Fejezet

  1 1 |             ne vállalkozott volna rá? Én is. Más is.~Pedig hát se
  2 1 |              Pilátus!~– No hát legyek én Pilátus – szólt Ince, kalapját
  3 3 |        féldelíriumban beszélt.~– Ejh, én nem vagyok neked testvér;
  4 3 |           volt közös: Éva asszony. Az én apám nem volt Ádám, hanem
  5 3 |            nagyapádat, agyoncsapta az én nagyapám, Káin. És azután
  6 3 |          találhat, hogy megeszem őtet én! Én nekem rossz gondolataim
  7 3 |                hogy megeszem őtet én! Én nekem rossz gondolataim
  8 3 |                Arra gondolok, hogy ha én ép testtel, arccal kelek
  9 3 |               osztályához közelíteni, én akkor egyedül sétálgatok
 10 3 |       szagműszer allotriophagiája; de én tudom, hogy ez a philtra.
 11 3 |      szörnyeteget. Száműzzetek innen! Én elrontok másokat is. Szisztéma
 12 3 |               alfabetet képeznek? Ezt én találtam ki. Tanuld meg
 13 3 |               volt már szurkálódni)~– Én ismertem a te apádat. Szentképfestő
 14 3 |          hagyd el fiam, ne állj te az én mesterségembe, tanulj inkább
 15 3 |            ezekkel a képekkel, amiket én festek; az könnyebb munka,
 16 3 |          alkotó erejét, a növények az én barátaim, s a bennök rejlő
 17 3 |            tudomány él tovább, melyet én szereztem nekik: apáiktól
 18 3 |               emberi kedélyek világa. Én osztom nekik az áldást örömeikhez,
 19 3 |           nekik az áldást örömeikhez, én osztom a vigaszt szomorúságaikban;
 20 3 |             vigaszt szomorúságaikban; én fogadom őket a bölcsőiknél,
 21 3 |           fogadom őket a bölcsőiknél, én kísérem a sírig; én segítem
 22 3 |      bölcsőiknél, én kísérem a sírig; én segítem felállni az elbukottakat,
 23 3 |             felállni az elbukottakat, én térítem meg a vétkezőt;
 24 3 |               térítem meg a vétkezőt; én állok az egész nép előtt,
 25 3 |            meg neked is a Mindenható: én édes testvérem, hogy tudjad,
 26 4 |       felebarátom leszállana itten, s én aztán elvezetném itt a szép
 27 4 |        szállna le; mivelhogy olyan az én népem szent Dávidként, mint
 28 4 |          tettel dicsekedjék.~– Nem az én cselekedetem az, hanem a
 29 4 |                 Az az elődöm özvegye. Én még új ember vagyok itten.~
 30 4 |          karalábéja terem, az is fás. Én tudom, mert nekem főznek
 31 4 |               micsoda fából van ez az én botom? De csak vessen hozzá.
 32 4 |           nagy bibéje. Tetszik tudni: én fanatikus nem vagyok. Én
 33 4 |              én fanatikus nem vagyok. Én semmi más vallásbelit nem
 34 4 |             vallásbelit nem gyűlölök. Én soha a pápista diákokkal
 35 4 |           Dudánál tovább jutni. Ez az én népem pedig kegyetlenül
 36 4 |               válogatta ki a számára. Én pedig három dolgot nem szeretek:
 37 4 |                Íme felebarátom: ez az én kastélyom. Mint Horatius
 38 4 |              mestergerenda nem ragyog én házamban.)~Az igaz, hogy
 39 4 |        lövöldözni és mosdani.~– Ez az én rezidenciám – szólt büszkén
 40 4 |               is rajta, ha szép lesz. Én álmélkodva kérdezém, hogy
 41 4 |                adj feloldást nekem az én bűneimből! – A boldogtalan:
 42 5 |              vályogot az apátság. Itt én parancsolok!~S a kurátor
 43 5 |           haragszom! Dehogy haragszom én, szegény kis gyerekecskére.
 44 5 |      fejkötőcskéje sincsen. Otthon az én kedveskémé a fiókban. Mindjárt
 45 5 |             vagyunk az okai: anyám és én. Önök sokat szenvedtek amiatt,
 46 5 |              sors idehozott. Anyám és én sok fájdalmat okoztunk önöknek:
 47 5 |             cirógatni Ince tógáját.~– Én a hitbuzgalmat tisztelem –
 48 5 |               kiköplek szájamból.” És én nem jöttem önökhöz ez istenes
 49 5 |        karhatalommal hátam mögött; de én nem akarom, hogy önök utánam
 50 5 |     bátorságával – monda az özvegy. – Én nem mertem volna ezt tenni.
 51 5 |         akinek szabad minden gyönyör. Én a szellem gyönyöreit bírom,
 52 5 |               bírom, más a testét. Az én gyönyöröm örökké tartó,
 53 5 |              hosszú bánattal viselős. Én is szerethetek, mindent
 54 5 |              csak a test lesz: lelkét én jegyeztem el magamnak. S
 55 6 |         kiáltá.~– Ah! önt küldék ide? Én mást vártam.~– Édes leányom –
 56 6 |              szándékból eredtek.~– Az én vétkemnek nincs neve.~–
 57 6 |               neve.~– Névtelen bűn?~– Én megöltem egy lelket. Egyetlen
 58 6 |     halhatatlan.~– Az övé már halott. Én öltem meg azt.~– Hogyan?
