Fejezet

 1 3 |          sem félt, s ahogy szóval mondó, magától az ördögtől sem,
 2 4 |       hiszen (mint Gideon testvér mondó) az első apostolok, mikor
 3 4 | kellemetlenség lehet önre nézve – mondó Ince. – Önnek igen hitbuzgó
 4 5 |          megjuhászult dörmögéssel mondó neki: „Aztán abból az innen
 5 7 |    tanítványain.~Aztán halkan azt mondó:~…„És 1848-ban egy magyar
 6 19|         felé.~E néma tekintet ezt mondó:~– És mindezt énértem hagytad
 7 21|         Az a gazember én voltam – mondó Ince.~– No jól van. Most
 8 27|    tekintetéből, s valami szó azt mondó neki, hogy ez a fenyítés
 9 27|          odáig. Incének senki sem mondó, hogy tartson velük.~A rendőrbiztos
10 28|   indokait nagyon jól érté, s azt mondó latinul a vele szemben ülő
11 30|     termet és vonások; semmit sem mondó tekintet; csupán a két nagy
12 30|         bizonyította, öntudatosan mondó rá: „De már mi csak maradjunk
13 33|       tenyerére és homlokára ütve mondó), még mindig élhet úrmódra
14 36|        mélyen érzett keserűséggel mondó. Hangja reszketett bele.