha a vonaton
333 28|           lapokat mindenképpen sikkassza el.~Vencel azt mondta, hogy
334 28|                   Ez az ember pusztuljon el rögtön a háztul! Szemem
335 28|                  nem érti, mivel követte el ezt a nagy bűnt?~Helene
336 28|               helyemet a Teyn-templomban el ne foglalnám, s Istennek
337 28|              asztalait albumok foglalták el művészi akvarellekből, fényképekből
338 28|                ugyanazon lapra helyezett el, ahol legközelebbi családtagjai
339 28|                ravatalaival nem temették el: élve tartják a múltak iránti
340 28|                 harmadik helyet foglalta el. Az eredeti olajfestmény
341 28|                 gyöngéd erőszakkal vonta el az erkélyről. Hanna ajkaiba
342 28|              lesz. Ön egy esztendő alatt el fogja azt a pénzt vesztegetni,
343 28|            nagyobb percentet nem fogadok el a törvényesnél.~– Azon majd
344 28|               még e prózai ügyet egészen el lehetett intézni. Ebédnél
345 28|                 ideig együtt? Hogy hozta el kis fiát magával a koporsóban?
346 29|                  már új alakok foglalták el mellette a kupéban az ülőhelyeket;
347 29|        polgártársaknak, hogy lefeküdtem, el vagyok rekedve, izzadok:
348 29|                  habár nem is azt mondta el, amit Sámsoni Lenci súgott
349 29|                még egy ember nem ereszté el a gallérját a markából.
350 30|           idehaza nagy embernek tartják. El nem tudta gondolni, hogy
351 30|            rostélyos sültet kereszteltek el róla. Meghítták keresztapának
352 30|                 felőle.~Ki terjeszthette el felőle, azt nem tudni; de
353 30|            forintot a határon, ki árulta el azt az osztrák rendőrségnek,
354 30|                  évesnél. Most vesztette el a nejét. Akad, aki a megszomorodott
355 30|              várnak.~– Neked most rögtön el kell menned Mike-Bogyóra,
356 30|         legszentebb hazafiúi kötelesség. El is ment Mike-Bogyóra, s
357 30|             kellett. Ince nem tagadhatta el, hogy ő volt a pártelnök
358 30|          fiókjába eltenni.~– De ne csukd el a fiókodba, pajtás! – kiálta
359 30|         mozgalomban sem fog részt venni. El is ájult. Azt mondják.~–
360 30|                  volt), aztán ott váljék el, ki az úr a háznál!~Sőt
361 31|                Még nincs meghalva, s már el van temetve.~Sajátszerű
362 31|             méltatlankodással utasította el magától ez ajánlatot.~No
363 31|                 hirdetménynek nem maradt el a kívánt sikere.~Először
364 31|              számítása. Olyan alap, mely el nem veszhet, s olyan nyeremény,
365 31|           örömhír, ami a színház udvarán el van terjedve: hogy Áldorfai
366 31|                   hogy próbául énekeljen el egy áriát Ince előtt Lammermoori
367 31|                 fájdalmas érzéssel tölté el az a mondat: Hiányzik önből
368 31|                következik! Szükségképpen el kell-e annak veszni, aki
369 31|                 szirének énekelnek, hogy el ne ragadják? Hát aki énekel,
370 31|                 lényt, akinek közellétét el nem tagadhatta.~– Te vagy
371 32|        visszaérkeztekor egyedül költötte el a hosszú asztalnál az Arany
372 32|                  kimentésére, amiért azt el nem vállalhatja.~Őexcellenciája,
373 32|          intézkedését, miszerint Incének el sem szabad innen menni,
374 32|                hadd lássam, nem lőtték-e el egyik kezét vagy lábát?
375 32|                  álmodta azt, s ő mondta el nekem.~Ince nem mert kérdezősködni
376 32|                 a feladathoz.~– Hanna is el fog jönni.~Ez egy kis változást
377 32|                 természet igazította azt el festői összhangzattá; s
378 32|                  hőse. Már most határozd el, hogy melyiket választod?
379 32|              lefolytán se tőled nem ment el innen levél, se hozzád nem
380 32|                hogy ismeretei közlésében el nem árulja kilétét, úgyhogy
381 32|                 asszonyok. Barátom, azok el vannak általad ragadtatva.~–
382 32|                neked, hogy mármost kezdj el hát sorba udvarolni valamennyinek.