 59 6 |             együtt kárhozunk el. Mert én nem gyónhatom meg bűnömet
 60 6 |         kegyelem Istennél: egyedül az én számomra nincsen…~Ince sejtelme
 61 6 |           addig. Félek a haláltól. Az én sírom feneke nincs rózsákkal
 62 6 |         ágyazva, mint Máriáé volt: az én sírom feneke a pokol! (A
 63 6 |        bocsássa őt ravatalomhoz; mert én felülök fektemből koporsómban,
 64 6 |            Búcsúzva vagy búcsútlanul: Én sírni nem fogok, de érezek –
 65 7 |             talár.~(Mondtad uram: „Az én országom nem a földről való!”,
 66 7 |            Így kellett annak jönni.~– Én is velük fogok menni – mondá
 67 7 |      megfújták, hogy kardot kössön?~– Én voltam az. Plutark tanított
 68 7 |            nélkül, kegyelem nélkül?~– Én mondtam azt, én tettem ezt.
 69 7 |             nélkül?~– Én mondtam azt, én tettem ezt. Erényt tanítok:
 70 8 |           játszani nem állok be. Hogy én a lomtárból előcepelt rozsdás
 71 8 |              vagyok már elég gyermek. Én Alvinczy puskáját nem cepelem,
 72 8 |             dicsekedhessem vele, hogy én is ott voltam a hírhedett
 73 8 |            ahol egy társad parancsol. Én kielégítem büszkeségedet.
 74 8 |        szóltál, atyám. Adass paripát. Én megyek, és keresek magamnak
 75 10|              levetetted a skapulárét, én akkor veszem fel a barátkámzsát.
 76 10|          dáridónál táncoltunk. Azután én megtartottam a ruháját magamnak,
 77 10|       Dáviddal a Góliátnak: „Te jössz én ellenem dárdával, puskával,
 78 10|           ellenem dárdával, puskával, én pedig megyek te rád a seregek
 79 10|               annyit sem ér már ez az én életem, mint Jób pátriárka
 80 10|        tréfálsz. Mondok egyet. Van az én híveim között ötven olyan
 81 10|          okvetlenül határőrök vannak. Én ismerem ennek a tájnak minden
 82 10|            Éjjel is bejárom a nádast. Én elvezetlek odáig, s ha első
 83 10|            Ince undorodott tőle.~– Az én küldetésem nem mészárlás.~–
 84 10|          Isten. De az meg nem mondja. Én már csak akkorára értem
 85 10|                Amit az imént mondtál: én megkísértem. Vezess el a
 86 10|              Csak addig várj, amíg az én szénégetőimet idehívom,
 87 10|           nekem nem bosszúállás kell. Én élve akarom őket elfogni.~–
 88 10|             Mind azt kiáltotta, hogy „én is”!~– Valamennyi nem jöhet.
 89 10|             szolgált, ugyebár?~– Nem. Én szerzetes vagyok.~A kapitány
 90 10|        dicséretre méltó, ami sikerül. Én önt megjutalmazom: kinevezem
 91 11|           fejét előlük.~– Hát ezek az én testvéreim? – mondta magában
 92 11|              uram perlőimmel! Harcolj én ellenségeimmel. Te paizsodat
 93 11|            Aztán folytatá az éneket: „Én segedelmemre állj elő!” –
 94 12|           elváltunk, miként te is; de én azért felismertelek. Én
 95 12|               én azért felismertelek. Én vagyok Stomfai Gideon, hajdani
 96 12|             rajta. Más hivatalom van. Én szekérre akarok ülni. Lábbeteg
 97 12|              nem is ő parancsol; mert én mint a kormány által kinevezett
 98 12|              felelt.~– Furcsa! Hát az én asszonyom.~Ince összeráncolta
 99 13|             adomázást.~– Felebarátom. Én elhagylak. Kémeid mind gyámoltalan
100 13|           Lehetetlen, hogy csalódjam. Én is elmegyek egérutat keresni
101 13|              is halnak bizonyosan, ha én meg nem találom azt, amit
102 13|              De hát mit is védelmezek én ezen az én életemen, mit
103 13|              is védelmezek én ezen az én életemen, mit védek az ő
104 13|                mi nekem ők? mi vagyok én magam magamnak? Semmi, semmi,
105 13|           jobbak és boldogabbak, mint én!”~Ince egyedül maradt a
106 14|       sietséggel.~– Elébb halld, amit én mondok neked – szólt Ince.~–
107 14|              neked – szólt Ince.~– Az én dolgom legfontosabb.~– De
108 14|        protestáns lelkész arról, hogy én mai napon előtted megjelenve,
109 14|     cselekszem. Van egy kincs, ami az én üdvömnél drágább és magasztosabb.
110 14|            meg tudod azt őrizni, mint én: saját kincsed lévén benne;
111 15|         magától, álom volt-e az, hogy én ezt megszokhatóm?~Amint
112 16|           fogja, s ez nem tartozik az én legszenvedélyesebb mulatságaim
113 16|           szálláson laktam Petőfivel. Én hamarább készen voltam,
114 16|        legjobban. Megfogadtam a szót, én elsiettem, s Petőfi nem
115 16|      előrefeszítve, bemutatta magát.~„Én vagyok Robespierre, a második:
116 16|               ország tulajdona. Azért én most az elejtett vadat a
117 16|           vagyunk most az ország! Itt én parancsolok!~– Jól van,
118 16|          utóbbi azt felelte rá, hogy „én nem szoktam!”~A csapat plebejus
119 16|           első pohár után.~– Barátim. Én ezt a bankárt ismerem Pestről.
