Fejezet

 1 14|       ülj te a helyemre, uram, tedd hüvelybe a kardodat, s jegyezd
 2 16|    mondod, hogy „eredj”, tehát tedd, hogy mehessek. Szerezz
 3 17|      Danton, te vagy a jegyző. Tedd fel a pontokat. Hívjátok
 4 22|       ez iratot; ki se bontsd; tedd a zsebedbe. Ez a te kineveztetésed
 5 22|        vedd; ha pedig nem: hát tedd el emlékül, foglaltasd rámába,
 6 23|        kísértet jelenlététől. „Tedd meg! Ne tétovázz!” mondá
 7 23|        taszít, te ugorjál!” – „Tedd meg. Dacolj!” suttogá a
 8 31|      az ítélő szót kimondaná: „tedd” vagy „ne tedd”, az a mély
 9 31|     kimondaná: „tedd” vagy „ne tedd”, az a mély tenger fenekén
10 32|    hogy egész életére boldoggá tedd.~Ince mosolygott, s azt
11 34|  kétség közepett! Megmondaná: „tedd” vagy „ne tedd!” „Ha az,
12 34|    Megmondaná: „tedd” vagy „ne tedd!” „Ha az, amit el akarsz
13 34|    annyit mondott:~– Kedvesem. Tedd, amit jónak látsz. Én, látod,
14 34| biztosan helyezte el; hát csak tedd el te nyugodt lélekkel a