Fejezet
1 1 | az erdők mélyét járják; – ki növényeket gyűjt, ki köveket
2 1 | ki növényeket gyűjt, ki köveket tör kalapáccsal.
3 1 | vadásznak indult; míg a másik, ki elszalaszt nyulat, pipiskét,
4 1 | viselt még terhet soha.~– Ki üli meg ezt a szamarat? –
5 1 | indítványt Gedő.~De hát ki ne vállalkozott volna rá?
6 1 | az alól meg olyan szépen ki tudott ugrani valami szörnyen
7 1 | méltó ellenfelére akadt. Ki vannak véve az erőszak fogásai,
8 1 | gyöngébb félhez hajlik, ki társa erejének túlsúlyát
9 1 | tornászi ügyességével egyenlíti ki. A körülálló ifjak ujjongnak
10 1 | a kacagókat; nem nézve, ki barát, ki ellenség. Erre
11 1 | kacagókat; nem nézve, ki barát, ki ellenség. Erre valamennyien
12 1 | kopókat. Három társa akad, ki segíteni jő neki. Hátaikat
13 1 | meghalva élnek.~… Azonban ki láthatja a jövendőt előre?~
14 2 | visszaszerezni. Egy apátjukat, ki ez ügyben sokat fáradozott,
15 2 | század elején szabadítók ki nyakukat a hűbériség járma
16 2 | van, s a történetírónak, ki egy nagy esemény emlékét
17 2 | büntetésnek arra nézve, ki hibát követ el, vagy a kényszernek
18 2 | kényszernek arra nézve, ki a zárdát el akarja hagyni.~
19 3 | Azt, hogy szabadítsd ki a kezeimet ebből a zubbonyból.~–
20 3 | szállott az ő örökségük.~– Ki tudja? Borgia Caesar bíbornok
21 3 | kényszerzubbonyban. Szabadítsd ki kérlek a kezemet, hadd legyek
22 3 | démon, amelyiket nem űz ki az „exsufflatio”. – Mikor
23 3 | képeznek? Ezt én találtam ki. Tanuld meg tőlem te is,
24 3 | ezt az italt: nem állhatom ki.~– Mit kívánsz?~– Ajd bort.~
25 3 | Cicellének adott. Remekül ki tudta rakni arannyal a fejeik
26 4 | lelkész, csak lévita – igazító ki az elfogadó. – Nevem Sós
27 4 | mint Mózes mondja: „Ne űzd ki a kecskét gödölyéjével együtt”,
28 4 | az elsők;” – annak idejut ki Dudára; s a többi.~A jámbor
29 4 | csak felebarátom, találja ki, micsoda fából van ez az
30 4 | káposztáskert?~– „Jó az isten: ki a mezők liliomait ruházza”,
31 4 | nevében elismerését fejezé ki e méltányosság fölött.~–
32 4 | legsoványabb sonkákat válogatta ki a számára. Én pedig három
33 5 | kísérlet nagyon balul ütött ki. A derék férfiú nem bírt
34 5 | éppen azt vitatta, hogy ki kell innen dobni azt a jöttment
35 5 | anya kezet csókolt Incének, ki nem tagadhatá meg, hogy
36 5 | azt az óhajtását fejezé ki, hogy kis szülöttét Fatimének
37 5 | beírás végett. Egyébiránt ki tudja, minek fogják híni
38 5 | kalandornő arca gyönge pirosra is ki volt festve: ez jelentette
39 5 | meg a fagunyhódat is, és ki tudja még mit, amit magadénak
40 5 | pennalismus; te pedig egy lángész, ki a korszellemmel együtt haladtál,
41 5 | utat. Az egy szegény ördög, ki a dudai vályogházon s a
42 6 | s koronájával szabadító ki magát börtönéből.~… Absit
43 6 | mártírtekintetű gyermekre, ki mint egy szent lépett eléje
44 6 | Mi lesz belőle? Cselédnek ki fogad egy leányt, kinek
45 6 | finom keze van? Becsületét ki tiszteli egy leánynak, aki
46 6 | sivatag.~– Ha Isten velem, ki ellenem?~– Van-e pénzed? –
47 6 | idegen világ sugároznék ki belőlük: az elmúló élet
48 6 | ami neked fáj. Szenvedd ki a halált – szótlan, s szenvedj
49 6 | Legjobb a temetőbe. Az Úr, ki a mezők liliomát ruházza –
50 6 | annyit, hogy kocsin mehessen ki a faluból.~… De hát engedi
51 6 | menjen szobájába, s pihenje ki magát.~Pihenni!~Pihenni
52 6 | szenvedő, tiszta női alak, ki az égi eszményképnek annyira
53 7 | kamarilla” nevét szalasztja ki száján.~A nyomtatott betű
54 7 | Egy novitius sem maradt ki a lajstromból.~Ince pedig
55 7 | amit neki kellene tenni? Ki az a lény, aki nem habozik,
56 7 | kegyéből alhadnaggyá neveztetik ki, s lesz a csapat vezére.