120 16|           ferblizni; bízzátok őt rám: én megfejem.~A szép hölgy a
121 16| rosztopcsinhoz nyúlt.~– Ezt a bankárt én is ismerem. Bízzátok őt
122 16|             ismerem. Bízzátok őt rám: én megkoppasztom.~Csalfán nevetett
123 16|       lemaradt a talpa s így szólt:~– Én ezt a bankárt nem ismerem,
124 16|          ismerem, de bízzátok őt rám: én felakasztatom!~Félbe kellett
125 16| megjutalmazásrul.~Stomfai Gideon (már én nem bánom, ha felakasztat
126 16|               hegyével. – A szökésben én nagy mesternő vagyok.~S
127 16|         pohara volt.~– Mi az ördög?~– Én önt felakasztatom.~– Hahaha!~ ~
128 17|          fogunk tartani.~(– Hohó! Még én nem kaptam chartreuse-t! –
129 17|            összecsapta a kezeit.~– Az én öcsém, Leó?~– Igenis. Walter
130 17|          hazaáruló célokra magával.~– Én mondtam azt, uram? – szólt
131 17|             komoly dolog. Ön bűnös. S én bírája vagyok. Ön szökni
132 17|            vagyok. Ön szökni akart, s én utolértem.~– Én pedig nevetni
133 17|              akart, s én utolértem.~– Én pedig nevetni fogok az ön
134 17|            kürazir! Kétszázan vannak! Én futok!~Könnyű neki. Csak
135 17|               s azzal azt mondhatja: „Én senki sem vagyok!” és szaladhat
136 17|              mint a viasz.~– Még nem: én megszabadítalak – suttogó
137 17|             most is odavagyok bele.~– Én vagyok a hibás egyedül –
138 17|              amik legyenek eltemetve! Én vagyok egyedül a bűnös!~
139 17|        ruhákat. Valami cselédöltönyt. Én átalakítom őt ismerhetlenné.
140 17|              nekünk. Az ő neve Böske, én pedig unokahúga vagyok „
141 17|   kémszemlészetekre, mint a mai volt. Én a kémszemlészcsapat vezetője
142 17|              hangja.~– Polgár-őrnagy! Én neked parancsolom, hogy
143 17|               dühével kiálta:~– Uram! Én nem árultam el önt! S ön
144 17|       hazaellenes járatban van, akkor én el fogom őt szállítani a
145 17|        felmentenek. Ezen ember itt az én foglyom. Én fogtam őt el.
146 17|              ember itt az én foglyom. Én fogtam őt el. Az én fennhatóságom
147 17|          foglyom. Én fogtam őt el. Az én fennhatóságom alá tartozik.
148 17|        fennhatóságom alá tartozik. Az én fegyvertényem. Követelem
149 17|                ordíta Caesarine-ra.~– Én azt a kútba dobtam.~– Hol
150 17|              térdeplő nő feje fölé.~– Én neked megbocsátok!~Incének
151 18|             teljesítette. Igaz. Hanem én is kötelességemet teljesítem.
152 18|             halálos szorongattatásban én azt a fogadást tettem, hogy
153 18|           valahogy megszabadít: azzal én megmentett vagyonomat megosztom;
154 18|        fogadás áll egymással szemben. Én szerzetes voltam, s akkor
155 18|             szerzetes voltam, s akkor én is fogadást tettem, hogy
156 18|      fogadalmat megtartom.~– Uram. Az én ajánlatom nem tréfa. E tárcában
157 18|      félmillió! S ön azt akarja, hogy én egy negyedrész milliót fogadjak
158 18|           önmagam előtt!~– Nem, uram. Én visszaszerzem a megfelezett
159 18|            Önnek azt el kell fogadni. Én gyönyörűségemet találom
160 18|              jutalmaz meg érte senki, én áldozok érte mindent: véremet,
161 18|         sorsomat. E büszke öntudat az én védelmem az előtt a soha
162 18|           szűnik meg fölöttem ítélni. Én elhagytam a lelkészi pályát
163 18|        gazdagon: el vagyok ítélve. Az én lelkem önérzete az én millióm.
164 18|              Az én lelkem önérzete az én millióm. Azt én az önével
165 18|           önérzete az én millióm. Azt én az önével fel nem cserélem.
166 18|              önével fel nem cserélem. Én ismerem az ördögöt: eleget
167 18|          magamat is. Ember vagyok. Ha én ma elfogadok egy negyedmilliót
168 18|            Tehát ön nem fogadja el, s én adósa maradok önnek a visszautasított
169 18|              értem.~– Sokat nem lehet én rajtam megérteni. Azonban
170 18|             rajtam megérteni. Azonban én nem akarom, hogy ön engem
171 18|              s félistenek voltunk. Ha én majdan egyszer nőmmel összetalálkozom,
172 18|               könyöke foltos.~– Akkor én kezdek önöktől félni!~–
173 18|               úton ilyen beszédekkel. Én szeretnék egészen félni.~
174 18|       ravaszkodással mosolygott.~– És én mégis meg fogom tudni őt
175 18|               ember szívének nyitját. Én azt hittem, ez a mi barátunk
176 18|           kezdetnek– mondta Leó. – De én még tovább akarok menni.
177 18|            van az elszöktetésre, mert én férjével együtt akarom elszöktetni.~
178 18|             Nem akarják elhinni, hogy én komolyan beszélek. Engedje
179 18|             elveszni, mint a mostani. Én most csupa prózai száraz
180 18|          fogok önöknek mondani. Mikor én az ön férjének ezelőtt pár
181 18|            hallgassa meg ön azt, amit én csábításnak neveztem. Nincs
182 18|            Párizsba. A többi aztán az én gondom lesz. Most már nem
183 18|           magát. Ilyen embert keresek én régóta, meg egy ilyen asszonyt
184 18|         asszonyt hozzá. Ez nem fog az én pénzemnek csatornát nyitni
185 18|           pontosság. A vállalkozás az én feladatom, az ügyvezetés
186 18|                Az ő babérkoszorúja az én menyasszonyi mirtuszkoszorúmmal
187 18|            helyéről, hanem arra, hogy én is odamenjek ezentúl, és
188 18|             Hátha a legnagyobb bajban én tudom őt megszabadítani?