383 32|                  monda:~– Én innen addig el nem mehetek, amíg az illető
384 32|                amit Leó személyesen vitt el hozzá.~Ince kedvetlenül
385 32|               Nem a politikai émely tilt el téged a hazatéréstől, kedves
386 32|             éjsarki felfedezésre viszlek el magammal. Nemcsak te csalod
387 32|             Grácban; még egy asszonyt is el lehet tartani. Azt azonban
388 32|               oly úrnői állást foglalnak el az életben, hogy azt sem
389 33|              szükség, hogy ez így dűljön el!~Hanna annyiszor elmondatta
390 33|               meg tőle. Odáig nem hatolt el. Hogy mi volt Ince akkor,
391 33|               egy-egy reménysugár árulja el, hogy a jövendőnek még vannak
392 33|                  hódítsa meg azt, aki őt el akarta venni. Mint kénytelen
393 33|          kifizetett) kétezer forintjukat el nem rakni a szekrénybe,
394 33|          elváljak a feleségemtől. Ezt is el kell venned. Tarthatsz két
395 34|          isis-lugas alatt nyugszik, járt el mindennap haza, s ott ült
396 34|             Serena egyetlen főzőedényben el tudott készíteni egész ebédet,
397 34|                 az üres papíros foglalja el.~Aztán néha egy-egy országgyűlési
398 34|             voltak jelen, s nem titkolta el afölötti megbotránkozását,
399 34|           makacsul felfogadta, hogy soha el nem készül. Varrt, és látszott
400 34|               egy arcvonással sem árulja el, hogy mi baja van?~Ince
401 34| minisztertanácsban kedvezően intéztetett el az engedélyokmány.~– Hanem
402 34|                   ne tedd!” „Ha az, amit el akarsz mondani, meggyőződésed,
403 34|            mondani, meggyőződésed, mondd el!” „De ne mondd el olyankor,
404 34|                  mondd el!” „De ne mondd el olyankor, mikor jutalmat
405 34|            jutalmat kínálnak érte; mondd el ingyen, és ha megvernek
406 34|           szükséges, hogy mondva legyen, el ne mondd, ha a világot ígérik
407 34|                  mindig, s azokat mélyen el tudja rejtegetni előle.~
408 34|                  volt, hogy nem indultam el mindjárt nagy szállást keresni
409 34|               Incére nézve, minek mondta el előre Hannának azt a kilátásba
410 34|                gondolsz? Hát fogadhatunk el mi ezen a mi szállásunkon
411 34|               hogy e consors se kövessen el valami olyan parasztkodást,
412 34|                másik két társat buktatja el.~De ki is ez a Bauernhass
413 34|                akar felállítani. Foglald el ezt az álláspontot. Innen
414 34|                 jól és biztosan helyezte el; hát csak tedd el te nyugodt
415 34|               helyezte el; hát csak tedd el te nyugodt lélekkel a rád
416 34|              kérlek: először is ne kezdj el belőle palotát építeni,
417 35|                  akkor őtet talán többet el sem fogadják semmi civilizált
418 35|             egyedül a feleségének mondta el, és kívüle embertől született
419 35|                 a gyöngéjét nem árulta ő el, csak Hanna előtt.~Ez a
420 35|         kariatidák a karzaton kezdenének el tour des maros-t csinálni,
421 35|                  tárgyában, s mindnyájan el vannak naivsága, egyszerűsége
422 35|                gyermekét soha egy percre el nem hagyja, s mindennap
423 35|         bámulatosabb fantáziával regélte el meseszerű élményeit; amikből
424 35|                egy hirtelen nem vállalta el senki, az egész operett
425 36|                hiába. Azt mondja, hogy ő el van kárhozva! Nem elég,
426 36|             aztán, ha tetszik, foglaljam el én.~– Majd elmúlik az. Hadd
427 36|              kipenitenciázni magát. Vidd el egyszer Mária Cellbe búcsúra,
428 36|              József-házasságban éljek.~– El ne mondd másnak, mert még
429 36|                hazugságot, amivel azután el lehessen ütni a dolgot.
430 36|               gyönge reménysugár vezette el őt másnap Belle Angeékhoz
431 36|              hanem aztán mindjárt megint el is tűnt. A quasi-márki úr
432 36|               maga véleményével:~– Vigye el a héja az önök keresztatyafiságát!
433 36|            nevelt hölgy, azt hiszi, hogy el fog kárhozni, ha még ezentúl
434 36|               hitvesi gyöngédséget fogad el. Ince azóta anachoretai
435 36|               egy hihetetlen adomát mond el nekem, s felelőssé teszi
436 36|               van is az igazság.~– Hagyj el engem! – kiálta a zokogó
437 36|              Pesten volt!~– Hüh! – kezde el ijedtében fütyülni Walter
438 36|                 átkozzon! Engem taposson el! Én tettem önt boldogtalanná!~
439 36|               boldogságodhoz, hogy kezdj el féltékeny lenni a – múltakra
440 37|               életleírásommal, s azokban el volt mondva őszintén, mi
441 37|             istent hiszünk. S ez választ el bennünket két külön világba.
442 37|             viszik. Én, csak én kárhozom el: az én hitem szerint! Változtassa
443 37|                    a társaságnak. – Soha el nem fogja ismerni a társaság
444 37|                   Hisz nem vettem én önt el, mint szökevény lelkész;
445 37|               feljáró kísértet csábított el engem! Miért kellett előttem
446 37|             közel, s azontúl sem hagyott el soha, amíg e nő velem volt.
