Fejezet

 1 11|       abban a percben érte Ince homlokát, amelyben az övé ennek a
 2 12|        sem árulta el magát, s a homlokát ápoló gyöngéd kezet sohasem
 3 14|        a véghetetlen kincset, s homlokát megcsókolva, rebegé:~– Nőm…
 4 17|      mind a két kezével verni a homlokát, s aztán fejét a padlóhoz,
 5 18|       csókolja meg a gonosztevő homlokát: hadd javítsa meg az életét.~–
 6 19|         ama könyvre terjesztve, homlokát lehajtani rá, és zokogni
 7 20|       onnan, s az elpártolt fiú homlokát koszorúzta fel vele.~Ince
 8 24|         a gyilkos ütközetekből: homlokát simogatta, míg fölébredt.~
 9 25|     megcsókolta Serena ajkát és homlokát az elváláskor. Azután eszébe
10 28|       És azzal megcsókolá Leója homlokát.~– De nemcsak az életemet –
11 28| bocsánatot kért férjétől, annak homlokát érintve csókjával; aztán
12 30|            Csókolja meg tehát a homlokát – szólt Caesarine –, hiszen
13 38|         van – folytatá a leány, homlokát megdörzsölve két kezével. –
14 43|        a jó öreg; megcsókolta a homlokát, és letérdelt ágya fejénél,
15 43|     ökleivel hadonázott, néha a homlokát ütötte.~Leó bátran nyitott