189 18|            elveszni, merjetek győzni! Én nő vagyok, és hitvestárs.
190 18|             nő vagyok, és hitvestárs. Én inkább akarom férjemet megsiratni,
191 18|               hogy kikerüljenek. – És én hiszek zászlónk győzelmében.
192 18|               Vihetnek a nyaktilóhoz. Én is tudom odáig a „Szózatot”
193 18|             Amit úgy óhajtasz, s amit én megígérhetek, de meg nem
194 18|              és légy üdvözülve.~– Óh, én szerelmem, elviszlek oda! –
195 18|             mezejéről eltávolítsanak. Én tudtam ezt, s eddig elutasítám
196 18|                  Milyen koldus vagyok én ez emberekhez képest – monda
197 19|           hogy felszentelt lovagodat, én, nyomorult halandó lélek,
198 19|  szótlanságban e mély értelem volt:~– Én titeket feloldalak… Téged,
199 19|              hallja meg gondolatomat: én nyertem vele!~      ~Csak
200 19|          átkötözve galanddal.~– Ez az én örökségem – szólt szelíden
201 19|               paradicsomban.~– Uram s én istenem!~Ince átadta a kurátornak
202 19|           fehér-fekete palástjában, s én meg nem akartam beereszteni
203 19|   tiszteletesnének is kezet csókoltam én!~– Az önnek lelkésznője
204 19|       utoljára is mink maradunk alul. Én már nem megyek többet honvédek
205 19|            béküljünk már ki valahogy! Én tudom, hogy mi az az ellenség,
206 19|               mi az az ellenség, mert én kóstoltam belőle.~– Én pedig
207 19|           mert én kóstoltam belőle.~– Én pedig ettem is belőle –
208 19|               onnan nézném a világot. Én csak rossz végét látom mindennek.
209 20|            ember azt kérdené: mi lesz én belőlem? Inkább sírni, mint
210 20|               ellenség ellen; védi az én lelkemet a poklok ellen.
211 20|        dicsőségeért. Hagyjátok meg az én mentsváramnak azt a tért,
212 20|              tanácsot tudnak adni. Az én egész tudományom a perc
213 20|              választásra kerül a sor… Én tehát kikiáltom képviselőjelöltül –
214 20|                Képviselő úr! Itt most én kommandírozok! Én vagyok
215 20|            Itt most én kommandírozok! Én vagyok az elnök, a tábornok.
216 21|            mondta:~– Hogyne ismerném. Én hoztam el ezeket a bányavárosokbul.
217 21|               vezérnek volt átadandó. Én voltam az egyik megbízott.~–
218 21|           nyugodnom. Pedig ez volt az én „oroszlánrészem”. De milyen
219 21|              darabot.~– Az a gazember én voltam – mondó Ince.~– No
220 21|              keltse fel a következőt. Én nem keltettem fel a pajtást:
221 21|     megfelezni.~– Ne átkozd a sorsot; én nem kérek belőle osztályrészt.~–
222 21|         országé, akkor az enyim; mert én is az ország vagyok; ha
223 21|            jött.~– Ejh, mit feleselek én itt teveled; idiotizmusodból
224 21|         kapucinus barát! Majd segítek én magamon!~Azzal elkezdett
225 21|       elcepelheti; kettő elég lesz az én szekerem elé vontatónak.~–
226 21|               valamennyit elfogják! s én most teneked adjam oda a
227 21|             valamennyit! Mit gondolok én velük? Ugorjanak a Dunába,
228 21|           Rakasd át a sebesülteket az én szekeremre. Velük talán
229 21|               hadseregbe.~– Köszönöm: én nem vagyok katona, hanem
230 21|          hadvezér főbe löveti.~– S ha én el hagyom foglalni ezt a
231 22|              lopni? Koldus vagy, mint én. Alamizsnából élsz, mint
232 22|               Alamizsnából élsz, mint én. Oda kerültél, ahova én.
233 22|               én. Oda kerültél, ahova én. S nincs másfelé kijárásod,
234 22|             Gideon keserűen mondta:~– Én még tudok egy ajtót, amely
235 22|              de azt nem mondom soha: „Én nem viselem tovább a fájdalmakat;
236 22|        vonatkozott Ince helyzetére.~– Én nem hiszem, hogy őt kirabolták
237 22|           szenvedélye volt a játék.~– Én pedig nem hiszem, hogy elvesztette
238 22|             van.~– Papucshős!~– Igaz. Én feleségemet becsülöm.~Ezt
239 22|           szeraszkier küldött hozzád. Én az ő jaszmakdzsija vagyok.~–
240 22|             főz zöld paprikával, hogy én azt a szultán lakomájáért
241 22|             rád az életben. Hol kapok én még egy olyan embert, mint
242 22|              ezt. Pesszimista vagy, s én nem akarlak rábeszélni.
243 23|       kapitány. Ince megmondá neki.~– Én vagyok Mr. Áldorfai, honvédezredes
244 23|               a szónál. Gyáva lett.~– Én nem ide akartam jönni –
245 23|         hírrel az Alligatorra vissza; én futok a szeraszkierhez,
246 23|             pírja önté el e szókra.~– Én nem fogok a szeraszkierhez
247 23|          ujjamon. Megtetszett neki, s én odaadtam azt emlékül. Az
248 23|               prédikál!~– Lássa uram, én nem akarom önt bezárva tartani.
