Fejezet

 1 6 |        fennhangon: leányom: mi ketten el vagyunk kárhozva! Ne
 2 14|     mellé: elfértek ott mind a ketten; s törüld le könnyeit, mert
 3 15|   kötelesség.~S most ők mind a ketten kidobták a hajóbul e kötelességet;
 4 16|     mindig a végét.~S azért ők ketten, a vezér és hölgye, egymás
 5 17| közkézen forog. És önök mind a ketten ígérjék meg nekem, hogy
 6 18|    vagy! – úgy találták mind a ketten. (A távollét szépít!)~A
 7 18|  zászló árnyékában, s azért mi ketten e véres mezőt, e folytonos
 8 20|      mert nőé az elsőség. Ezek ketten viszont nem engedhették
 9 22|   addig otthonunk is van.~Ahol ketten együtt lehetünk, az az otthon.~
10 28|      olyanokra, akikkel mind a ketten ismerősök voltak. Az ismeretlenek
11 32|   tartani. Azt azonban csak mi ketten tudjuk, hogy az aranyon
12 35|     misét meghallgatni. Mind a ketten igen vallásosak. Hanna grófnő
13 43|       borult, és sírtak mind a ketten.~Ez könnyebbülést szerzett