Fejezet

 1 29|         az orrodat.)~– Én vagyok Sámsoni Lenci, őrnagy, hajdani bajtársad,
 2 29|       nem is azt mondta el, amit Sámsoni Lenci súgott volna neki (
 3 30|       Budapestre, a legelső volt Sámsoni Lenci, aki üdvözletére sietett.~
 4 30|      határozta a nemzeti komité.~Sámsoni Lenci maga nem volt képviselő,
 5 30| szabadkozni kezdett; hanem aztán Sámsoni Lenci annyira komolyan fogta,
 6 30|           kedves cimborám – mond Sámsoni Lenci –, ezt nekünk kettőnknek
 7 30|     választási primipilus társa, Sámsoni Lenci elvállalta magára.~
 8 30|         hét múlva betoppan hozzá Sámsoni Lenci, s minden bevezetés
 9 30|    fiókodba, pajtás! – kiálta rá Sámsoni Lenci. – Mert arra nekem
10 30|       tőle, hogy mit egzekválnak Sámsoni Lencin: az atillája gombjait-e
11 30|    asztalnál ülnek sokan, köztük Sámsoni Lenci, Csángó Náci és Ordasy
12 30|         Szent Dávid – szólt bele Sámsoni Lenci. – Elkártyázta azt
13 32|         esnék most még az is, ha Sámsoni Lenci beütné a kalapját,
14 32|    Incének ellenlábasa is akadt: Sámsoni Lenci, s annak a pártja