249 23|            Akkor – kezet szorítunk, s én felhúzatom önt ide a harántárbocra.
250 23|               oltalma alatt áll.~– Az én hajómon van egy tagja a
251 24|         erőszakolni akarják a sorsot. Én önöknek a San Joaquim partjait
252 24|             fejeiket. De mi legyen az én férjem ott, ahol mindenkit
253 24|              mintha azt mutatná: „hát én?”~– Az semmi baj – szólt
254 24|          önnek valami eszméje?~– Van. Én elhoztam magammal hazulról
255 24|         tartotta el a családját; most én akarom ezzel az enyimet
256 24|               Azt bízza ön rám. Ahhoz én jobban értek.~– Igaz. A
257 24|               mondá: „Ha te meghalsz, én utánad halok!”~*~A hosszú
258 24|              Ince felförmedve; – hogy én most tégedet ilyen állapotban
259 24|    kockáztassam a te egészségedet, az én reménységemet? Hátha Peru
260 24|          Serena. – Tehetünk úgy, hogy én itt maradok, s te elmégy
261 26|              fiatal pár, minek legyek én akadály az útjukban, legyenek
262 26|             ha kiszállunk a vagonból, én azt az ablakot véletlenül
263 27|            rendet csinálhatna köztük. Én addig itt maradnék, s őrizném
264 27|              Megengedi a grófnő, hogy én írjam meg helyette a táviratot? –
265 27|               nevét aláírni.~– Hát az én nevemben fogalmazta? Miért
266 27|               mert ha ez a távirat az én nevem aláírásával kerül
267 27|      holnapután kapa meg a táviratom. Én rendőri felügyelet alatt
268 28|               a táviratot hozták, azt én bontottam fel, bocsánat
269 28|             gyorsan. Nem olyan könnyű én rajtam keresztülesni. Úgy
270 28|                hogy önt újra látom.~– Én még jobban. Áldorfai Ince,
271 28|            nyugodtan. Holnap aztán az én hintómon bejárjuk Prága
272 28|             ez? Hát ennyivel tartozom én önnek? Hát szabad önnek
273 28|        Valahogy majd csak elférünk az én viskómban is, ha összeszorítkozunk.
274 28|        családjának:~– Íme, itt van az én életemnek és vagyonomnak
275 28|    legszájasabb lázítót, s kivitte az én Leómat a kezeik közül; átadta
276 28|         visszaadták az életét. Ah! az én Leómnak.~És azzal megcsókolá
277 28|          hanem a vagyonomat is. Ez az én barátom: (engedje, hogy
278 28|          nevezzem) visszakerítette az én portefeuille-emet is, melyben
279 28|               barátom? S mit feleltem én erre? Azt feleltem nem nézem
280 28|                Azt feleltem nem nézem én, hiányzik-e belőle valami,
281 28|            vagy mind együtt van, mert én felfogadtam, hogy a vagyonom
282 28|     jutalomért.” Szép mondás volt! De én nem elégedtem meg vele.
283 28|      elégedtem meg vele. Nem tréfálok én, uram, nem szokásom a hencegés;
284 28|            büszkeségének felét nekem, én odaadom a pénzemnek felét
285 28|             sohasem felejtem el): „Ha én ma elfogadnám a pénzt azért,
286 28|          Azóta nem láttuk egymást. De én azóta is tudom mind, hogy
287 28|             mindig civakodunk együtt. Én a demokraták részén vagyok.
288 28|             demokraták részén vagyok. Én nem értek veletek egyet.
289 28|               azt láthattam volna!~– (Én láttam azt! – gondoló magában
290 28|             faopálba vannak vésve.)~– Én igazán haragszom érte, hogy
291 28|          helyett feketekávét. – Tudom én jól, hogy ő nem szeret bennünket.
292 28|         Vilmos, rossz mostohád voltam én neked mindig? Kegyetlen
293 28|           tudná azt egész Prága, hogy én a legbuzgóbb templomjáró
294 28|            nincs olyan ünnep, amelyen én szokott helyemet a Teyn-templomban
295 28|               volt. Ünnepnap, amelyen én nem voltam templomban. Eszerint
296 28|           voltam templomban. Eszerint én tehát vagy bolond vagyok,
297 28|              morbo”.~– Ne beszéljetek én előttem magyarul! – fordult
298 28|             hisz igaz! Mit zaklatódom én itt a hírlapok után? Hisz
299 28|                nyugodtan mondá:~– Ezt én sejtettem, ezt súgta valami.~
300 28|          suttogá neki:~– Bocsáss meg, én szentem, én mártírom. Aki
301 28|              Bocsáss meg, én szentem, én mártírom. Aki eltitkoltad
302 28|          működött ön Kaliforniában?~– Én nem jártam a digginsekben
303 28|               veszi észre: hogyan. De én bizonyosan tudom. Három
304 28|         hagyja ön itt a pénzét nálam. Én először is tíz percenttel
305 29|              így félre az orrodat.)~– Én vagyok Sámsoni Lenci, őrnagy,
306 29|             csúfolta a kacagányunkat. Én aztán jót húztam neki a
307 29|            Azt hiszik, hogy alszol.~– Én? Hát nekem szólt a megtiszteltetés?~–
308 29|         rászolgáltam volna. Nem tudok én nektek semmit mondani.~–
309 29|               le szaporán. Majd súgom én neked, hogy mit mondj! Majd
310 29|             mondj! Majd a szádba adom én a szót szépen.~– Ejh, énnekem
311 30|        tehetséget, hanem a szépséget. Én pedig úgy őrzöm gyermekem
312 30|            elbukni engedjem.~Nro 4.~– Én a mi főurainkhoz fordulni
313 30|       fordulni nem tudok; nem akarok. Én ugyan személyes tapasztalásból
314 30|             megtudod. Együtt megyünk. Én is veled megyek. Ezt így
315 30|               lassan a testtel! Tudom én, hogy semmi köze sincs hozzá,
316 30|       elfoglalni.~– Azt bölcsen tudom én is. Ámde ha egyszer meg
317 30|               váltó, kedves pajtásom; én vagyok az elfogadó, Kondorossy
318 30|          elbámulva Ince.~– Nekem hát. Én akarok erre kétezer forintot
319 30|             akkor minek írattad rá az én nevemet is? hiszen én nem
320 30|              az én nevemet is? hiszen én nem akarok pénzt kérni a
321 30|            Neked? Az elfogadónak? Ezt én nem értem.~– Hja, pajtás,
322 30|               tartozik énnekem; és se én nem láttam a takarékpénztár
323 30|              a „jó pajtás”-nak, hogy „én biz a te váltód hátára nem
324 30|              is ájult. Azt mondják.~– Én pedig bizonyosan tudom –
325 31|              De hát ki beszélt olyant én felőlem a kormányzónak…?~–
326 31|           kérdés bizonnyal az volt.~– Én? a nemzeti színház igazgatója?
