Fejezet
1 1 | anabaptizálja vele Gideon úrfit, s most már üldözöttbül üldözővé
2 1 | diadalmasan megtartott padokon, s most már nekieresztett kedvvel
3 1 | nyeregbetörés kísérletében most Gedőn volt a sor.~Az ifjú
4 1 | kevélység dicsekedő démonát.~– Most így fogok hazavonulni, mint
5 1 | Késő vénséget ért volna, s most ő volna az öreg isten!~A
6 1 | az öreg isten!~A morgás most már a felgerjedés hangjává
7 1 | emelkedett.~– Ne ítéljétek őt meg most! – csitítá Ince nyugodt
8 1 | hangon társait – látjátok, ő most hozzá van nőve a szamárhoz;
9 1 | észrevette, hogy ránézve most már rossz pozíció a szamárhát.
10 1 | verték magukról a port, s most csak a kettő tusáját nézik.
11 1 | valamennyien ellene támadnak. Most azután igazán elemében van.
12 1 | játékok legnemesebb faját.~Most csak játék, de minő küzdés
13 2 | pillér homlokrésze, mely most egy szobor alapjául szolgál,
14 3 | legveszélyesebb alakjában a kórnak.~Most azután jó oka volt az infirmeriában
15 3 | testtel, arccal kelek föl most, csak addig maradok veletek,
16 3 | élet, amely a mienk? felelj most, midőn mindannyian üdvözöltök,
17 4 | a helyzetet.~– Az özvegy most a kegyelemesztendőt tölti
18 4 | nyomorúsággal kérkedni, s most már egészen be akarta avatni
19 4 | A méhkasok üresen álltak most.~– A babonás nép azt szokta
20 4 | szentségtörés volt az, amit ez most előtte tett: a gyónástitok
21 5 | hogy elszenderüljön, s ön most haragszik erre a szegény
22 5 | az sem úgy van ám.”)~– Most azonban kérem kegyelmeteket:
23 5 | ragyogtak, keble hevült.~S most odalépett hozzá a szerzetes,
24 6 | szenvedély: az már küzdelem volt.~Most már külön szobában egyedül
25 6 | Valami névtelen ragály…~Még most őrködik ellene harangszó,
26 6 | mely Dudáig felkanyarog, most egy gátját tört tenger;
27 6 | újra kísérteni kezdé.~– Most már senkije sem lesz a szűznek,
28 6 | falura le lehet látni.~Az most szomorú látvány volt.~A
29 6 | ismerjenek soha. Légy velünk most és halálunk óráján, Atyánk.
30 6 | az erdőben kísérőnek: ott most zsivánnyal is lehet találkozni.~
31 6 | Incének eszébe jutott, hogy most már nem maga jár egyedül;
32 6 | s azt mondá neki, hogy most menjen szobájába, s pihenje
33 6 | élettel teljes katakombák. Most csak kísértetek jártak fel
34 7 | sötét árny:~„Mit tennél most, ha megtakarított aranyaid
35 7 | van könyöradományodhoz. Ha most kezedben volna az, melyiknek
36 8 | szerzettél; te ábrándozó. – És most mind elhagytok engem! Látnak-e
37 8 | e bátorság hiba volt; s most, midőn erény volna az, elvesztetted
38 8 | társaid papok voltak, s most, midőn azok fegyvert ragadtak:
39 8 | Gideon. – Olyan rossz vagyok most is, mint voltam. Veszekedő
40 8 | arra még több szükség van most.~Válasz helyett Gideon hirtelen
41 10| Kedélyhangulata elutasított most minden tréfát; a helyzet
42 10| ér már az élet semmit.~– Most pediglen már a szentmihályi
43 10| nyelvével.~– Tzh ejha! Van is most vezényszó! Bezzeg ha mi
44 10| a dudai paplakban?~Ince most már éppen gyűlölettel tekinte
45 10| nyugtalanul.~– S a többi. (Most már ezen is kezdé a szavát
46 10| Keressünk ellenséget!~Most már ők akarták fölkeresni
47 10| találták, hogy ők el vannak most fogva. Egy öreg kapitány
48 10| ez a legnagyobb nyereség. Most ezzel a háromszáz emberrel
49 10| kézrekerítése. Nem lehetetlen az. Most a barátcsuhás lévita is
50 10| még feltalálja valahol.~Most már nem azért ment a csatába,
51 10| meghaljon, hanem hogy győzzön.~Most értette már a leány kérdését,
52 10| is találta már. És Ince most már azt a kérdést tette
53 10| lövést tett volna belőlük.~Most már újabb ezerkétszáz fegyver
54 10| kórházon túl.~Tovább ment.~Most már két csillag vitte előre:
55 11| lehet beleesni. Az ágyúk most már kartácsot okádnak ellenük.~–
56 11| a halál borzalmait. Azok most már rohanva követik az ifjú
57 11| egészen az övék az már.~Most ágyúk szólnak bele a harcba.