57 7 | Ember tervez, isten végez.~– Ki mondta azt: enyém a tudomány
58 7 | enyém a tudomány világa! s ki taposott legelső a könyvre,
59 7 | krónikaírók, hogy így tegyek.~– Ki mondta azt: enyim az ifjú
60 7 | nagyapja, dédapja leszek, ki lelket ád neki, s belé erényeket,
61 7 | tudományt, igaz hitet! S ki állt az ifjú nemzedék élére,
62 8 | mély, keserű fájdalom tört ki szavaiból.~– És te, rendünknek
63 10| gyűlölettel tekinte ez emberre. Ki ad neki jogot, hogy arra
64 10| szavát Sós Márton.) Hát ki tudja azt, hogy mi történt
65 10| ott volt?~– Felebarátom, ki ismerné azt meg, mikor a
66 10| fölkeresni az ellenséget.~– Ki akar velem jönni? – kérdé
67 10| százezer közül az övét húzzák ki?~A puskákról lecsavarták
68 11| torlasz megmondja, hogy ki lakik benne? Két ágyú van
69 11| talán valakit, aki eltűnt?~Ki ád hírt felőle? A zászló.~
70 11| kardját, hogy azt semmi erővel ki nem lehet abból fejteni.~
71 12| mint egy megriadt csorda: ki merre lát, hanem terv szerint,
72 12| csapatja élén megy, a kémet, ki nyakát az ellenség torkába
73 12| belelásson, a betegápolót, ki a sebesülteket fölszedi
74 12| bekötözi; még a zenészt is, ki muzsikál a katonáknak, s
75 12| kulcsolva. Hogy gyulladt ki egyszerre tekintete, hogy
76 12| leány felett? hogy választja ki számára a legbiztosabb tanyát,
77 12| a szigorú parancsot adta ki, hogy a poggyászos szekerekre
78 12| tiszt barátnéja tüntesse ki önfeláldozó hűségét lovagja
79 12| drasztikus módon próbálta ki.~Egyszer odaállt maga egy
80 12| velük, s borszeszt osztott ki közöttük. Mikor utolérte
81 12| fellázadt e gondolat ellen.~– Ki ez a hölgy? – kérdé Gedőhöz
82 12| száz meg száz tiszttársát, ki hasonlóul tesz! Tehet arról
83 12| valakibe. Oh, nem! Hiszen ki merné azt mondani, hogy
84 12| mint fiúi tiszteletet, ki tehetné fel róla, hogy a
85 13| Mindenki beszélni fog a hősrül, ki babérait megérdemelte, s
86 13| megérdemelte, s a leányról, ki őt és társait ápolta, s
87 13| számítottak. Folyamok áradnak ki szokatlan téli időben, s
88 13| Ince őrnagy feladata lesz, ki a hozzácsatlakozott minden
89 13| kezét nyújtotta csupán ki, s elérte vele a végtelen
90 13| kémek, hírnökök járnak ki s be hozzá, izeneteket hozva,
91 13| tanyájára azt az embert, ki még jobban szerette azt
92 13| azt a leányt, mint ő; mert ki merte azt mondani – viszonzás
93 13| fehér kísértet bontakozott ki a szürke homályból. „Ki
94 13| ki a szürke homályból. „Ki vagy? megállj!” hangzott
95 13| gödörbe, ahonnan senki se húz ki többet. Itt farkasok is
96 13| elment előőrsöket vizsgálni, ki a zimankós éjbe. A hófelhők
97 13| egy visszatérő kémével, ki azt a rossz hírt hozta,
98 13| titok volt. Most már nem az. Ki van dobva a napfényre, s
99 13| meg. S ha elvesz a férfi, ki neki mindene volt, s ki
100 13| ki neki mindene volt, s ki az övé mégsem lehet soha?
