Fejezet

 1 15|     minden élvadó. Egy boldog álom, mely eleven. Édes őrjöngések,
 2 15|    csodálkozva kérdé magától, álom volt-e az, hogy én ezt megszokhatóm?~
 3 20| mosolygó arc nem tengeristen. Álom volt-e ez?~De azért nem
 4 24|   egész nagy háború egy nehéz álom volt, ami megálmodatlan
 5 24|       régen nem látott. De az álom messze maradt a valóság
 6 25|     Hívják: hivatása van. Nem álom, nem ábrándkép többé; valódi,
 7 25| visszatért emlékébe amaz éber álom, az az érzéktévedés, midőn
 8 28|   fohász, szívdobogás volt az álom hagyománya. Nyakán egy malachitkereszt
 9 39|    gyötri, mikor elalszik (az álom a legkíméletlenebb igazmondó!);
10 39|  ködfátyolkép, mint egy csába álom: Fatime! Akkor a visszahódított
11 41|     azt mondja rá: „ez furcsa álom volt”, s aztán nem gondol
12 41| kifáradt idegeket elnyomta az álom; de az sem volt rá nézve
13 43|   nekem jólesik. Ah, csakhogy álom volt mindez!~– Bizony, álom
14 43|   álom volt mindez!~– Bizony, álom volt! – mondá rá Leó.~–
15 43|  tengeri útban. Áldás neki az álom. Ő igen jó alvó különben.~