58 11| lángok vitték az égbe.~Ő még most is kimondhatlan szerelmére
59 11| segedelmemre állj elő!” – Hanem már most aztán loholjunk innen!~Ince
60 11| enyhülten a sebesült, s most kezdé elhinni, hogy a földön
61 11| szekér, ölébe vette azt. Most azután egészen a mennyországban
62 12| rettenve, hogy őt elveszíti! Most az egyszer nem bírta titkát
63 12| nem érti, hogy kerül ez most ide? Hiszen lovas volt.~–
64 12| leszállítottak katonai önkénnyel, s most eggyel több históriai adatot
65 12| is.~És ezt a nőt vegye ő most fel Serena mellé? Ezt tegye
66 12| Caesarine gúnyosan, kinek most már nem volt kívánsága sem
67 13| alatt történt minden.~És most beszél róla mindenki.~Majd
68 13| maga esni (olcsón adják most a halált!), mi lesz a leányból,
69 13| visszatartóztatása végett fölégetett. Most már csak a kormos falak
70 13| tanulta soha a hadászatot, és most egy lehetetlen haditervet
71 13| utakat megvizsgálni. Azok most talán járhatóbbak a hóeséstől,
72 13| tartózkodó volt Ince irányában, most egész átadással rábízta
73 13| azt szemükbe mondta! Már most tudják. Ma bizonyosan meg
74 13| mind összelövetheti onnan.~Most tehát minden út el van zárva
75 13| fájdalom volt: amíg titok volt. Most már nem az. Ki van dobva
76 13| belőle szégyen. Hol van ő most? Egy táborhelyen. Mi hozta
77 13| egy nőnek? S mi következik most? Körül vannak fogva. Mi
78 13| pályám, mennyei boldogságom. Most nincs többé előttem földi
79 14| cselekszem. És mindazt hiszem most is, amit eddig hittem. A
80 14| így szólt hozzájuk:~– És most váltsatok gyűrűt, és nyújtsátok
81 14| amit nem jár át a golyó. Most az előttem kötött szent
82 14| átnyújtá Incének. – Már most vedd te ezt magadhoz, felebarátom;
83 14| bércfallal is miértünk? E tárna most is megvan. Rátaláltam. Oda-
84 15| teremtő, mint az isten…~… S most gondoljuk hozzá, hogy ami
85 15| mártírnak lenni kötelesség.~S most ők mind a ketten kidobták
86 15| szerető lélek egymásé lesz – s most már ez a kötelesség.~Hanem
87 15| kettős szívdobbanás: „Ez most isten ítélete lesz!”~A férfi,
88 15| házas, és ma egy hős.~De most is egyesülve van benne mind
89 15| örömeit, a jövendő reményét, s most már nem tudott járni olyan
90 15| egész férfitömegek közt, most már félt a férfitekintettől,
91 15| szemeit az idegen előtt. Most már minden távoli ágyúdördülésre
92 16| vadaskerttől.~E kastélyban most nem az ős magyar uraság
93 16| ország tulajdona. Azért én most az elejtett vadat a mázsálóra
94 16| kalmáros lelkiismereteskedés. Most már felcsapta a kalapját,
95 16| hölgyre:~– Mink vagyunk most az ország! Itt én parancsolok!~–
96 16| hozzávetőleg mondá:~– Itt most lehetnek valami nyolcvanan;
97 16| ismerte azok közül, akik most ez asztalt körülülik. Nem
98 16| általános, mint az éjszaka; most egyszerre közepébe jutva
99 16| A kávét már beönté. – Most már kezdődik.)~A delnő nevetett. (
100 16| háziasszonyunk.~– Sokáig éljen.~– És most, uram, álljon fel ön. Imádkozzék,
101 17| asztalrul az edényeket. Itt most törvényszéket fogunk tartani.~(–
102 17| rándultak felfelé.~Walter Leó most már tudta, hányadán van.~
103 17| veszélyt elkerülhetni hitte; most aztán, mikor látta, hogy
104 17| nyögé a házi úrnő –, még most is odavagyok bele.~– Én
105 17| suttogá Caesarine –, mintha most ebédelnénk; ha jönnek, ne
106 17| huszárság.~– Hahó! Guido! – (most már nem „Böske”) – kiáltá
107 17| vannak itt!~– Sokan? – kérdé most már szokott természetes
108 17| tapasztalá, hogy az ál-Böske most már olyanformán fekszik
109 17| Aztán huszárok!~– Lesz itt most mindjárt nyúlvadászat! –
110 17| Áldorfai Ince őrnagy.~Hej, most áldotta aztán magában Walter
111 17| kifizeti magát. Íme, ha ő most inkább hallgat bosszúállása
112 17| nevezetes hazaárulót; aki most akart Galíciába szökni,
113 17| az árulóra!”~Walter Leó most kezdett reszketni először.
