Fejezet

 1 6 |       megnyughassék.~Serena nem sír soha. Tudja, hogy az „más
 2 6 |        amidőn az elhagyott árva sír, egy boldogult lélekre nézve
 3 6 |         el volt már készítve: a sír megásva, hozzá a sírkő,
 4 10|        a felébresztett gyermek, sír, és azt kívánja, hogy ringassák.~–
 5 11|        Ámde minden lépésnél egy sír van. S azt lehet átlépni,
 6 19|     színeiket sem hagyták el. A sír szépen be volt fonva friss
 7 20|      előtte a bizonyos bukás. A sír, a börtön, a hontalanság,
 8 27| meglátta, hogy ez a férfi ottan sír. Minek sír? Mit sirat itt?~
 9 27|        a férfi ottan sír. Minek sír? Mit sirat itt?~Tán az ő
10 27|        sírni akkor, amikor ő is sír: ellopni magának az ő fájdalmát.
11 34|       haragszik, aki pöröl, aki sír, aki dúl-fúl, ront-bont,
12 42|          Nem felel semmit, csak sír.~E szünetét az elernyedésnek