101 13| az övé mégsem lehet soha? Ki boldogsága és boldogtalansága
102 13| híre be van homályosítva. Ki hiszi el, hogy a hír nem
103 13| megrontója; hazug bűnbánó, ki azért gyónja meg bűneit,
104 13| az ő sorsa egyenlő? Pedig ki tesz különbséget közöttük?~
105 13| világ nincsen bedeszkázva: ki lehet belőle menni, ahol
106 13| egész vulkán hevével tört ki az elfojtott indulat.~–
107 14| két hegyoldal lejtőjéből ki lehetett számítani, hol
108 14| keresztül is. Az ellenfél ki akarta őket riasztani eltorlaszolt
109 14| sovány arca szokatlanul ki volt pirulva. Sietve jött.
110 14| házasságot feljegyzem bele; ki tudja, érek-e rá máskor?
111 14| napját, s a két őr nevét, ki az ajtóban áll. Ezek a házassági
112 14| megfogja a semmit. Az Úr, ki járt Izrael előtt tűzoszlopban
113 15| némítja el a kegyeletet.~Ki mondhatná magában: tegnap
114 15| ítélete lesz!”~A férfi, ki merte tenni azt, amit szíve
115 15| bűnt tesz, vagy erényt.~Ki a bírája? Isten! Senki más.~
116 16| szeszgyáros bérelte azt ki, s halála után az özvegye
117 16| egy életrevaló asszony, ki maga képes volt vezetni
118 16| annyira sohasem melegedtek ki, hogy frissítő kellett volna
119 16| bezárva, s azt nem adja ki a kezéből semmi segítségére
120 16| lehet.~– Hát téged mi hoz ki Pestről? – kérdé bizalmasan
121 16| hadi bulletineket is adott ki.~Noszlopy gerillacsapatjának
122 16| hadvezéri talentumot fejtett ki a hadjárat alatt abban a
123 16| Árpád büszke népe!~Ragadd ki híres kardodat!~Nevednek
124 16| csinos fiatal hölgy volt, ki kezeit a vezér karjába fűzve,
125 16| gödöllői vadászmesternek, ki ezzel az országnak számolni
126 16| örvendett.~A szobaleány, ki a két egymásba nyíló szobába
127 16| huszonnégy varkocskája mind ki volt bontva, s a fonás által
128 16| nevetett aztán a vezérre, ki vasvillákat szórt szemeivel
129 16| notabiliseket válogassa ki a többi terítékekhez. Felhordatta
130 16| a negyedik egy zsaroló, ki súgókönyvekkel és képekkel
131 16| az áldozatkész honleány, ki még eddig a magyar hadseregből
132 16| csak a hősöket ismerte, ki még eddig nem látott mást,
133 17| szólt Gideon Leóra mutatva, ki azalatt, székét a két hátulsó
134 17| rémítő szavaknál Brandlerné ki akart futni a szobából,
135 17| kendőivel volt bekötve a feje, s ki olyan vékony hangon tudott
136 17| ha jönnek, ne kérdjék: ki lakmározott itt? – „Ő” fel
137 17| azokbul cserép lett), s futott ki az erkélyre. Az erkély mellvédje
138 17| nincs irgalom! – hangzott ki a mellékszobából.~Ince meglepetve
139 17| hol a bankárra.~– Mi ez? Ki kiabál ott? Mért mondta
140 17| itt senki nincs elrejtve? Ki az a férfi odabenn?~Azzal
141 17| félig kedvében kacajra tört ki.~A komédiának azonban ensemble-je
142 17| kiálta le:~– Porkoláb! Padot ki! Harmincat rá, aki lármáz!~
143 17| érzékeny pátosszal terjeszté ki kezeit a térdeplő nő feje
144 18| összetalálkozom, hogyan állom ki csodálkozó tekintetét, midőn
145 18| mérget és szenvedélyt, ki fog akkor hatalomra kerülni?
146 18| férjnek végig kell szenvednie, ki szép ifjú nejét idefenn
147 18| követség által. Ezt töltse ki ön, s vigye ki férjét magával
148 18| Ezt töltse ki ön, s vigye ki férjét magával Párizsba.