114 17| fegyvert és egyenruhát, s most ez mehet sereget vezetni
115 17| De ugyan megjárta vele. Most a megmentett hölgy fordult
116 18| letartóztatták, fogja el, s most azok álljanak a vésztörvényszék
117 18| fogadást tettem, hogy ha valaki most engemet valahogy megszabadít:
118 18| itt félmillió forint van.~Most már elszörnyedt Áldorfai
119 18| Az önérzet az, uram! Most büszke lélekkel harcolok
120 18| egyszer likvidálunk együtt. Most még csak medio van; majd
121 18| kedves néném, azt, hogy most engem élve látsz, egyedül
122 18| az akasztófa alul hoztak most el.~– Isten neki! – szólt
123 18| sikerült elcsábítanom: már most el fogom csábítani a nejét.~
124 18| elveszni, mint a mostani. Én most csupa prózai száraz dolgokat
125 18| ennek a hadjáratnak a vége? Most önöknek kedvez a hadi szerencse.
126 18| mosoly az arcokon.~– És most hallgassa meg ön azt, amit
127 18| aztán az én gondom lesz. Most már nem háladatosságból
128 18| Párizsban üzleti házam van, mely most igen jó üzleteket csinálhatna,
129 18| szövetkezik velem, mert az most a saját kezére is könnyen
130 18| ellenféltől kitisztítani. Most már elfogadom e feladatot,
131 18| anyád hamvaihoz elvezet.~Most aztán üdvözült volt a nő.~– …
132 19| gallérján, kézhajtókáin. Most vette azt fel először. Olyan
133 19| amiket Ince ápolt egykor. Most is nyílnak. Serena remegett
134 19| Innocentius szónokolt. A kézikönyv most is ott van rajta, ugyanarra
135 19| hogy oda törjön fel, ahol most áll.~Azután felnyitották
136 19| hevüléséből érzé, miket kell most átgondolnia a nőnek, ki
137 19| vallania.~A kolostor atyái még most is úgy szerették Incét,
138 19| egykor: adjatok azt nekem most. Hadd hagyjam itt lelkem
139 19| sötétségével lelkükben. Most mint boldog pár térnek vissza
140 19| akkor ez az út, milyen rövid most!~Minden útba eső emlék megszólítja
141 19| gyöngyvirág magja volt az; most tele van gyöngyvirággal
142 19| borulnak egymás keblére most! Mint keresik egymást szemeikkel,
143 19| áldott jó Serena kisasszony! Most már méltóságos asszony.
144 19| Az nagyon csendes ember most. Amióta megijesztették.
145 19| világon e sírba letették. Most már kivehette részét az
146 19| részét az eltett fájdalombul. Most már volt, aki osztozzon
147 19| volt, aki osztozzon benne. Most már lehívhatta az égből
148 19| nekem adtad, ilyen fényes most, mikor neked visszaadom!”~
149 19| nőttek és gondolkoztak, most embermagas laboda burjánzik;
150 19| nőtt ott: senki sem irtotta most ki. A kuszált folyondárszövevény
151 19| hanem Incére nézve is. Most hazahozta azt.~A kertből
152 19| tapasztalá, hogy az az ajtó most be van zárva. Az ajtó hasadékán
153 19| szólt Ince nyájasan. – Most alezredes vagyok, s férje
154 19| paplakba. Csodálatos világ. És most katona! Pedig milyen szépen
155 19| vége, hogy rossz világ van most. Hogy annak a lévitának
156 19| rossz néven? Ezredes úr most már a mi hitünkre tért.
