Fejezet

 1 5 |          mikor tavaly a kedveskéje meghalt; aztán visszajöttünk a sírocskájától,
 2 6 |      semmink. Ha lelkünk már előre meghalt. Ha az élet eltévesztette
 3 9 | meggyógyítani. Az meg is gyógyítá: meghalt.~…Ez hát a csatatéri halál!…
 4 19|      eskette őket össze. És ez meg meghalt. Csodálatosak az isten útjai!~
 5 19|            visszatér a régi. S íme meghalt.~Ince sietett Serenát kivinni
 6 22|          szív fájdalmait; ha hazám meghalt, megmaradok élő, kiáltó
 7 27|            sem ébredt tán, mielőtt meghalt.~Ince kivitte ölében a töltéspartra
 8 27|             hogy itt nincs élet.~– Meghalt! – sikolta fel a hölgy,
 9 27|     adhatott felvilágosítást, mert meghalt); aztán figyelmeztetett
10 27|         hogy szegény Henrik bátyám meghalt.~– Megengedi a grófnő, hogy
11 28|            mindig volt? ugye? mert meghalt?~S forrón megszorító Ince
12 30|            1.~– S Gideon csakugyan meghalt? – kérdezé Caesarine-tól.~–
13 32|        asszonynál kellemetes. Apja meghalt, testvére nincs. Vagyonuk
14 33|          ment?)~Az összeütközésnél meghalt a testvér, s Hanna nem kísérte