149 18| egy hitehagyott lelkész, ki eltávozott szent hivatalátul,
150 19| legforróbb óhajtását találtad ki ismét. Ez a teher nyomta
151 19| tettek együtt az apátúrnál, ki akkor a perjellel és a gvárdiánnal
152 19| most átgondolnia a nőnek, ki karján csüggve lép be e
153 19| romlakban, midőn a pap, ki őket összeesketé, egy perc
154 19| ugyanazt a gondolatot olvasták ki azokbul. Mint borulnak egymás
155 19| friss pázsittal, s sűrűn ki volt hímezve a temetők pompájával,
156 19| szent eksztázisban őrjöngőt, ki ott a fűszálakat csókolgatá,
157 19| senki sem irtotta most ki. A kuszált folyondárszövevény
158 19| volna neki egy csillagjós, ki jövendőt lát, hogy mi „lesz”
159 19| elszörnyedés hangja tört ki belőle, mikor Incét és Serenát
160 19| már haza, béküljünk már ki valahogy! Én tudom, hogy
161 19| többivel.~Tréfás a sors. Ki tudja, mit ád még?~ ~
162 20| magát az elnököt kiáltani ki képviselőjének.~Ince azt
163 20| tettei a harcmezőn: vívhat ki ott olyan diadalt, mely
164 20| tömegbül.~– Éljen a honfi, ki értünk harcolt!~Az erdők
165 20| És éljen a honleány, ki sebesülteinket ápolta!~Erre
166 20| egy hitehagyott lelkész, ki eltávozott szent hivatásátul,
167 20| szemközt azon ősz férfi, ki rangjára: egyházi fejedelem;
168 21| szó.~Sorsot húztak, hogy ki maradjon leghátul a többiek
169 21| kivontassák. Mind a kettőnek ki van marjulva a szügye.~A
170 21| igen.~– S nem vontatod ki a szekeremet a sárbul?~–
171 21| helyeslé Ince szavait. A férj, ki Serenát bírta, nem tehetett
172 21| úgy vezetik a torlaszig.~– Ki küldte önt?~A közbenjáró
173 21| kulcsot. Ha a dandárnok ki nem vívhatja e helyet öntől,
174 21| főzött számára. Tudta, hogy ki van éhezve.~ ~
175 22| balcsillagzatokkal rakott ég között. Ki olyan országba, hol nem
176 22| respublikát, mint egy nőt, ki tőre hegyét öngyilkolásra
177 22| azt mondja:~ Telelj ki csak!”~A gúny vonatkozott
178 22| ötvenen elhatározták, hogy ki fognak menni Amerikába.
179 22| szenved, hogy már idestova ki is tavaszodik az idő, s
180 22| tehetségedre: vedd át ez iratot; ki se bontsd; tedd a zsebedbe.
181 23| őket bizonyos zavarokbul ki szokta menteni. No, ne félj
182 23| kaikdzsik eveztek csendesen ki a Boszporuszba. Késő este
183 23| másik úr, aki kialkudta, ki is fizette már a díjat.~
184 23| tisztességesen bánt vele; ki sem motozta. A tengerészek
185 23| az a hatalmas úr, te rúgj ki!” – Aztán feljött a hold. –
186 24| magas tengerre szállt volna ki a hajó, Mr. Sparkins, az
187 24| határoztak. Egyhangúlag mondták ki, hogy mindnyájan együtt
188 24| elébb sok vexir-lakatot ki kellett nyitogatni, míg
189 24| Sparkins. – Azért lehet nős. Ki nézi azt Kaliforniában?
190 24| korcsmárosnak minden este ki kell boxolni egypár bitangot
191 24| van. Hát már most találjon ki ön valamit. Van önnek valami
192 24| Azon nevettem – magyarázó ki magát –, hogy amire férfi
193 24| fenséges nyugalmával állta ki a ránéző szemek tekintetét.~
194 24| aztán egyszerre tízen hítták ki párbajra.~Ez pedig nagy
195 24| gyöngéd keze szabadította ki rendesen a gyilkos ütközetekből:
196 24| leolvasá, hogy ez vágyik oda!~Ki tudja, milyen nagy jövendő
197 24| egyelőre azt válaszolta, hogy ki akarja magát pihenni, s
198 24| mint hírhedett utazó vívott ki magának helyet a világban.