157 20| ostromoljon és vívjon meg. S most, midőn társai az ős Buda
158 20| feladat-e az, amit a nép most vállára ruház? Nem isten
159 20| szava-e a nép szava? S ha ő most e megtisztelést elfogadja,
160 20| figyelemmel várta, mi fog történni most? Az elnök, az ősz apátúr
161 20| utasítja el azt?… Megértettük… Most új választásra kerül a sor…
162 20| vette észre magát, hogy most már nemcsak a választók
163 20| nem vesztheted többé. S most engedd még egyszer mondanom: „
164 20| segélyül.~– Képviselő úr! Itt most én kommandírozok! Én vagyok
165 20| atyja mindenkinek; s aki most a másodhelyet foglalja el
166 21| végvidéki róna láthatárán most megy le a nap. Az utolsó
167 21| máléültetvények: jó menedék most azoknak, akik látatlanul
168 21| nyújtá Gideonnak. Rá nézve most már az csak egy elbukott
169 21| mondó Ince.~– No jól van. Most hát légy becsületes ember,
170 21| tudnak odább vinni, mert már most kénytelen vagyok a zsákmányomat
171 21| azt a társaidtól.~Gideon most már dühbe jött.~– Ejh, mit
172 21| kormánybiztosok ott vannak most az orsovai parton, nyomorult
173 21| valamennyit elfogják! s én most teneked adjam oda a fogatot
174 21| magának egy kürazirt, s most azzal utazik.~– Hallgass! –
175 21| másikra.~Az üldöző ellenfél most ágyúkat állít fel a sziklaút
176 21| hullakeselyűk. Lakomára várnak.~Most az útszoros túlsó feléről
177 21| mondá a parlamenternek:~– És most nézze ön meg azt az erőt,
178 21| ismét jött az ellentáborbul.~Most már nyílt szemmel bocsáták
179 21| meg neki, hogy üdvözlöm. Most van esti kilenc óra. Holnapután
180 22| összetalálkozott Gideonnal.~Ez most már rongyos volt és piszkos;
181 22| sem volt az töltve.~Ince most már gúnyosan mosolygott:~–
182 22| támadt rá az effendi (most Vely bég volt a neve). –
183 22| voltam, míg hazám volt. Most nem gondolok kardomra többé.
184 22| hogy elválunk egymástól. Most látom csak át, hogy milyen
185 22| mulasd magadat rajta. S már most vegyünk búcsút.~Az effendi
186 23| nyújták egymásnak. Incének most már semmi gyanúja sem lehetett
187 23| gondolatot költött. Ha ő most e száz meg száz hajó között
188 23| vezeti őket tán tévútra?~Most behúzzák evezőiket. Helyben
189 23| Hogyan?~– Úgy, hogy ön most osztrák hajó födelén van;
190 23| hogy az angolul van, amit ő most elmond neki. Talán megértette:
191 23| jogával él.~– Mi fog történni most?~– Hogy mi fog történni,
192 23| egyik lehetőség az, hogy ön most eljön velem a szeraszkierhez,
193 23| minden szavából!~– Nézzétek, most azt beszéli neki, mint szerették
194 23| senkije a férjén kívül! Most azt mondja el, milyen hős,
195 23| küzdött a népek szabadságáért! Most felvilágosítja az ármányról,
196 23| mellyel kelepcébe ejték. Most beszél neki a szabad államok
197 23| felfordítja a világbékét! Most megszorítja a kapitány kezét,
198 23| az elbukásra! Mit tegyen most? Ő is tudja jól, hogy van
199 23| ledörzsölte a pergamenről. Most már eldobhatja az egészet. –
200 23| a hátulsó födélzeten. S most jöjjön ön velem reggelizni.~
201 23| hajította Vely bég ajándékát. Most már a második kísértet is
202 23| második kísértet is elnémult; most már nem volt semmi választása,
203 24| átültetett növények~De már most hová?~A török kormány minden
204 24| ásni. Tömérdeken mennek most oda. Három éve, hogy az
205 24| ami az ellenségé volt, s most ugyanaz az ember menjen
206 24| kiütni.~– Jól van. Hát már most találjon ki ön valamit.
207 24| tartotta el a családját; most én akarom ezzel az enyimet
208 24| árulták el, hogy mit szenved most. És hasztalan akarta őt
209 24| nem volt az, aminőnek azt most Bret Harte zseniális leírása
210 24| Ince felförmedve; – hogy én most tégedet ilyen állapotban
211 24| mint egy minisztert.~Ha most a feleség nem volna!~– Fogadd
212 24| akkor mindannyian megyünk. Most már a szárazföldön át is
213 24| kineveztetést. Ha ő nincs, most talán Ince is diadalmas
214 24| hagyta, s milyen életvidám most. Beszélhetnek hozzá a többiek!
