Fejezet

 1 2 |         feketéllő bajusz, a merész szemek tanúskodnak róla, hogy ez
 2 3 |        élet, az ifjúdad arc, az ép szemek?~Ezt kérdezte ő számtalanszor
 3 24|      nyugalmával állta ki a ránéző szemek tekintetét.~Lett erre aztán
 4 26|         őzszőke szakáll, nagy, kék szemek, erős vonások, s megszólalás
 5 26|             És azok a sötét fekete szemek is oda bámultak rá. Csak
 6 26|       esett a fény. Az idegen szép szemek fénye. A kripta nem tűri
 7 32|            szemöldök, mélázó, okos szemek, komoly, szép metszésű száj:
 8 34|      előkelő nyugalom, s ha vannak szemek, amelyek beszélnek, úgy
 9 36| könnycseppek alól kitört a ragyogó szemek mosolysugára…~      ~Mikor
10 39|            vonások, ezek a beesett szemek mind őróla beszélnek.~–
11 39| alakították át azok a bűbájos szép szemek!~– Csak hajts egyenesen!~
12 40|     egészen elrejtve tart hivatlan szemek előtt.~Ehhez a két ajtóhoz
13 41| kifejezésteljes homlok, a villámló szemek, a sűrű körszakáll, a telt
14 42|    ránézőnek vére keresztülfagy. A szemek szivárványának feketéje
15 42|           hogy a lélek nincs már a szemek mögött. Az eltűnt, megvált;