199 24| betölté ez a hivatás; kedélye ki volt elégítve. Bírt egy
200 24| beszélte el a feleségének, ki mindannyiszor boldog volt,
201 25| csak fájdalmaikat cserélték ki egymással.~Mindennap temetés
202 26| Nem melegedett fel rá. Ki vár ottan téged? Ki szeret
203 26| rá. Ki vár ottan téged? Ki szeret ott? Honszerelmed,
204 26| X-ek voltak. Ezt találd ki! Az X az „ismeretlen”.~…
205 26| kalauztól megtudakolta elébb, ki amaz útitárs, aki már benn
206 26| magyar forradalmár hadvezér, ki salvus conductussal utazik
207 26| gerendái ezeket a betűket adták ki: „HANNA”.~A fátyolos arcú
208 26| azt az ablakot véletlenül ki fogom törni.”~Azt hitte:
209 26| faragott hárfás skót bárdot is ki lehet venni. Hát nem süllyedt
210 26| tömeg közé, csak feje állt ki belőle, rettentően eltorzult
211 27| vonaglását éreznie saját testén. Ki gondolt volna erre most
212 27| poggyászszekerekből szórták ki a málhákat; Ince is visszatért
213 27| meg; saját fájdalma tört ki belőle. Elvesztett nejét
214 27| ami a németben erőt fejez ki; de mégsem ment jobban a
215 28| szobáiba vonult, s nem jött ki a vendégek elé. A bankár
216 28| Henrik testvére lelkéért, ki gyónás nélkül, halotti szentségek
217 28| magától a becsületes idegent, ki neki szolgálatot tesz, ki
218 28| ki neki szolgálatot tesz, ki őt megszabadítja, ki részvétet
219 28| tesz, ki őt megszabadítja, ki részvétet mutat keserve
220 28| másik órában egy rokonától, ki még nem is főrangú, magára
221 28| termet dolgában sem adta ki az őt megillető apai jusst.
222 28| azzal odavezette őt nejéhez, ki előbb karszékéből felemelkedett,
223 28| rendőrség, azért nem hordatnak ki.~– Miért foglalta volna
224 28| kelepcéből nem segítette ki Vencelt a tudománya; azt
225 28| dühbe hozta Helenát.~– Mars ki előlem! Takarodjál rögtön.
226 28| ez az ember nem szolgál ki többet!~Senki sem szólt
227 28| Leó megszánta a fiát, s ki akarta segíteni a veremből
228 28| kormánylapot sem szedik ki. Tudod, a betűszedők az
229 28| hogy Henrik szívtelensége ki legyen mentve: összeesküszik
230 28| önnek.~És aztán nem tört ki belőle sem könny, sem ijedtség,
231 28| saját császárja is van, ki a Hradzsinban lakik.)~Incét
232 28| Vajon mi baja lehet?~Ha ezt ki tudná találni Ince, saját
233 28| szegény Henrikről beszélt, ki most a ravatalon fekszik.~–
234 28| ismeretlen tűz sugárzik ki belőle: a tündérujjak rácsapnak
235 29| behúnyva kell tartania, hogy ki ne süsse a pipakupakkal.
236 29| viseletet hord: egyre megy ki, s így is jól van.~Most
237 29| Ince, s találgatta magában, ki lehet az? Amint a nagy éljenriadalt
238 29| megtisztelt egyéniséghez, ki nevét napsugarakkal írta
239 29| hőstetteiben a haza egére; s ki amellett szintoly bölcs,
240 29| életbe és halálba.~„Ugyan ki lehet az a minden tekintetben
241 29| tartott „lakoma alkalmával”, ki „ott” igen vitézül viselte
242 29| a megtiszteltetés?~– Hát ki a hét-világ csodájának?
243 29| közönséget egy szép szónoklattal ki nem elégíti. Ince nem is
244 30| domborműben idomította azt ki viaszból, s egy reményteljes
245 30| követelni, hogy fizettesse ki nekik az országgal a 49
246 30| holmijaik fizetetlen árjegyzékét ki fogja egyenlíttetni. Siránkozó
247 30| furcsábbat hittek felőle.~Ki terjeszthette el felőle,
248 30| százezer forintot a határon, ki árulta el azt az osztrák
249 30| temesvári ütközetben lehelte ki nemes lelkét a dühös kozákok
250 30| lett volna tán azokat soha ki sem gondolni!~A jámbor földnépével
251 30| valami négyezer forintra.~Ki fog ezeknek helytállani?~–
252 30| váltótörvények regnálnak, mint arra ki Amerikában. Ez nálunk így
253 30| azt megitassa – egészíté ki a mondatot kedélyesen Ordasy
254 30| ennek a hírnek ugyan jól ki kell harangozva lenni, hogy
255 30| volt), aztán ott váljék el, ki az úr a háznál!~Sőt még
256 31| ötven, száz forintokat, ki a maga nevében, ki gyűjtemény
257 31| forintokat, ki a maga nevében, ki gyűjtemény útján, ki meg
258 31| nevében, ki gyűjtemény útján, ki meg névtelenül. A nemzet
259 31| múltkor apró pénzzel.~– De hát ki beszélt olyant én felőlem
260 31| jobban, mint keresztleánya; ki mindeddig tehetségei dacára
261 31| hatott rá, hogy nem ment ki a házból: otthon maradt.~
262 31| kérdezze meg: „mit gondoltál ki számomra?” (s az mindig
263 32| lettek a szokott cimborák? Ki erre, ki amarra! Falun lakik
264 32| szokott cimborák? Ki erre, ki amarra! Falun lakik minden
265 32| micsoda örömét elégítheti ki valaki azáltal, hogy éjfél
266 32| valami más részében keresnénk ki önnek lakhelyül valami olyan
267 32| oly nagy mérvben hatott ki még a külföldi pénzpiacokra
268 32| lelkéhez nőtt kedves halottat, ki ránézve egész világ volt;
269 32| boltozatához.~A hölgy, ki őt közelíteni látja, végigborzad
270 32| idomok körül; fejét sem veszi ki szoborszerű szépségéből
271 32| járnak, a grófnőé az égben.~– Ki mondta ezt önnek? – kérdé
272 32| csak a lejárat napján adom ki, akkor is csak úgy, ha kérik.