327 31|          igazgatója? Hiszen nem értek én a művészethez semmit.~–
328 31|           egyenesen a tervezet felől. Én ennek az üzletnek a fenekén
329 31|            önre nézve bizonyos halál. Én kínáltam önt egyszer azzal,
330 31|             bele ebbe a tudományba az én vezetésem mellett. Akkor
331 31|          rabszolgák felszabadítása.~– Én újra „én” vagyok!~Ah, minő
332 31|            felszabadítása.~– Én újra „én” vagyok!~Ah, minő boldogság
333 32|            tökéletes boldogság van; – én is akartam belőle részesülni.~–
334 32|          kezdődik valami!~– Ez nem az én dolgom.~– Nem ám, hanem
335 32|             megtudta.~– Ezentúl ön az én orákulumom – mondá Walter
336 32|               feledett az Újvilágban. Én fogadtam Hannával, hogy
337 32|               Hanna grófnőrül.~– Most én annak az örömére, hogy ön
338 32|         választotta börtönének.~– Nem én választottam grófnő, a véletlen
339 32|        Közönséges ember azt mondaná: „Én választottam, mert szeretem
340 32|               így, megdöbbenést költ. Én a véletlent úgy nevezem,
341 32|            fogunk sokszor találkozni; én csaknem mindennapos vagyok
342 32|               e reményről, grófnő. Az én gondolataim a földön járnak,
343 32|             voltál, és tanár, egyedül én. Én pedig úgy szoktam bánni
344 32|         voltál, és tanár, egyedül én. Én pedig úgy szoktam bánni
345 32|        szerencse, válogathatsz benne. Én nem mondom neked, hogy mármost
346 32|       Vagyonuk tisztességes, tőkéiket én kezelem, tehát birtokuk
347 32|          magasra emelt fővel monda:~– Én innen addig el nem mehetek,
348 32|            Hát legelébb is nem hiszem én azt teneked, hogy téged
349 32|             ha az megtörténnék. Hanem én jó barátod vagyok, neked
350 33|              Ön nem tudta eddig, hogy én hol lakom?~– Nem.~– Önnel
351 33|          tudatta azt Walter Leó, hogy én mi vagyok!~– Honnan sejti
352 33|             mondta, igazat mondott.~– Én elhiszem neki, mert ő nem
353 33|              hogy nekem semmim sincs, én tudom, hogy ön szegény,
354 33|            kötelességem megmondani, s én oly gyáva voltam, oly bizalmatlan
355 33|          szólt Hanna fellelkesülten – én is megtanulok dolgozni,
356 33|               majd meg fogja látni.~– Én? Mit keresnék én Pesten?~
357 33|             látni.~– Én? Mit keresnék én Pesten?~Ince rejtélyesen
358 33|           mosolyog! Ön nevet valamin! Én kitalálom. Ne szóljon! tudom
359 33|          nevetve Walter Leó. – Tudtam én azt már tegnap.~Helene e
360 33|                 mondá Leó. – Már most én emiatt kell, hogy elváljak
361 33|          Hiszen csak kvittek vagyunk. Én is kaptam egyszer egy csókot
362 34| engedménybirtokosai sorába.~– De hisz én semmit sem értek a vasútépítéshez –
363 34|              bankárok dolga.~– Hát az én dolgom micsoda? – kérdé
364 34|              kockáztatással jár.~– Ha én ott vagyok, akkor bizonyos
365 34|     viszontlátásig.~(Ez lesz tehát az én „consors”-om, mondá magában
366 34|           állt, s azt mondta: „Akivel én egyszer konzorciumba léptem,
367 34|            konzorciumba léptem, ahhoz én hozzá vagyok nőve, mint
368 34|                Chung a Tunghoz, s azt én magamrul levágatni nem engedem.
369 34|               most? – kérdezé Ince.~– Én bizony tudnám, hogy mit
370 34|           Kedvesem, mit szólsz hozzá? Én szeretném ezeket a társaimat,
371 34|          szokott vendégeket? Hívhatom én ide a jockey-klubot hozzám
372 34|             eléjük föltenni? Bízhatom én magamat erre az ostoba szakácsnémra?