215 24| egy szót tudott: „apa”; most már beszélt, kérdezett és
216 24| fölkerekedett és hazaindult. Most már kétségtelen volt, hogy
217 24| mint a politikusok.~Ince most már megdicsérte magát, hogy
218 26| hozzá volt már törődve, s most azt érzé, hogy kifáradt
219 26| nő; az enyim, a minden. – Most az a mély tenger fenekén
220 26| tenger fenekén fekszik, s most aztán a legrövidebb út is
221 26| egykor a csatamezőn, úgy most az államalkotás terén. Labirint
222 26| volt a kocsiszakaszban, most az újon beszállókat is ugyanoda
223 26| halotti mécse. Neki fáj most ily szép nőalakot ily közelből,
224 26| emléke erősebb sacramentum most, mint az egykori szüzességi
225 26| értette ezt a nyelvet is; s most aztán gondolkozott a mondat
226 26| eszébe jut az álmodónak, hogy most csak álmot lát. Eredj! Hiszen
227 26| lapátcsapások egyre jobban zuhognak. Most megelevenül egyszerre a
228 27| annak nyújtóját képezve, most pedig kettétörve, keresztülhatolt
229 27| alélt el, magánál volt, s most sem az jutott eszébe, hogy
230 27| testén. Ki gondolt volna erre most a rémület szörnyű perceiben?~
231 27| kezeit tördelve jajgat. Most egy robbanás hangzik; az
232 27| aztán eltűnt.~Óh, ez a seb most újra feltört, s e sebnek
233 27| annál okosabbat is tehet most, minthogy egy kisasszonynak
234 27| legveszedelmesebb forradalmároknak, aki most az országgyűlésre mint követ
235 27| hozzá az úrhölgyhöz, hogy most egyszerre eszébe jutott
236 27| akitől őrizkedni kell.~Most már ő nem kelt fel előtte. „
237 27| kezeit nyújtá szorításra, most már kesztyűtlenül; pedig
238 27| kesztyűtlenül; pedig Ince tenyere most már fekete volt a koromtul,
239 28| grófnő nem volt közlékeny; de most az egyszer azzá lett, attól
240 28| elébb, magátul jöjjön rá. Most tegyünk úgy, mintha nem
241 28| rakva. Rám sem akart ismerni most. Elfut előlem, ha meg nem
242 28| előttem magyarul! – fordult most őellene az úrnő haragja,
243 28| elvette e rémhír fullánkját. Most már meg vagyok nyugodva,
244 28| azt a világot, amibe ön most belemegy. Jobb lesz, hagyja
245 28| szegény Henrikről beszélt, ki most a ravatalon fekszik.~– De
246 28| a „mi kedves vendégünk” most is az útfélen elmaradó sebesülteket,
247 28| kedves vendégünk aztán látott most már villámló szemeket is,
248 28| gondolat lecsillapítá lelkét. Most már félelem nélkül mert
249 29| körüljárta a földtekét. Most ismét visszakerültek együtt:
250 29| maga helyén és emberén. Most pedig minden ember sarkantyút
251 29| infanterista lenni többé.~Hogy itt most már teljes szabadság van,
252 29| polgártársnak igen széles kedve van: most jönnek a „Kis Pipá”-ból.~
253 29| hogy az azt hitte, hogy most a feje elrepül nála nélkül,
254 29| megy ki, s így is jól van.~Most már Ince nem a klubba sietett
255 29| magyar viselet nagyon szép.~Most azután, hogy a Váci utcán
256 29| Fáklyás zene közelít.~„Most van a szüretje” – gondolá
257 29| a hórihorgas, akinek még most is félreáll az orra, s fel
258 29| van.~Ince azt hiszi, ezek most verekedni jönnek. De nem
259 29| tódítá Ince.~– Hanem hát már most gyere le a tisztelőidhez.
260 29| hallottad azt a szép dikciót? Most gyere le szaporán! Azért
261 29| szót szépen.~– Ejh, énnekem most nincs semmi kedvem a szónokláshoz –
262 29| hazáért történik; hanem most, hogy ezt a csizmát le kellett
263 30| annak a fejében, hogy ő most jött Kaliforniából, azt
264 30| több harminchat évesnél. Most vesztette el a nejét. Akad,
265 30| üldözte az a gondolat, hogy most, mikor börtönök, sírok és
266 30| meggyőződött felőle, hogy az még most is a régi: – önző és áldozatkész,
267 30| kötelességek várnak.~– Neked most rögtön el kell menned Mike-Bogyóra,
268 30| pénz megmaradjon; s ezt ő most három nap alatt betöltötte
269 30| íme, ez a két derék ember most őneki a kifizetett kétezer
270 30| ott a színháznál?~Incének most nyílt fel egyszerre a szeme.~
271 31| hazajövetelének. Mit keres ő most itten? Társtalanul, hivatástalanul,
272 31| Incét. Ince azt hitte, hogy most kemény utasításokat fog
273 31| mint könyvvivő.” Ebből már most tudja meg a világ azt is,
274 31| leányával együtt.~Fatime most már tizennégy éves volt.
