Fejezet

 1 29| orrodat.)~– Én vagyok Sámsoni Lenci, őrnagy, hajdani bajtársad,
 2 29|       hogy ilyen lett belőle.~Lenci bácsi ezt olyan humorral
 3 29|  meghótt – felelt rá komolyan Lenci. – De csak ne lett volna
 4 29|       mondta el, amit Sámsoni Lenci súgott volna neki (pedig
 5 30|        a legelső volt Sámsoni Lenci, aki üdvözletére sietett.~
 6 30|       nemzeti komité.~Sámsoni Lenci maga nem volt képviselő,
 7 30|  kezdett; hanem aztán Sámsoni Lenci annyira komolyan fogta,
 8 30|       cimborám – mond Sámsoni Lenci –, ezt nekünk kettőnknek
 9 30|     primipilus társa, Sámsoni Lenci elvállalta magára.~Kénytelen
10 30|  múlva betoppan hozzá Sámsoni Lenci, s minden bevezetés nélkül
11 30|   pajtás! – kiálta rá Sámsoni Lenci. – Mert arra nekem van szükségem!~–
12 30|   ülnek sokan, köztük Sámsoni Lenci, Csángó Náci és Ordasy Micu.
13 30|    Dávid – szólt bele Sámsoni Lenci. – Elkártyázta azt a „barát”
14 32|    most még az is, ha Sámsoni Lenci beütné a kalapját, s azt
15 32| ellenlábasa is akadt: Sámsoni Lenci, s annak a pártja szavazást