Fejezet

501 41|                a többi medvéid bőrére én alkuszom.~– Még egyet, barátom;
502 41|           Hanna is eszedbe jut. – Hát én azt hiszem, hogy ha megtudja
503 41|           nyugtát aláírni, amelyen az én nevem is előfordul.~– Jól
504 41|            Mentoroddá, tégedet meg az én Telemachommá, hogy elküldözzelek
505 41|              szép engedelmesen, ahová én küldelek? Azután meg fogsz
506 41|          állani és magammal beszélni: én is veled megyek.~– Nem bánom.
507 42|          lángok közé, a többiek után. Én nem az vagyok, aki megcsalt:
508 42|              az vagyok, aki megcsalt: én az vagyok, aki szeretett.
509 42|             az vagyok, aki szeretett. Én csak terád nézek. Másra
510 42|                Másra nem néztem soha. Én nem vagyok a másé, csak
511 42|          dühös szemeket vetsz rám, és én rád mosolygok. Volna bátorságod
512 42|              akinek becsületét ön is, én is elvettük; s teljes elégtételt
513 42|  érintkezéstől ezzel a nővel. Mert ha én megtudom, hogy ön abban
514 42|                hogy neki levelet írt; én a válóperi ítélet kihirdetése
515 42|               hang azt súgja fülébe:~„Én tudtam, hogy ön nem tartja
516 42|            heves a vére. Nézze ön: az én kezemen csaknem simán fekve
517 42|            csaknem simán fekve marad. Én nagyon hidegvérű vagyok.~
518 42|                borzasztó ereje van.~– Én megkísértem hozzá menni.
519 43|                Mondtam ugye? Eljön az én kapitányom! Itt van ő! Hogy
520 43|             ismer engem. Miért vagyok én megkötözve? Hiszen ha egyszer
521 43|            Hogy van nőm?… Hogy van az én angyalom, Serenám?…~Leó
522 43|               Azt álmodtam, hogy mi: „én és ő” elváltunk egymástól.
523 43|         elment a víz alá lakni, s ott én nem tudok élni. Aztán más
524 43|            álmaim is voltak. Captain! Én elvesztettem becsületemet.
525 43|        hullott rám minden oldalról, s én fuldokoltam alatta. Captain!
526 43|            ekkor: „Mit zavarod meg az én eszmejárásomat virágokkal?
527 43|          sárga cserebogár!~Nem kérdem én tőled, mikor lesz nyár?”…~…
528 43|              Itt hagyott hűtlenül, és én nem tudom, hogy hová lett!
529 43|              mit kiszórni onnan:~– Az én nőm megszökött tőlem!~Leó
530 43|             önnek – suttogá Leóhoz. – Én nem vagyok eszemnél. Én
531 43|               Én nem vagyok eszemnél. Én rosszul tettem most. Megsértettem
532 43|             levelein… Soha sem láttam én olyan színt… Idejött csendesen
533 43|              ő maga kezdte el… Tudtam én azt… „Tudod-e, hol jártam
534 43|             azt… „Tudod-e, hol jártam én most?”… „Mondjad, édes.” … „
535 43|        Gondolod-e, kitalálnád-e, ahol én jártam?”… Nos, captain barátom,
536 43|               gondolatra?… Ugye nem?… Én sem találtam azt ki… Akkor