273 32| volt-e a lejárati napjuk? s ki kérte azt, hogy ezek kifizettessenek?~*~
274 32| felszínről.~Leó volt az első, ki e világrendítő esemény hírével
275 32| annyira meguntál már, hogy ki akarsz innen lökni?~Walter
276 32| hogy nagyon simán jöjjenek ki száján az elmondandók.~–
277 32| lenni. Arra a kérdésre: „ki” ez a férfi? „ki” ez a nő?
278 32| kérdésre: „ki” ez a férfi? „ki” ez a nő? megtaláltátok
279 32| grófnő egy önálló úrhölgy, ki vagyonával szabadon rendelkezik;
280 32| tisztességes világi örömök ki ne legyenek zárva; ahol
281 32| éves leány, aki akkor jött ki a növeldéből, inkább odatapadna
282 33| mondta neki, hogy az ablakot ki fogja törni. (Annak a valakinek
283 33| magának ellentétét. Ő maga, ki rangjára, őseire oly büszke,
284 33| nyomoráért; a férfi pedig, ki a népből született, mint
285 33| hatalomszóval utasítanak ki innen.~Hanna grófnő megkínálta
286 33| kenyeret megosztani egy nővel, ki önt az egész világ minden
287 33| szerető szív, aki buzdítja, ki erélyét fokozza, fog tudni
288 34| annak a másiknak a lelke, ki az isis-lugas alatt nyugszik,
289 34| Aztán elvégre sem úgy üt az ki, ahogy kellene. Az ember
290 34| Magyarországon szemelte ki feladatául, s ezen konzorcium
291 34| tétovázott kezét adni Leónak, ki azután e tárgyat befejezettnek
292 34| legelső föltételül ezt köté ki.~– Akkor legalább te sem
293 34| közül választotta volna őt ki. Rávette magát, hogy visszamenjen
294 34| míg engedélyokmányukat ki tudják ásni a minisztériumtól,
295 34| tanácsolja, hogy téged hagyjunk ki a konzorciumból egyszerűen.
296 34| amit hiszem, hogy nem tesz ki az ablakába, mégpedig nem
297 34| Incének ezzel a szóval nagyon ki lettek húzva a méregfogai.
298 34| hasonló helyzetben aligha ki nem dobta volna a hajóbul
299 34| Óh, még ezzel nem esett ki a világ feneke. Az ügy nincs
300 34| két társat buktatja el.~De ki is ez a Bauernhass gróf,
301 34| vállalathoz éppen őt szemelte ki. Föltette magában, hogy
302 34| mint országos képviselő, ki a parlamentben vasúti politikát
303 35| ha a saját felesége is ki nem kergeti a házbul, azzal
304 35| őt emiatt a társaságbul ki fogják rekeszteni. Au contraire!
305 35| te vagy az, akinek engem ki kell húzni a vízből! Hanem
306 35| lény nem hallotta azt soha.~Ki figyelmeztette arra Bauernhass
307 35| a hajójába, s nem dobta ki belőle, mint Jónás prófétát,
308 35| arra, hogy velem fizetik ki a számlát. Úgy tettek, mint
309 35| rajta venni. Nem dobtak ki a hajóbul? Nem bizony, mert
310 35| rajongott, s melyet Hanna ki nem állhatott, s a félig
311 35| mégsem tudta kitalálni, ki az? Amíg aztán közelebb
312 35| madame Belle Ange-t is, ki nem esett a kandalló világításába.