275 31| állást szerezzen magának. Most – nem újítanám meg önnek
276 31| igazi gondolat volt), hogy most, midőn őt elveszté, tájékozatlan
277 31| oltáron belül. Hátha még most is emlékezik ez a mélyen
278 32| dollárt mint végkielégítést. Most aztán ismét nem volt semmi
279 32| mozgalom, üzletkedv pezseg most odahaza.~Az első tekintet
280 32| szóba állhatna. Jól esnék most még az is, ha Sámsoni Lenci
281 32| pincért, aki a pénzt elvegye! Most minden asztalnál egy szál
282 32| Fáklyás zenét sem kapott most. Csak mikor már elaludni
283 32| excellenciás urunk egynél.) No most megint, következik a főispánsággal
284 32| hírlapjából, hogy idehaza most tökéletes boldogság van; –
285 32| zenészeti oldaláról beszélünk most; hanem a nép azt énekli
286 32| lelke minden erélyével. De most a hatalom kényszerítene
287 32| kérdezősködni Hanna grófnőrül.~– Most én annak az örömére, hogy
288 32| titkos küldetése nem volt: most jött Amerikából; még csak
289 32| harcolt.~S valóban Ince most kezdi észrevenni, hogy ő
290 32| kezdi észrevenni, hogy ő most jutott először életében
291 32| rémkorszak jelszava lehet. S ez most szabadon jár a magas társaságban,
292 32| vagy itt a nap hőse. Már most határozd el, hogy melyiket
293 32| ezeknek a dolgoknak, amiket most Leó neki elmondott, ma volt-e
294 32| hívét két nap és két éjjel.~Most már tehát itt van az, aki
295 32| nem bírna. Hanem teneked most éppen egy nagy igénypered
296 32| kenyérkereső pálya után járnod most már nehéz dolog.~– Ez való.~–
297 32| alakká, s beszélj vele. Ő most már rád nézve egy szent,
298 33| sorsát az övéhez kötni? Most már nem a megdicsőülésért,
299 33| negyvenezer frankot ért. És ezzel most az ifjú főhadnagy egyszerre
300 33| urává lett a nagy birtoknak, most az ő neve elé jön a „von
301 33| volt neki és nem fiatal. Most már, hogy ő is gazdag lett,
302 33| odaviszi őt hozzá, hogy most ő hódítsa meg azt, aki őt
303 33| sincs.~Áldorfai Ince még most sem szédült bele az eget
304 33| ittasult szenvedéllyel, s most már az egész alakot kedve
305 33| helyet, s benne mindent, ami most körülvesz, pompát, kényelmet,
306 33| szóra Ince térdre roskadt, s most már könnyeivel áztatta a
307 33| Tessék! – mondá Leó. – Már most én emiatt kell, hogy elváljak
308 33| asszonyt.~Ince nem volt most megijeszthető állapotban;
309 33| egy asszony is! Hanem hát most gyere, csókolj meg engem
310 33| te feleségedtől, bár még most is élne, szegény!~Ez pedig
311 33| habeat sibi!~Hanna és Ince most már mint férj és feleség
312 34| mosolyogva jegyezni meg: „Te most ugyebár azt gondolod, hogy
313 34| Elmondá Hannának, hogy ő most egy olyan állomást fog elnyerni,
314 34| férjül, s az nem szégyell most az ő házánál oly munkát
315 34| sem meri képviselni! Aztán most készüljön az ember, ilyen
316 34| nekem sok.~– Mit tegyünk most? – kérdezé Ince.~– Én bizony
317 34| kárára sem lenne, ha te a most folyó büdzsévita alkalmával
318 34| tartják össze?~Mit tegyen most?~Hej, ha az a felejthetlen
319 34| ha az a felejthetlen nő most itt volna oldala mellett,
320 34| helyezett nagy jövedelmet. Most hogyan vegye ezt tőle vissza?~
321 34| Megvan. – Hála az égnek!~Most aztán Ince folytathatá:~–
322 34| volt ez, hogy mit tegyen most?~Hiszen semmi, egy fillér
323 34| az engedélyokmánybul, ez most corollariumképpen vonja
324 34| van már neki kötelezve. Ha most ép fülű teás findzsái volnának,
325 34| millióba kerülnek, annálfogva most kénytelen hála fejében egy
326 34| egymással?):~Ez a régi még most is kisegíti őt a bajból.
327 34| Szép gömbölyű összeg. Már most csak arra kérlek: először
328 35| rekeszteni. Au contraire! Most lett csak igazán bevéve
329 35| előtte; elismerik, hogy most már derék, társaságba való
330 35| utcán, hogy ők új házasok, s most élik a mézesheteiket. (Pedig
331 35| vidám szerencsétlenség.~Most már a férj is, nő is a közügyeké.