373 34|               Tedd, amit jónak látsz. Én, látod, hogy így is meg
374 34|            egyszer elmondja magárui: „Én nem vagyok az, aminek gondoltok,
375 34|          vagyok az, aminek gondoltok, én békés hazafi vagyok!”, hát
376 34|            kétségbe, hát miért kapjak én háromszázezer forintot?~–
377 34|         forintot?~– Hát azért, amiért én, meg Bauernhass; mert mi
378 34|          szólt Walter Leó komolyan. – Én meg vagyok győződve róla,
379 34|          országok kísérteteivel.~– De én mégis azt hiszem, hogy ezt
380 35|        kiszínezése volt, hogy „Látod, én most nyájas akarok hozzád
381 35|              ő mondja, hogy «pardon». Én tudok neked így is. Minthogy
382 35|              a viszony közöttünk. Nem én tartozom hálával az én két
383 35|            Nem én tartozom hálával az én két consorsomnak, hanem
384 35|         magyar kormánynak? Hekuba! De én voltam valami! Én voltam
385 35|          Hekuba! De én voltam valami! Én voltam az ár, amiért megkapták
386 35|      megkapták a vasúti engedélyt. Az én áttérésem volt az ekvivalens,
387 35|             hajóbul? Nem bizony, mert én voltam a gőzgép, ami a hajójukat
388 35|             rebegé:~„A tábornok úr az én keresztatyám, ő keresztelt
389 35|            annál jobban átlátom, hogy én meg sem tudom ezt közelíteni.~
390 36|           kezet csókolt nekem, mintha én volnék a bérmáló püspök,
391 36|               ő nekem keresztleányom: én voltam a pap, aki őtet megkeresztelte.~–
392 36|              ha tetszik, foglaljam el én.~– Majd elmúlik az. Hadd
393 36|             is ideges görcsökbe ejti. Én ez időtől fogva arra vagyok
394 36|               csak tréfának veszed az én bajomat. De énnekem ez olyan
395 36|             lőni magamat értte.~– No, én azt nem tenném.~– Hát mit?~–
396 36|       egyszerre.~– Hogyan?~– Parbleu! Én tudnám a módját a bosszúállásnak! –
397 36|                 Hát hiszen nem vagyok én a zsidó isten, hogy az anyák
398 36|            egészen bizonyos, hogy nem én vagyok-e (az az, hogy a
399 36|              te istentelen!~– Bizony, én fiatal koromban nem voltam
400 36|              özönvizet döntött fel az én sógorom házánál azzal a
401 36|         játszi hangon a leány. – Hisz én magam láttam.~– Mit látott?~–
402 36|               mi az?~– Valga me Dios! Én, ha Incének volnék, fel
403 36|               az ajtó előtt”?~– Abban én is játszottam! – kottyant
404 36|     szeleskedve a leányzó.~– No, most én játszom benne a címszerepet.~
405 36|                abban kételkedem.~– De én bizonyossá tehetem önt arról,
406 36|               önt arról, asszonyom.~– Én a nőket, minthogy magam
407 36|             ilyen hihetetlen csoda az én történetem. Boldogtalanná
408 36|              fuldokolva kiáltá:~– Óh, én szerencsétlen! Mit tettem!
409 36|            monda neki:~– Pedig nem az én Serenámnak a szava okozta
410 36|              Nem! Ne higgyen ön neki! Én vagyok a vétkes, egyedül
411 36|              vagyok a vétkes, egyedül én! Engem átkozzon! Engem taposson
412 36|          átkozzon! Engem taposson el! Én tettem önt boldogtalanná!~
413 37|            hittem, ön is tudja azt.~– Én nem olvastam azokat.~– Nem
414 37|             együtt szöknénk tovább, s én fognám önt rejtegetni.~–
415 37|             Hanna. Ön tudja jól, hogy én önt imádtam, és nem mondtam
416 37|              soha. Ön tudja jól, hogy én futni akartam eltitkolt
417 37|               önt is magukkal viszik. Én, csak én kárhozom el: az
418 37|             magukkal viszik. Én, csak én kárhozom el: az én hitem
419 37|               csak én kárhozom el: az én hitem szerint! Változtassa
420 37|         vigasztaló erejétől – s akkor én is azt mondom önnek: Jer,
421 37|          elszomorodva szólt:~– Hanna! Én kétszer voltam már halálra
422 37|        bizonnyal végre lesz hajtva.~– Én elhiszem, hogy ön meg meri
423 37|    impendimentum dirimens: a „votum”. Én önnek csak szeretője voltam.
424 37|        Házasságunk csak együttélés, s én önnek e világ színe előtt
425 37|  túlfeszítetté teszi. Hisz nem vettem én önt el, mint szökevény lelkész;
426 37|             akarna ön elé lépni. Hisz én, mikor önt elvettem, már
427 37|          taposni, hogy utána csússzam én is? Soha ne hallottam volna
428 37|             nagyon szeretett engem.~– Én többet tettem. Mert én tiszteltem
429 37|                Én többet tettem. Mert én tiszteltem önt.~Ince elhallgatott.
430 38|                S ön kívánta azt, hogy én ki ne béküljek?~A leány
431 38|                  S ön azt hiszi, hogy én nem tudom, mi következése
432 38|              annak a kézcsóknak? hogy én csak ügyetlenségből, balgaságbul
433 38|            Hét esztendeje annak, hogy én szolgálok ezért a célért,
434 38|        visszaadott mosolygás árán! És én nem adtam senkinek vissza
435 38|       kincsedet; vezesd az ő útját az én utamon keresztül, hogy lásson
436 38|            útjába esett virágot, amit én könnyeimmel öntöztem mindennap!…~
437 38|                hogy odamegyek mármost én az ő helyére. Cseréljünk.