313 35| peu prés francia márki, ki leányát, midőn az művészi
314 35| rögtön akadt egy maestrora, ki tehetségeit felismerte,
315 36| félig-meddig apáca, lépett ki kedvemért a rendből; hanem
316 36| abbul őket semmi hatalom ki nem gyógyítja; hanem, ha
317 36| az asszonyi furfang talál ki valamit, amivel ezt a hibát
318 36| féktelen nevetésbe tört ki.~– Ah, ez nagyszerű! Azt
319 36| hogy ott is azért zárja ki a fiatal asszony az epedő
320 36| nélkül, heves zokogásba tört ki Fatime, odaveté magát a
321 36| Leó, s az óráját húzogatta ki zsebéből, hogy megnézze
322 36| Arca felindulást fejezett ki.~– Ne sírj! Ne sírj, gyermekem!
323 36| esenge aztán a leány. Ugye, ki fogja ön engesztelni azt
324 37| hegyi útjárástól egészen ki volt gyulladva; ajkai félig
325 37| gyermekkorom óta növekedtem. Irtsa ki szívemből mindazt, ami emlék:
326 37| grófnő Áldorfai Incének, ki hajdan felszentelt pap volt,
327 37| lelkész; hanem mint katona, ki két világrészben karddal
328 38| erőltetett nyájassággal hozzá? Ki tudathatta vele azt, hogy
329 38| borítékból üres papír hull ki. És így a másodikbul, harmadikbul,
330 38| nézett Ince szemébe, mintha ki akarná olvasni e szavak
331 38| ön kívánta azt, hogy én ki ne béküljek?~A leány levonta
332 38| ügyetlenségből, balgaságbul ejtettem ki azt a szót, ami önöket így
333 38| te csillagsugáros hölgy, ki felszálltál mély tenger
334 38| kézszorítás, mely biztatást fejez ki: óvakodó körültekintések,
335 39| akart e tengerben, majd ki akarta azt inni fenékig.~
336 39| bibliai apokrifok Lilitjének, ki az első embert az első asszonytól
337 39| vendégszerepelni, hát csak fizesse ki a jó Belle Ange úr adósságait.~
338 39| lépett egy kárpitossal, ki erős alkuvás után elvállalta
339 39| vastag szőnyegek fedik.~– Ki rendelte ezt így? – kérdezé
340 39| állította, hogy egészen ki van fáradva, összetörve
341 39| húzva.~Ince lankadtan ejté ki kezéből a levelet.~Ez a
342 39| ezt! A Mehádia-kulcs hőse, ki egykor az utolsó ágyúval
343 39| menekülő bajtársak seregét, ki az úton felszedett utolsó
344 39| nyilatkozatot. Most még ki sem lehet azt az ezerest
345 40| gazdagságával egyenlíteni ki a számlát kettőjük között.
346 40| sorszámot (series) húzták ki. Ezáltal mindazok a sorsjegyek,
347 40| monsieur Belle Ange odujába, ki a konyhán túl egy kis garzonszobában
348 40| levél női kéz írása volt. Ki írhatta ezt?~Hisz a kulcsok
349 40| egyúttal Fatime is! Úgy üthet ki a terv, hogy Ince elhagyja
350 40| használva.~Undorodva ejté ki kezéből.~Azután egy csíptetővassal
351 40| gróf.~Naphosszant nem jött ki szobájából, folyvást járt
352 40| várj! – Ez volt a végszó. (Ki várjon? És mit?)~Mikor előjött,
353 40| esti tíz óráig nem ment ki sehova. Tíz órakor bérkocsit
354 40| nőoroszlán szívén járt vére ki és be. Nesztelen felhaladt
355 40| jutott; annak a falai is ki voltak szőnyegezve.~A sötétségen
356 40| dühtől.~Egy hajtűt vont ki kontyából, s azzal ruháját
357 40| kettő helyett eszem! – toldá ki Belle Ange úr.~Fatime beharapta
358 40| táblákat, egy roulade-ot dalolt ki az éjszakába, s kihajlott
359 40| a megrohantak sem állták ki tovább. Leghamarább megfutott
360 41| Deus ex machina” segíthet ki bennünket.~ ~
361 41| életre dörzsölhették.~– Ki tette ezt? Ki tette ezt? –
362 41| dörzsölhették.~– Ki tette ezt? Ki tette ezt? – hörgé magán
363 41| megragadva Ince kezét, ki elkábultan állt ott, vállát
364 41| Neki meg a fülét csípte ki a lovagostor hegye, még
365 41| még egy expedienst talált ki. Felkereste azt a kávéházat,
366 41| Vágtatva, nyerítve rohant ki az istállóbul, s azon kezdte,
367 41| dobogó szívvel leskelődött ki a hintó ajtaján.~És azután
368 41| elsötétülnek. Innen ma már nem jön ki senki.~Ince fázott. Reszketett.