447 37|         veszteség. Mit veszthetett volna el? Az életét. S az lett volna
448 38|               gróf neki consorsa. Társa! El sem válhat tőle; mert egy
449 38|            engedélyokmányon áll a nevük; el is van már készítve szövetségüknek
450 38|                 érdemei voltak rá, akkor el nem fogadta volna e kitüntetést.~
451 38|            Áldorfai Incét (mert az vette el önt), első gondolatom az
452 38|             imádságom? No, ne hallgasson el. Ne forduljon félre! Feleljen
453 38|                gyónok és vallok. Ítéljen el. Azt hittem, hogy elcsillapítottam
454 38|               tudok! – Ugyan: nem mondta el önnek Hanna grófnő, hogy
455 38|                  nem az övé!” Nem mondta el azt önnek Hanna grófnő,
456 38|             emelni.~– Menjen ön! Hagyjon el örökre! Ne lássam többé
457 39|                 ugyanaz a leány akkor is el tudja ezt az ellentétes
458 39|               tulajdonosnője.~Nem árulta el meglepetését a házmester
459 39|             karjait. Még ezt sem fogadja el!~Nem kell neki egy ajándékba
460 39|              hajdankori eszménykép, amíg el nem temetik, addig nem halott.~
461 39|              hogy férje érte menjen. Aki el nem utazik onnan egyedül,
462 39|             előtt oly felüdülten hagyott el, az most ragyogni fog az
463 39|            egyedül!~Ezzel a szóval aztán el voltak egymásra nézve veszve
464 39|              engem megtalálni. Felejtsen el örökre, mint ahogy én el
465 39|                 el örökre, mint ahogy én el tudtam önt felejteni. Mint
466 39|                  kegyetlenséget követhet el velem, ha azon köröket felkeresi,
467 39|             irtózattal és undorral tölti el lelkemet. Amely órában valakinek –
468 40|               világrész létezése még jól el volt titkolva.~Ince látogatásai
469 40|          családias otthonosságot árultak el, de azon túl semmit. Fatime
470 40|               szerinti időben távozhatik el. Az ajtón ércbetűkkel pompáz
471 40|           szívesek voltak. A panaszt jól el tudják titkolni ottan a
472 40|                még egy leheletet sem tűr el hitvesi hűségén, ami arra
473 40|               meg lesz sértve, a kitörés el nem maradhat utána.~Egy
474 40|                nemcsak Hanna grófnő vész el, hanem egyúttal Fatime is!
475 40|               napon Ince reggeltől estig el lesz foglalva. Akkor elhívatta
476 40|             azután majd számára készítse el a párját.~Mikor az készen
477 40|           Incének ezen a napon csakugyan el kellett utaznia Bécsbe.
478 40|                 út.~Észrevétlenül jutott el a lépcsőig. A lépcsőkanyarulatnál
479 40|                  járt. Betörést követett el! Nem igaz, hogy az indulat
480 40|               posztóval, hogy a lépteket el ne árulják. Végre egy kis
481 40|              venni.~Ince nem is titkolta el afeletti csodálkozását,
482 40|              maga ültette fel a vagonba. El is búcsúztak nagy időre,
483 41|                  kabátja szárnyára, hogy el ne szökhessék hazulról.~
484 41|                sorok is kuszáltan tértek el egymástól.~Uram!~Azok után,
485 41|                   mert csak így válhatok el öntül, enmegaláztatásom
486 41|                legelső bérkocsit ragadta el, s vágtatott vele * utcába.~
487 41|                     Hát ön nem határozta el magát azóta valami nagyszerű
488 41|                 magára.~– Óh, nem fognak el engem a németek.~– Nem is
489 41|                  nem olyan arc, amelynek el lehet veszni a sok között.
490 41|             valami rossz tréfát követett el vele, vagy pedig maga is
491 41|              inkább spanyol vért árulnak el benne.~Egyik sem ő.~Áldorfay
492 41|         sörényébe kapaszkodhatott, többé el nem ereszti, hátára szökik,
493 41|               felébredés, mert nem vitte el magával az álmokat. Ott
494 41|                 kitalálja az ellenfelet.~El is vesztette volna.~Semmi
495 41|                tér.~Ő előre látta ezt, s el volt határozva Incét képviselni
496 41|                az ember első feleségemet el akarta csábítani, s török
497 41|               kellett támaszkodnia, hogy el ne essék.~Olyanfajta nőkért,
498 41|                 hogy mit tégy vele? Hívd el magadhoz a hotel Munschba,
499 41|                 jól ittatok, akkor mondd el neki ezt a tósztot: „Öcsém,
500 41|          összekötött renoméja. Ne feledd el, hogy mi consorsok vagyunk,