332 35| összejövetelük alkalmával; most természetesen táncvigalomhoz
333 35| táncvigalomhoz levén öltözve. Haja most is előre csüngött a homlokára,
334 35| kiszínezése volt, hogy „Látod, én most nyájas akarok hozzád lenni;
335 35| Gyógyulunk belőle erősen: most az éhség az epidémia.)~Tehát
336 35| aztán megtudta, hogy hol van most?~Ez Caesarine: s az ünnepelt
337 35| elismerni a világ előtt, s most otthon van, és gondot visel
338 35| Szerencséjére: Incének nem volt most kedve irónnal jegyezgetni
339 36| kedvemért a rendből; hanem most még azt is meg kell tudnia,
340 36| No, ugyan az! Úgyhogy most már van is feleségem, nincs
341 36| légy gyermek. Ne szaladj te most Hanna után, ha vallásos
342 36| koromban nem voltam pap. De most sem vagyok az. A feleségemet
343 36| Ah, hisz ez nem igaz!~Most azután Ince is bizonyítá.~–
344 36| szeleskedve a leányzó.~– No, most én játszom benne a címszerepet.~
345 36| Eredj! Gyűlöllek!~Caesarine most a kétségbeesés niobei arcával
346 36| körszakállát.~– Kedves barátom: most még csak az hiányoznék neked
347 37| képviselő úrnak Budapestre. No, most legalább két hétig pihenése
348 37| gályarab, üldözött gonosztevő: most együtt szöknénk tovább,
349 37| tőlem az Isten ellen, s most porban fekszem érte, s nincs
350 38| felkeresi Caesarine-t.~Pedig most már sok dolga volt Bécsben.
351 38| pénz. Az kereste őtet.~S most már óhajtott gazdag lenni.~
352 38| igazgatták, tetteit vezérelték.~Most már Walter Leó megkérdezése
353 38| szívtelen kínzásnak vette azt. Most már valóban rászánta magát,
354 38| hogy mit beszélek.~– És most?~– Most csak önnek beszélek
355 38| mit beszélek.~– És most?~– Most csak önnek beszélek egyedül.~–
356 38| önkénytelenül visszhangzá e sóhajt most is.~– Üljön le, kérem –
357 38| Áldorfai, felugorva helyéből.~Most aztán a leány ült le egy
358 39| Áldorfay Incének mind megadta. (Most már ipszilonnal írta a nevét:
359 39| hogy szeret. Pedig Áldorfay most már valóban gazdag ember
360 39| házfelügyelőt. Tudatta vele, hogy most nincsen pénze.~– Jól van –
361 39| aláírásával.~Fatime-Serena most tudta meg, hogy ő ennek
362 39| feloldhatná ezt a láncot, mely most már nem rózsalánc többé.~
363 39| felüdülten hagyott el, az most ragyogni fog az egészség
364 39| égaljunk alatt maradni. Én önt most innen elviszem Meránba.~–
365 39| érintette volna szívét: most még egyszer kezében lett
366 39| nézve veszve végképpen.~Ince most már nem adta át nejének
367 39| igazítani a levélben, s nem akar most másikat írni.~– Óh, kérem,
368 39| eltűnt alóla: a sárba esett.~Most már egészen föléje emelkedett
369 39| gyűrve. – Egyéb dolgom van most!~Ő mondta ezt! A Mehádia-kulcs
370 39| hadastyánaitokra! Egyéb dolgom van most! Bányát kell most megnéznem,
371 39| dolgom van most! Bányát kell most megnéznem, ahol arany terem!”~
372 39| szerelmi nyilatkozatot. Most még ki sem lehet azt az
373 40| magát női becsületéért.~Most aztán mindazok a gyanúsítások,
374 40| neki akkor is, mint amilyen most – a szegény színpadi hamupipőke?~
375 40| összeget. Azt hitte, hogy most már kevésbé adósa neki annak
376 40| kiúszott a Moldvából, s még most is él: nem lett volna rá
377 40| görcsöket szokott kapni; most belenyúlt óvatosan, s megtalálta
378 40| hanem a lovagkorbácsot, s most már biztosan megnevezte
379 40| hogy könnyebben léphessen.~Most egy más ismerős hang jelzette
380 40| úgy nevettünk rajta, hogy most mi nem félünk semmitől.
381 40| azután visszajött.~– S most éppen oly szép csillagos
382 40| lamentált Caesarine –, hogy most megint itt hagyd a drága
383 40| valami.~– De hátha ezt csak most készítette Fatime? – szól
384 40| házi sipkára az húzogatja most az olvasatlan lovagkorbácsokat;
385 40| igazoló előtte, hogy annak most nagy oka lehetett vele ily
386 40| amint észrevette, hogy ő most egy tökéletesen idegen embert
387 41| a lovagostor hegye, még most is vérzett.~És Incének jobban
388 41| Párizsban? – hisz azt most ostromolják a németek.~–
389 41| volt olyan jó alkalom, mint most, egy ilyen hányt-vetett
390 41| előtte, mint ahová mentek.~Most, az előadás vége felé, ahová
391 41| fogaival a hátát vakarni.~Most egyszerre ezer meg ezer
392 41| a török jaszmagdzsi. És most lovarművész.~Miért ne lehetne
393 41| világos gondolatja támadt.~Most már tudta, hol vannak a
394 41| Bloomer?~– Egy hét óta.~Ince most már tovább gombolyította
395 41| éjszakán rátalált az arra.~Most tudta csak meg, hogy mennyire
396 41| ha őt nem szeretheti, az most egy másnak ád könnyet és
397 41| minő bűnhődés ez!~És éppen most, amidőn őmiatta válópert
398 41| lehet egy embertől, aki most jön a válóperéből, azt kérdeni,
399 41| megölöm, vagy ő öl meg engem. Most ez az ember itt van. Rátaláltam.~–
400 41| a házbul kimenni; holott most futni szeretne, utcán fel,
401 41| dörmögé fogai közt Leó.~– Most mit tegyek én ezzel az emberrel? –
402 41| Fel ne pattanj, kérlek, most én vagyok az erősebb. Amióta
403 41| Csendesen légy! mondtam, hogy most én vagyok az erősebb. Te
404 41| gondviselés volt-e, mely most ezt a bohócot utadba hozta?