438 38|     szétszakították a szívemet, tépem én még apróbbra, s odahajítom
439 38|               sorstul! Fogott önön az én imádságom? No, ne hallgasson
440 38|        hasonlította volna őt azzal az én megdicsőült szentemmel,
441 38|             Ön nekem bírám e percben. Én gyónok és vallok. Ítéljen
442 38|              Óh, miket beszélni! Akit én magamban egy fennkölt lovagnak,
443 38|               beszédeket.” Óh, hiszen én sem értek hozzá; én sem
444 38|            hiszen én sem értek hozzá; én sem tudom, mi a magas politika;
445 38|       Bábellel, s azt merte mondani: „Én bizonyos vagyok felőle,
446 38|        asszonyok gúnymosolygásai. Óh, én meg tudom azoknak értelmét
447 38|                  Mit akar ön, Serena! én férj vagyok! Hanna hitvesem.~–
448 39|      nyugtatványok.~– S mit csináljak én ezzel a pénzzel, meg ezekkel
449 39|          pedig aláírni.~– Minek írjam én alá e nyugtatványokat?~–
450 39|                nem érik be vele, hogy én beírtam a könyvbe a lefizetett
451 39|       kettőjük közé, ez a hajdankori „Én”, ez a törhetlen lelkű Én,
452 39|             Én”, ez a törhetlen lelkű Én, ez a becsületére büszke
453 39|               ez a becsületére büszke Én, ez az ellenségnek adott
454 39|    ellenségnek adott szót is megtartó Én; ez a fényes árnyék – és
455 39|               égaljunk alatt maradni. Én önt most innen elviszem
456 39|        egyedül hagyjam ott, vagy hogy én is ott legyek?~Hanna ránézett
457 39|       Hitvestárs. Férjem becsülete az én becsületem is. Ne keressen
458 39|       Felejtsen el örökre, mint ahogy én el tudtam önt felejteni.
459 39|            köröket felkeresi, amikben én meg szoktam jelenni, mert
460 39|         magamat ismerőseim világából.~Én nyugodt vagyok, s nem kívánok
461 39|               asszony, a másik órában én halott vagyok.~Több levelet
462 39|         kerüljön az életben: az egyik én vagyok, a másik férjem.
463 40|               ember!… Ez az ember!…~– Én hű vagyok hozzá, mint egy
464 40|              Akkor, kérem: öten; mert én kettő helyett eszem! – toldá
465 40|            ilyen vén asszonynak, mint én! – szólt Caesarine naiv
466 40|          szófogadatlan rossz mama. Ha én mondom, hogy szép vagy:
467 40|               Fatime Incéhez. – Aztán én itt hagytam vendéget és
468 40|              egy tállal!~– Itthon meg én osztrigával tömtem a te
469 40|       lebujban volt egy hárfás leány; én kivettem a kezéből a hárfát,
470 40|          szemeit alattomos csábbal.~– Én kész vagyok mindenre – monda
471 40|              bon appetit! bonne nuit! Én ezt nektek ajándékozom mind.
472 41|            kezét, s azt mondá neki:~– Én tudni fogom, hogy mi a teendőm!~
473 41|              arról többé, amit érzek. Én holnap indulok Erdélybe,
474 41|           enmegaláztatásom nélkül. És én elhagyom hitemet, vele mennybeli
475 41|           felejtsen ki-ki, ahogy tud. Én már feledtem.~Aláírva név
476 41|               németek.~– Éppen azért. Én is szerveznék ellenük egy
477 41|         dicsően bevégezhetni.~– Hátha én egy kis nemzeti kölcsönnel
478 41|        németek.~– Nem is attól féltem én önt, hogy a németek kezébe
479 41|            akart akasztatni.~– Ah! Az én „kakadáj vezérem!” Hahaha!~–
480 41|         akasztófára szolgáltatott át. Én felfogadtam, hogy ha ezt
481 41|               Álnév alatt van itt; de én felismerem egymillió közül.~–
482 41|             már adva. És elvégre is – én ezzel az emberrel késhegyre
483 41|            hószelídítő!~– Az mindegy. Én ki akarom őt híni.~– Csakhogy
484 41|              Csakhogy ez az úr, ahogy én tudom, sokkal hamarább fog
485 41|              elleni vétsége?~– Akiért én egész világomat föláldoztam! –
486 41|           közt Leó.~– Most mit tegyek én ezzel az emberrel? – hörgé,
487 41|        homlokára szorítva Áldorfay.~– Én megmondhatnám, hogy mit
488 41|             nekem így? Te!~– Már mint én, ugye? aki téged odavezettelek
489 41|            hozzájuk. De hát gondoltam én azt, hogy te gyerek vagy,
490 41|             meg ne edd, mert mérges.” Én azt hittem, hogy mulatod
491 41|              az a te nyakad, s nem az én dolgom őrizni. Hanem van
492 41|              ne pattanj, kérlek, most én vagyok az erősebb. Amióta
493 41|              légy! mondtam, hogy most én vagyok az erősebb. Te sikamlós
494 41|             roskadt székébe vissza.~– Én nem ígértem nekik semmi
495 41|           megállj és visszafordulj.~– Én futok ki a világból!~– No,
496 41|            segít.~– Rászánom magam.~– Én tudnék számodra valamit.
497 41|              Tehát még ma!~– Jól van. Én sietek rögtön a jockey-klubba.
498 41|           kell intéznem.~– Az mind az én gondom. Nekem adsz egy általános
499 41|             ha addig míg visszatérsz, én kezelem ügyeidet.~– Vannak
500 41|          fogok bánni. Minden ügyed az én kezemben lesz. Te csak a