369 41| hószelídítő!~– Az mindegy. Én ki akarom őt híni.~– Csakhogy
370 41| hazament.~Még étkezni sem ment ki szobájábul. Felhordatta
371 41| te Fatime miatt hívattad ki a tószelídítőt?~– Igen! –
372 41| érte Allah! vagy nem tudom ki a mostanid? s azzal csókold
373 41| hozzászólásom. Lóversenyen töröd-e ki a nyakadat vagy egy szép
374 41| korbácsot nem ragadtál, s ki nem verted őket magad elől?~
375 41| Áldorfay Ince, az aszkéta, ki egykor örök szegénységet
376 41| Áldorfay Ince, a puritán, ki egy barátja hálaadományát
377 41| Áldorfay Ince, a hű férj, ki szégyellt felesége előtt
378 41| megjelenni; Áldorfay Ince, a hős, ki jutalom nélkül harcolt,
379 41| az országos képviselő, ki a becsületes iparvállalaton
380 41| visszafordulj.~– Én futok ki a világból!~– No, azt nem
381 41| barátom a világon! Találj ki számomra valamit, mit tegyek?~–
382 41| azt, amit legnehezebben ad ki: becsülését irántad. Egyéb
383 41| mardosó lelkiismeretet? Hogy ki tett engemet a te Mentoroddá,
384 41| találkoztam a pincérrel, ki az étszereket elhordta tőled.
385 42| Fatime~A két gróf, ki az éjsarki expedíciót rendezte,
386 42| ajtó. Be sem volt zárva. Ki hagyta nyitva?~Ince belépett
387 42| lépcsőn vele szembetalálkozik.~Ki lehet az?~Kinek van még
388 42| folyosóajtaja pedig nyitva.~Ki jár itt előtte?~Nem képes-e
389 42| Ince kulcsai voltak. Most, ki tudja, ki használja azokat?~
390 42| voltak. Most, ki tudja, ki használja azokat?~Hanem
391 42| Az még szívarát sem véve ki szájából, válaszolt:~– Voltam
392 42| Megcsókolja a pofonütött gyávát, ki fejét az ő szoknyája fodrai
393 42| acélrámában. (Ezt is ő választotta ki egykor!) Abban az áruló
394 42| rongyokká. Hogy facsarja ki a székek lábait, s a pamlagokat
395 42| Pedig az idő már szigorúan ki volt mérve, ha a mai esti
396 42| mennyezetoszlopát törve ki, nekirohan a zenélő órának,
397 43| szobájának még a falai is ki voltak párnázva, s minden
398 43| orvos ráhagyta, hogy ő az. Ki akarta ismerni rögeszméjét.~–
399 43| egyszerre kérkedő örömbe tört ki.~– Hahhó! Ahhá! Mondtam
400 43| önnek elmondani. Küldje ki ezt a sok csiribiri embert
401 43| megégetett. Óh, mi kínokat álltam ki! Ha azt ember ki tudná mondani!
402 43| álltam ki! Ha azt ember ki tudná mondani! Az ember
403 43| sikerül.~Azonban sikerült. Ki lett tudva az elmebeteg
404 43| ön, hogy megmutassam? De ki ne nevessen vele! Arcképek.
405 43| elvesztette lelkét, ez az „Enyim”, ki maga is lélek már, felfogta
406 43| aztán abból a kisdedből, az ki van törölve lelkéből.~Lerajzolja
407 43| mint szenvedő beteget, ki utazó társainak előadást
408 43| Az a remény volt, hogy ha ki lehet őt csalni tavasszal
409 43| fantomot. Az pedig nem mehetett ki vele. Aztán hová? Hisz itt
410 43| mondá neki, hogy nemsokára ki fognak kötni San Franciscónál,
411 43| szabad hazudni Leónak, ha ki nem akarta dobatni magát.~
412 43| magával a magyar fővezér, s ki akkor varázsnyirettyűjével
413 43| mind elfelejtette már? Hát ki az a nő, akit ön félt? Egy
414 43| ágyban fekve találta őt.~Ki volt fogyva az élet olaja!
415 43| Annak a legszélére húzódott ki a benne fekvő.~Mikor Leót
416 43| nem?… Én sem találtam azt ki… Akkor aztán megsúgta szépen… „
417 43| feszítenie, hogy a könny ki ne csorduljon szemeiből.~
418 43| vagyonom maradt, osztassa ki azok között… akiknek valami
|