405 41| és gróf W** terveznek most éppen egy nagyszerű éjsarki
406 41| jockey-klubba. A grófokat most ott találom.~– Megállj,
407 41| Walter Leó. – Mi gondod most a válóperedre? Eldöntik
408 41| azt kétszerezze meg. S most téged arra kérlek, hogy
409 41| semmivel adósod maradni. Te most, amíg itt vagyok előtted,
410 41| legmegnyugtatóbb bizonyság az lesz, ha most legelőbb is jössz velem
411 42| asszonykéz rajzolta levelek; még most is illatozók. Egy göndör
412 42| hullottak ezek a könnyek. Még most is hangzik az átlátszó foszlányon
413 42| van a legcsábítóbb varázs.~Most is oly könyörögve néz reá!
414 42| gondolatjáig az övé volt. S most elfusson tőle, anélkül hogy
415 42| Lehet, hogy ez elevenült most fel.~És lehet, hogy te most
416 42| most fel.~És lehet, hogy te most a jámbor Belle Ange helyett
417 42| hova a szíve vitte.~És most hasztalan szólt a harang?~
418 42| régi boldog időkben.~Ince most már kevesebb jó reménnyel
419 42| emberen; hanem az önakarat!~Most már csaknem futásra vette
420 42| az ajtót nyitva hagyta, most e sötét lépcsőn vele szembetalálkozik.~
421 42| hitte: Ince kulcsai voltak. Most, ki tudja, ki használja
422 42| ez azzal igazán szúrni.~Most pedig még csak egy arcvonása
423 42| összefont keze közé veszi, s most már a füstöt Áldorfay arca
424 42| egy megölő sorral. Fatime most már kíváncsian felemelkedék
425 42| verekedni!”~Nem… A leány arca most is nyugodt marad. Nem fáj
426 42| csak a vadállat maradt itt.~Most már csak a fejének néma
427 42| annyira nem haladt, hogy most már mindenképpen el kellett
428 42| tűzből látszanak lenni.~Most éppen azt míveli, hogy azzal
429 43| kapitányát és a bankárt. Most azt képzeli, hogy a Salamanderen
430 43| angyalom, Serenám?…~Leó most még mélyebben látott Ince
431 43| nagyon köszönöm – monda, s most már két tenyere közé vette
432 43| volt a keze, mint a vas, most olyan, mint a bársony.~–
433 43| volt! – mondá rá Leó.~– Most már vége! – szólt könnyülten
434 43| nem fogja bántani senki. Most pedig engedje azt a zubbonyt
435 43| legvakmerőbb kísérletet követte most el, ami tíz eset közül kilencben
436 43| egészséges. Hajadonfőtt járt most is a szabadban, s arcszíne
437 43| asszonyt nem ismert volna, most az ő utódja lenne!~Azután
438 43| tenger, úgy látszik, csöndes most. Kedvező szél fúj?~– Igen.~–
439 43| hogy amint ő itt előttem most olyan csendesen fekszik,
440 43| mondva~– Már ébredezik. Most kérem önt, hagyjon bennünket
441 43| csóvált aggodalmasan.~– Most már gyógyíthatatlan!~– Mi
442 43| harcfiakkal a honfigondokat.~Most ezt látta Walter Leó fiában
443 43| világon? De hát hol van ő most?~– Akárhol van, bizonyosan
444 43| hogy ott is önért jár…~Most aztán már zokogott az őrült
445 43| eszemnél. Én rosszul tettem most. Megsértettem őt nagyon.
446 43| ez az ágy! – nyöszörgé. – Most azt teszem,… hogy belefekszem
447 43| Tudod-e, hol jártam én most?”… „Mondjad, édes.” … „Gondolod-e,
448 43| enyém is megáll… Hol járunk most, captain?… Adja ön ide a
449 43| Legyen boldog az életben! Most arra kérem önt, hogy amint
|